Hirdetés

Mikrózott hősi rockandroll – The Raveonettes-koncertkritika

The Raveonettes @ A38 Hajó, 2013.02.13.

1.jpgTizenpár év jelenlét után európai gyökerű, folyamatosan koncertező zenekarként először lépett fel Budapesten az ötvenes évek lázadógiccsét a kócos nyolcvanas évek torzításával házasító, legalábbis erről elhíresült Raveonettes. Habár a lemezeik rendületlenül, sőt, most épp egyre gyakrabban jönnek ki, és az előző még meglepően jól is sikerült, talán nem botorság azt feltételezni, hogy a multiinstrumentális trió felállásban hozzánk érkező zenekar túl van azon az időszakon, amivel a rocktörténelembe bevonul, mint nagy recikláló, aki a mindig népszerű hatvanas évekhez képest az ötvenes évek szeximéterén tekert jelentőset. (Fotók: Podobni Mihály)

Hálátlan műfaj, amibe kezdtek. Szinte régebb óta vannak jelen, mint a megidézett hőskor periódusa és a nyolcvanas évek végi shoegaze aranykora együttvéve. Olyan versenyszám ez, ahol ideális esetben a bálványok üstökösként funkcionálnak, és meghalnak mielőtt kiderülne, hogy mennyit tudnak még. Negyven felé közeledve a kreatív munka oroszlánrészét magára vállaló Sune Rose Wagner hátproblémákkal, alkoholizmussal és klinikai depresszióval köszöntötte az új évtizedet és az aranykor félszázéves jubileumát, hogy aztán a Doors, és még egy sor zenekar közreműködésével legendássá lett Sunset stúdióban vegye fel állítása szerint élete utolsó nagylemezét. Ebből a némileg talán zavaros leírásból egyértelmű, hogy nem lehet egyszerű Raveonettesnek lenni 2013-ban. Én azonban a lemezeik hű figyelemmel követőjeként elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy hogyan működik ez a végletekig szellemhangosított, torz kakofoniában pancsoló zenekar egy viszonylag kicsi, zárt térben a szenzációs nagyszínpados fellépésük után, amit Lengyelországban sikerült elkapnom a méltatlanul alulértékelt In And Out Of Control lemez turnéján.

4.jpgFotók: Podobni Mihály

A válasz sajnos tömören az, hogy esetenként nem nagyon működik. A nagyjából a teljes életművet lefedő tracklistet bár a közönség hallhatóan jól ismeri és felismeri, némi tanácstalan totyogáson kívül inkább csak egy kis kellemetlen, erőltetett pogó jellemző, meg a koncert vége felé közeledve egyre erőteljesebb ováció. Talán a hajó egyébként kimondottan színvonalas hangrendszere miatt, de az egész megszólalás, és így az előadás sem elég nyers, néhol valahogy tompa, halk, erőtlen, és a fáradtságon kívül a tagok sem nagyon mutatnak magukból semmit.

Szerencsére azért a koncert második felétől beindul a tracklist biztonsági funkciója, és rockkoncert jelleget ölt a produkció. A sokadik kiváló szám után azért rá kell jönni, hogy még a fáradt Raveonettes is teljesen egyedülálló a maga nemében, és hiba lett volna kihagyni. Takaréklángon meg gyakorlatilag bármennyi ideig elüzemelhetnek, és mindenki legnagyobb szerencséjére bizonyítani tudják, hogy zajra tekert hőskori rockandroll mikrózva is jó.

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
1,020FeliratkozóFeliratkozás

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Audiópartnerünk

Friss Lángoló