Hirdetés
Hirdetés

Ha most nem megyünk, akkor már soha többet – The Moog-interjú (+dalpremier)

Hetek óta terjednek azok a pletykák, miszerint a The Moog zenekar elhagyja az országot és hosszabb időre Amerikába költözik. A pletykák most már tények, előtte viszont még kiadják harmadik lemezüket, a tavaly télen Seattle-ben, Ken Scott producer segítségével rögzített Seasons from the Undergroundot. A hajtás után Szabó Tamás (a képen jobb szélen), a zenekar énekese mesél részletesen az utazás okairól, céljaikról és arról, mit várnak a költözésről, illetve egy dalt ízelítőként meg is lehet hallgatni a nagylemezről, aki pedig többre vágyik, látogassa meg a Dalok.hu oldalát a négyszámos előzetes kislemezért.

A harmadik lemezetek is Amerikában készült, mikor is kezdtétek el felvenni?
Talán tavaly február végén. Egy hónapig voltunk kinn, március végén jöttünk haza.

Akkor koncerteztetek is, vagy csak a stúdióztatok?
Csak a felvételeket készítettük akkor, majd hazajöttünk és a dobosunk, Dorozsmai Gergő kinn maradt, hogy segítsen a keverésben Los Angelesben. Aztán jöttek a gondok.

Milyen gondok, miért késett ennyit?
Megkeverték, hazahozta Gergő, de nem tetszett. Én nem lehettem ott és még Skype-on keresztül sem tudtuk tartani a kapcsolatot, ezért nem láttunk bele a folyamatba. Ennek végül az lett az eredménye, hogy négy számot újra kellett keverni, ami miatt Ken Scott megsértődött, és majdnem azt sem engedte, hogy rajta legyen a lemezen a neve. Végül Murakawa, japán származású hangmérnök keverte újra azt a bizonyos négy számot és most a masterrel együtt már mindenki elégedett vele.

Mit szúrhatott el ennyire Ken Scott?
Nézőpont kérdése, de különösen a gyorsabb számokat nem érezte, a lassabb, akusztikusabb jellegű dalokat egész szépen összerakta, de a modernebbekkel nem boldogult szerintem.

Érezhetően a várakozás miatt is, egyre kevesebbet beszéltek a zenekarról, már-már olyan volt, mintha eltűnőben volnátok, ezt ti hogyan éltétek meg?
Sok belső konfliktussal kellett megküzdenünk, amik végül megoldódtak, ráadásul a második lemezre is kellett ennyit várni, bár akkor annak sem örültünk. Mégsem akartuk annyira erőltetni, hogy elkészüljön és csak utána vessük bele magunkat komolyabban a koncertezésbe. Ez végül odáig húzódott, hogy majdnem az amerikai projektbe csúszott át a megjelenés dátuma.

Csökkent a zenekar iránti érdeklődés is?
Nem is kicsit, de ez nem elsősorban nekünk szól, hanem az egész szcénának. Egy eléggé felpumpált világban éltünk 2-3 évvel ezelőtt, aminek ki kellett pukkannia. Ez a popzene működési alapja, vannak bizonyos dolgok, amik felfutnak, aztán lejjebb mennek. Bizonyos zenekarok túl tudnak élni, néhányan nem. Az ebből fakadó csalódottságunk tényleg rányomta a bélyegét a zenekar teljesítményére, kohéziójára, jövőképére is, de ezt szerencsére nagyobb drámák nélkül sikerült átvészelni. A váltó üzemmód, ha létezik, akkor a harmadik lemezzel újra izgalmassá válhatunk egy csomó olyan ember számára, akiknek eddig nem voltunk.

Viszont kiadjátok a lemezt, és le is léptek.
De majd visszajövünk!

És mire visszajöttök megint nem fog rátok emlékezni senki.
Akkor majd csinálunk egy másik albumot. Most inkább arra koncentrálunk, hogy kinn mit tudunk elérni. Fontos lenne itthon is népszerűsíteni az anyagot, de ez az amerikai projekt most jobban izgat minket, még ha sok is benne a bizonytalan tényező. Nem nézem le a többi zenekar által is használt metódust, hiszen rengetegszer csináltuk mi is, de az hogy megint 2-3 falunapon fellépjünk és vidéki klubokban 40-50 ember előtt játsszunk, most nem kell. Nem feltétlenül azért, mert nem élveznénk a Budapesten kívüli koncerteket, hanem azért mert kicsit kilátástalan, és ha van lehetőség némi váltásra, akkor miért ne tennénk meg? Meg akarjuk nézni, hogy mi van máshol.

