A Ghost a legjobban kedvelt és a legjobban utált rockzenekarok között is ott van manapság. Ha valaki aktívabban hallgat gitárcentrikus zenét köztes álláspontot nem nagyon foglal el. Sőt, ők azok közé tartoznak, akiket ha valaki nem kedvel, akkor nem érti, hogy miért lehet kedvelni. Én ezekbe a hitvitákba nem szeretnék beszállni, különösen azért, mert sokkal érdekesebb a Ghost zenei vonala, azaz hogy miért tud működni egy ennyire múltba révedő, onnan szemérmetlenül ihletet nyerő zenekar. Mert a maszk és a körítés nem lehet elég ehhez.
Igen, tudom, vannak olyanok, akik ma is hallgatnak Ozzy Osbourne-t, ABBA-t, Journeyt, vagy régimódi dallamos rockzenét vagy AOR-t, de hogy egy mainstream, Billboard listás produkció növekedjen ki ebből, na az nehezen értelmezhető. Persze minek ezen merengeni, ha valami működik, akkor működik és kész.
A most megjelent hatodik Ghost-nagylemez, a Skeletá is működik, a dalok egészen elképesztő módon ki vannak dolgozva, a feleslegek le vannak nyesegetve, egyszerűen nincs igazi mellényúlás, még apróságokban sem, amolyan dalszerző-demonstráció ez. Műfajoktól függetlenül lehetne mutogatni szerzőkurzusokon. A hangulati váltásokat, a megszerkesztett bridge-refrén kombókat, és csak másodsorban a hangszerelést, amivel amúgy szintén a dalszerzői mutatványt szolgálják ki, persze azt is magas fokon. Aki szereti a fifikás, laikus fülnek észrevehetetlen hangszerelési trükköket boncolgatni, az talál itt bőven csemegét. De valójában mindegy is, hogy egy szám éppen ABBA-s (Cenotaph), vagy ozzys (Lachryma), a dal a lényeg, ami messzemenőkig ki van dolgozva.
És akkor érthető is, hogy miért működik ez: a műfajokon túlmutató fogósságtól.
A show részét én nem szeretném elemezgetni, amikor a Ghost elkezdett felfutni, én is azok közé tartoztam, hogy hogyan illik ez a sátánista körítés ehhez a jó értelemben ártalmatlan zenéhez, de most már elfogadtam. Más kérdés, hogy ha csak zeneként tekintek rá, akkor ez a lecsiszolt, megadallamos tálalás émelyíteni is tud hosszútávon. Ez most már bevált rutin a Ghost esetén: félreteszem, aztán hetek múlva újra jól esik hallgatni.
