Hirdetés

Szex, Latex és Elektró

PEP Electro Fetish Party @ Merlin 2008.12.19.

Tudom, hogy momentán az üveggömbök és fenyőgyanta napjait éljük, mindenki erősen koncentrál, hogy szeressen és ünnepeljen, pár napra a legelvetemültebbek is takarékra tették a vadabbik énjüket. Szégyentelen dolog ilyenkor partibeszámolóval előhozakodni, ennek ellenére: múlt pénteken mégiscsak PEP! buli zajlott a Merlinben, erős fétis felhanggal. Mentségemre szóljon, hogy a lakkszerkók és démoni sminkek kifejezetten szoros rokonságban állnak a csomagolópapírral.

Említett trendmagazin minden negyedéves megjelenését hatalmas felhajtással ünnepli, melyen rendszerint összegyűlik a város összes indie-ben és elektróban érdekelt arca. Neves külföldi fellépők adják elő magukat hazai dj-szettek kíséretében, miközben a közönség divatbemutatót produkál, vagy inkább jelmezbált, nézőpont kérdése. A téli lapszám alaptémája a fétis, azaz a pénteki bulira elvárt kellék az ostor vagy latexbugyi, minimum egy nyakörv. Az este első nagy kérdése tehát még indulás előtt merül fel – komolyan vegyük-e az ajánlott dresscode-ot, vagy utazzunk inkább az anonim normalitásra. A szekrényben lapuló adekvát ruhadarabokból kihozom, amit lehet – ez nem sok, kicsit sajnálom is – ha már lúd, legyen kövér alapon – aztán indulok.

Alapozó érzéstelenítés céljából a kézenfekvő Gödör helyett újításképpen a nemrégiben nyílt Rézangyalban kötünk ki a tettestársakkal. Érdemes egyébként néha betérni ide, kedvesen zegzugos kis hely a Madách téren, pénztárcapajtás pálinkaakciókkal és kedves pultoslányokkal. Éjfél előtt kevéssel felkerekedünk, átrohanunk a szemerkélő esőben a Kiskörúton, és elnyel minket a Merlin. Beugró 1500, állítólag az első ötszáz érkezőnek jár ingyenes magazin – mi még kapunk, pedig a népsűrűség több mint tisztességes. Fájdalommentes ruhatárazás után a lépcsőn ér az első komoly vizuális inger: félreérthetetlenül maga Joker halad felénk, zöld hajjal, hátborzongatóan hibátlan elmosódott maszkvonásokkal, lila öltönyben. Az emeletre érve mindenfelé hasonló karakterek fogadnak (bár a képregény főgonosz kétségtelenül a legötletesebb). Nagy számban vannak persze a hétköznapibb viseletre voksolók, de azért szemet szúr egy lakkruhás ápolónő, néhány agresszívan szexi rendőrlány, és pár művértől nedves szemű modellfiú is.

A pultnál tömeg, körös-körül minden ülő- és állóhely foglalt, közel teljes a létszám. Óriási a mozgolódás, úgy érzem, mindenki állandóan halad valamerre (lehetőleg velem szemben), de nem nyomasztó a zsúfoltság, inkább a maga módján szórakoztató, majdhogynem magával ragadó. A koncertterem sötétjében most még kevesebben ugrándoznak, viszont ők nagyon, a szükséges pörgős és bolondos elektronikát a mókás kiállású Xenia Flex szolgáltatja. A külső térben szőke dj-fiú álldogál egymagában, errefelé egyelőre inkább a cirkulálva beszélgetés és az ücsörgés dominálnak. Nagy szerencsével levadászunk egy apró asztalkát, koccintunk, és megállapítjuk: a felvonultakkal azonosulni nehéz lenne, mégis öröm nézni a kavalkádot. Érdekes, mert egyszerre vesz minket körül kéjesen túlfűtött cirkusz és kedves farsangi mulatság: iszonyú mesterkélt, és nem kicsit hamis az összkép, a gátlástalan önmegvalósítást a hasonulni akarás izzadtságszaga lengi körül. Nyilván van valami abszurd abban, hogy a külsőségek és a felszín alkossanak minden további hozzávaló nélkül hangulatot, mégsem ellenszenves a dolog, egyfelől mert alapvetően működik – másrészt van az egészben valami alapvető naivitás, ami ellensúlyozza az erőltetett erotikát, mosolyt ébreszt és nem felháborodást.

Átcsoportosulunk, a lengyel Skinny Patrini duó kezd a belső teremben, a színpadon is felbukkan egy rendőrsapka, a zene kellően érdekes és megmozgató, fokozódik a toporzékolás. Abszolút összhangban az eksztatikus brigád és a nem mindennapi fellépő, valami hirtelen nagyon összeáll, vibrálás van és zúzás. Úgy érzem, folyamatosan érkeznek az újabb és újabb emberek, és az összegyűlteken elkezdenek mutatkozni a kellemes őrület jelei. Kis klausztrofóbia, a poharam is kiürült, visszatérek az előtérbe. Most már igazi tömörülés van, hosszú szipkákkal dohányoznak tollboás tinilányok szerte-széjjel, és király károly se magányos már, a kinti dj-pult előtt is kialakult a zsivaj és az ég felé tendáló karok erdeje. Váltásként ide magyar dj-lányok érkeznek, odabent pedig nemsokára a főleg imidzsben erős Peter Glam zenél majd, tombolás zajlik mindenfelé.