Milyen nézeteltéréseket kellett megoldanotok egymás között?
Valójában nem nagyon tudta a zenekar, hogy mit is akar. Sok olyan sérelmet tartogattunk magunkban, egészen egy fél évvel ezelőttig, amiket korábban meg kellett volna már oldanunk. Akkor mindenki annyira megijedt, hogy inkább összekaptuk magunkat és inkább az amerikai útra kezdtünk el fókuszálni.

Mennyi időre utaztok el?
Nem tudom pontosan, minimum fél évre, ideális esetben egy évre, a kiadó szerint kettőre. Több oka van annak, hogy ez egyáltalán felvetődött. Egyrészt azt mondta a kiadó, hogy csak akkor adja ki a lemezt, ha kimegyünk, mert úgy gondolja, akkor lehet normálisan promótálni, ha ott vagyunk. Másrészt most adódott lehetőség, hogy végre ne chipsen és zacskós levesen éljünk egy sikátorban, csövesek között. Bekerült ugyanis több dalunk a Shameless című amerikai sorozatba, ebből jött be annyi pénz, hogy el tudjunk indulni. Illetve most jutottunk el odáig, hogy ha most nem megyünk, akkor már soha többet. Nem úgy állunk hozzá, hogy ott a befutás vár ránk, de megpróbáljuk felfedezni a saját lehetőségeinket.

Mi a kiadó terve?
Már két lemezünket kiadták, beleöltek rengeteg pénzt, és nem akarják veszni hagyni a befektetésüket. Nagyon szeretik a zenénket, a kiadó főnöke egyben a menedzserünk is, tehát van érzelmi kötődése is, nem csak üzleti alapon működik. Rengeteg lehetőség eddig is azért úszott el, mert itt voltunk Magyarországon.

Nektek, személyenként mennyire volt nehéz meghozni egy ilyen döntést?
Mindenkinek nagyon nehéz volt, nem két hete találtuk ki, és eleinte úgy nézett ki, hogy nem is akarja mindenki. Nyilván sokkal kényelmesebb lenne, ha itthon mindenki építené tovább az életét, de végül sikerült megegyeznünk.

Pár dalt már hallhattunk a koncerteken, ezek szerint számomra az új lemez a második folytatása, vagy rosszul gondolom?
Részben pont abból a kétségbeesésből és összevisszaságból eredően, amibe a felvételek alatt kerültünk, sokkal összetettebb lett. Lehet, hogy egy kaotikus és öntudatlan albumként fogják sokan értelmezni, az is lehet, hogy majd a zseniális és eklektikus jelzőket használják, vagy egyiket sem. Az biztos, hogy sokfélébb, mint az első kettő. Leírja a zenekar akkori helyzetét, van olyan szám, amiben zongora van és vonósok és akusztikus gitár, van amiben négy szinti, nagyon sokrétű. Mindenképpen elüt az első kettőtől.

Akkor a szövegek is ezekből a kusza élményekből, konfliktusokból születtek?
A 11 számból 10-nek én írtam a szövegét és jó szokásomhoz híven a végletekig húztam a megírásukat, ezért egy részük ott, Amerikában született, a felvétel előtt pár nappal. Nagyon sokszor az éppen aktuális szituációra utalnak a sorokat. Van egy, amit konkrétan a zenekarnak írtam üzenetként, van, ami csak saját élményekből táplálkozik. Amihez klipet is forgattunk, az a színtérről, a zenélés élményéről, tapasztalatáról szól, nincs benne nagy megfejtés, kicsit elkeseredett, némi humorral.

Volt olyan új technika, amit most használtatok először?
Vonósok, akusztikus gitár korábban nem volt és van rengeteg furcsa szinti is. Illetve most vendégművészünk is van, Evan Foster a Boss Martians zenekar énekes-gitárosa gitárszólózik. Ken Scott a dobfelvételeken csavart egyet, a lábdobot úgy vette fel, hogy a lábdobból kiszedte az első bőrt és belógatta a mikrofont. Száraz, 70-es évek hangzást ért el, nagyon különleges és egyedi.

Mivel készültök a lemezbemutatóra?
Az már biztos, hogy február 25-én az Akváriumban ,az Amber Smith zenekarral közösen mutatjuk be az új számokat. Fel fog még lépni a Zombie Girlfriend, Kristóf Nobi és a Hó Márton és a Jégkorszak. És egy kiállítás is aznap fog megnyílni ott.

spot_img

Kommentek

[gs-fb-comments]
37,438KedvelőTetszik
2,929KövetőKövetés
1,120FeliratkozóFeliratkozás

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Audiópartnerünk

Friss Lángoló