Negyedik albumát készítette el a hazai underground színtér egyik legtermékenyebb előadója, Rósz Bálint, azaz BÁL, aki nemcsak volt olyan szíves és lelkes, hogy megengedte nekünk az új lemeze premierbemutatását, de el is mesélte, hogy milyen belső táncmozdulatok késztették a bő egyórás anyag megalkotására, milyen vendégekkel fundálta ki a végleges koreográfiát a végső nagy bugizáshoz.
„Aki már ismeri a munkásságom, annak annyit mondhatok, hogy ez is a megszokott más, amit minden kiadványon hallhattok. Aki nem ismer, annak viszont tudnia érdemes, hogy sosem használtam még ugyanolyan atmoszférát két különböző albumon, demón vagy EP-n, mert az elsődleges cél mindig a belsőbb én tökéletes tükrözése. Ezek mellett a kísérletezés folyamatos, és az ideális forma megtalálásának útján még mindig lépkedek, közel a cél felé.
A The Infinite című spliten főztem ki először hasonló hangzásvilágot, és ehhez visszanyúlva, fűszerezve kicsit, találtam meg azokat a színeket, megoldásokat, amik leginkább jellemezhetnék magát BÁL-t és aminek szellemében az első négy szám elkészült. Ahogyan a szó szerinti értelmezésében, a tánc a bál magja, így ez az album áll legközelebb ahhoz a jelenséghez, amit az egész projekttel leginkább mondani szeretnék; a self-titled klisét alakítottam át kicsit. Állíthatjuk azt, hogy most közelítettem meg legjobban a végleges formát, ami persze nem azt jelenti, hogy később nem lesznek raw black-es számok vagy dark-triphopos elszállások, de minden bizonnyal ez lesz a fő csapásirány.
Ez a kiadvány különleges, mert BÁL full-lenght albumon még nem dolgoztak idegen kezek, ami jelen esetben megváltozott. Érdekes ellentét, hogy amíg nem engedtem közel senkit bármilyen munkámhoz, úgy gondolván, hogy így biztosan csak magamat adhatom át, addig a felismerés nem történt meg, csak a közelében jártam a mondanivaló tökéletes közlésének. Rájöttem, ezt meg kell törni, mert szükség van más perspektívára, és az elmúlt időben legtöbbet másokkal dolgoztam, név szerint Smara Kanddal, Far From Everythinggel, Marla Van Hornnal és Shaytannal.
A borítón szereplő alak a húgom, a képet én lőttem és szerkesztettem, de az eredeti fotó az ő projektjéhez készült. A lencse elé egy piros fólia került, nappal szemben fényképeztem és egy tükörrel világítottam meg a modellt. Az én meglátásomban ő táncos, és eszerint alakítottam a képet is. Az új logóm, amit Korcs tervezett, sem szerepelt még nagy volumenű publikáción.
Szerkezet szempontjából, Az almafám, Hamis emlék, Nyitott ablak és Zárt ajtó az album első fele. Itt én vagyok a szemlélő, és csak a saját elképzeléseimre, belső hangra alapozva alkottam meg a dalokat.
Az album másik fele a Fészkedben álmodva című számmal kezdődik, egy felvezető dallal, az őt követő 5 számhoz. Mikor elkészült a dal alapja, felkértem Marlát, hogy énekeljen rá, és azt gondolom, remekül ráérzett arra, amire a nótának szüksége volt. Az ezt követő dalok már napvilágot láttak korábban, néhány kicsit másképp, mindenesetre össze kellett szednem őket egy csokorba, mert nem szerepeltek kiadványon, csak különálló tételekként. A 6. és 7. szám Smara videóira komponálódott, előbbinek eredeti, német nyelvű dalszövegét Petra írta, és az ő perfomance-át láthatjuk. Ennél a darabnál megállapodtunk, hogy magyarra fordítva kerülnek fel a vokálok a számra, így ez az egyetlen hazai dalszövegű nóta a Táncon. Ennek egyébként az az oka, hogy amikor a dalszövegek 90%-a íródott, többet használtam ezt a nyelvet, mint az anyanyelvemet. A hetedik számban nemcsak a videó, de a dalszöveg és a főszereplő is Smara volt, a szisztéma azonos volt, a zene a videóra készült el. Nem úgy, mint a Guardianban, itt a vokálos nótára készült el a mozgókép. Az utolsó két mű két művészfilmhez készült, eredetileg instrumentális formában. Szöveggel és egy kis csinosítással kerültek a Táncra, mert a filmben zörejek és felbeszélések mellett csak hangulatkeltő célt szolgáltak. A Pulse című dalban Rósz György, az édesapám is improvizált egyet.
A technikai oldalról egy pár szó: amíg a Krampuszon 3-4 sávval dolgoztam (dob, 1-2 gitár, vokálok), itt 13-14-gyel (dob, basszusgitár, gitárok, szintik (énekkórus, vonósok, zongora, EDM dobok), vokálok, egyéb hangminták). A dobok még mindig midiben íródtak, a gitárhangzás titka, hogy egy oranges, torzított hangzás mellett tiszta hangzást is használtam.
Hatások ABC rendben: Church of Rá, Eötvös Péter, Hekla, Misþyrming, Louis Andriessen, Portrayal of Guilt, Riddler, Svartidauði és sokan mások.”