Távozóra fogjuk – jóból is megárt a sok – magunk mögött hagyjuk a dübörgést és a sok glamúrt mielőtt émelyítővé válna, és egy álmos Gumipop keretei között várjuk, hogy távozzon belőlünk a maradék adrenalin. Mit mondhatnék? Ha valaki a visszafogott és természetes barna csomagolópapír híve, annak sosem válik otthonává az ilyen buli – kirándulni viszont lehet és érdemes ide, már csak a nézelődés és a rácsodálkozás kedvéért is. És azért, mert igazán jó játék, és néha ez bőven elég.

(Képek innen: szorfdeszka.hu)

Kommentek

A modern katonadalok az internet szürreális bugyrába visznek

A cél minden országban ugyanaz, vagyis a háborút úgy beállítani, mintha az egy hazafias, csodálatos dolog lenne.
00:03:16

Itt az új AC/DC-videó, ami olyan lett, mint

Vajon milyen lehet egy új AC/DC-klip 2020-ban?
35,017KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
695FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés

Programok

Lemezkritikák

Popmetálos kataklizma, kis földtörténeti tanulmánnyal – Meghallgattunk négy metállemezt

Megkritizáltuk gyorsan a Heathen, az Amaranthe (képünkön), a The Ocean és a Kataklysm lemezeit.

Mindent akar – Greg Puciato szólólemezéről

Alapos elemzés a Dillinger Escape Plan volt frontemberének szólólemezéről.

Több a gitár – Meghallgattuk az új Deftones-lemezt

A Deftones az alter metál szent tehene. Fanatikus rajongótáboruk van, akik prüszkölnek, ha bántják a kedvencüket, illetve ha más bántja. Mert ugye tényszerűen igaz,...

Bátor is vagyok, meg nem is – Meghallgattuk a Pain Of Salvation új lemezét

A Pain Of Salvation a teljes prog rock/metal mezőny legkiszámíthatatlanabb zenekara. Vannak persze olyanok rajtuk kívül, akik váltottak a zenei irányukon, de ők általában...

Az elindulás és a megérkezés is folk – Népzenei lemezekről szólunk

Egy felkínált lehetőség: a folk, a hagyomány, a népzene olyan mélyréteg, ahonnan elindulni, és oda megérkezni is érdemes. Ebből persze következhet, hogy az úton...

Beszámolók

Zenés tábor a hegyen – Ilyen volt a vírus szülte Fekete Zaj Fesztivál

  Baromi jól indult ez az év vagy legalábbis elég jónak nézett ki koncertfelhozatalban. Még februárban is azon lamentáltunk Fekő kollégával, hogy milyen durva lesz...

Egy hallásplasztikai sebész naplója – Ilyen volt a Swansról szóló dokumentumfilm

Ha már dokumentumfilmről van szó, hadd kezdjem két személyes élménnyel. 1986-87 körül találkoztam először a Swans-szal, egy agyonmásolt kazettán, amit egy régi cimborám mutatott meg...

Mély férfibánat a magas elefántcsonttoronyból – Leprous, Klone @ Dürer Kert, 2020.II.19.

A Leprous-szel a tavalyi Pitfalls lemez miatt ismerkedtem meg közelebbről. Tudtam róluk azelőtt is persze, de a kiállás, a műfajmegjelölés, a kritikai visszhang és...

Ria-Ria-Eufória – Five Finger Death Punch, Megadeth @ Papp László Sportaréna

  Az avokádó (Persea americana) a babérfélék (Lauraceae) családjába tartozó, örökzöld, alacsonyan elágazó, terebélyes ágrendszerű, 10–20 méter magas fa. Fehérjében és olajokban dús termése 2016-ban a Kárpát-medencében önkéntelenül...
Audiópartnerünk

A modern katonadalok az internet szürreális bugyrába visznek

A cél minden országban ugyanaz, vagyis a háborút úgy beállítani, mintha az egy hazafias, csodálatos dolog lenne.
00:03:16

Itt az új AC/DC-videó, ami olyan lett, mint

Vajon milyen lehet egy új AC/DC-klip 2020-ban?

E-sportokhoz fejlesztett sportórát a Garmin

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mégis minek?

Fellépést sürgetnek a streaming oldalakon a rasszista dalok ellen

A BBC szerint a szolgáltatók nem lépnek fel kellőképpen az antiszemita, fehér felsőbbrendűséget hirdető és gyűlöletkeltő zenék ellen.