Azért Peter Gabriel még mindig azon fickók egyike, akik képesek igazán ámulatba ejteni az egyszeri zenehallgatót. Miért is mondom ezt, az immár sokadszor, és teljes mellszélességgel vállalt elfogultságommal együtt? Nos, hősünk 73 évesen olyan szintű konceptuális gondolkodásmódról tesz tanúbizonyságot az év eleje óta dalonként adagolt, huszonegy esztendővel a legutóbbi saját dalokat tartalmazó Up után érkező album, az i/o megjelenése kapcsán, ami példátlan a – mondjuk így az egyszerűség kedvéért – könnyűzene világában. A lemezen, ha igaz, 1995 óta dolgozik, nyilván az épp aktuális projektjei mellett, január 6 óta pedig minden teliholdkor atomóra pontossággal érkezik a hírlevél, benne egy új szerzemény premierjével, mindenféle háttérinfókkal, és még olyasmikre is pazarol energiát, hogy megszólaltassa a közreműködőket, például az aktuális dalhoz készült vizuális anyag készítőit. Megpróbálom átadni nektek, hogyan is néz ki ez a gyakorlatban, már amennyire tőlem telik.
„Üdv mindenkinek,
Várj, mi van, máris? Igen, így van, megérkezett a második „telihold update” augusztusra, ami pontosan egybeesik a kék szuperhold érkezésével. Ahogy a mondás tartja, a kék hold ritka dolog, de a mostanit szuperholdnak is nevezik, mivel a Föld körüli pályájának legközelebbi pontján láthatjuk majd, így a szokásosnál nagyobbnak és fényesebbnek tűnik majd. A következő ilyen egybeesés valószínűleg 2037-ben lesz.
Remélem, sikerül elcsípnetek majd, és ha sikerül, akkor filmzeneként alá is festhetitek az i/o következő dalával, ami egy különleges darab, a Love Can Heal.
A Peter által írt és producerelt Love Can Heal, ahogy ő mondja: „álomszerű, élményszerű darab, néhány absztrakt képpel, egy hangszőnyeg, egy kárpit, ahol a dolgok össze vannak szőve, de nem feltétlenül kell, hogy kilógjanak, hanem csak formálódnak az egész részeként.”
Elsőként Mark ‘Spike’ Stent Bright-Side mixét hallhatjátok.
A Love Can Heal már a legutóbbi i/o turné során is elhangzott, de az élő premierje valójában Peter Gabriel és Sting 2016-os észak-amerikai Rock, Paper, Scissors turnéja során volt.
„A Love Can Heal 2016 körül íródott, és a turné második felében már játszottuk, és Jo Coxnak dedikáltam, aki egy szélsőséges által brutálisan meggyilkolt brit képviselő volt, akivel egy vezetői konferencián ismerkedtem meg. Szerintem a dal pontosan illeszkedik az album által feldolgozott témákhoz abban az értelemben, hogy az i/o az érzésről és a mindennel való kapcsolatról szól, és bizonyos értelemben a dolgokhoz való kapcsolódás következő evolúciója a szeretet érzése minden iránt. Elcsépeltnek hangzik, ha azt mondjuk, a szeretet gyógyít, de én tényleg hiszek abban, hogy ez kulcsfontosságú, és hogy amikor az emberek olyasmiket éreznek, mint interakció, melegség, odaadás, hogy részei valami élőnek és nem elszigeteltnek, akkor sokkal nagyobb eséllyel érzik jól magukat, és tartalmasabb életet élnek. A zene ezzel a meditatív, ismétlődő szekvenciával kezdődött, és mindezen hangok lényege az volt, hogy érzékeny árnyalatokat hozzunk létre. Hans-Martin Buff magával ragadó mixét hallgatva több helyen érezhetsz meghatottságot, és azt, hogy egy olyan helyre visz a dal, amiben elmerülhetsz. Ez volt a célom.”
A Love Can Heal című vizuális kísérője Antony Micallef „kis festménye arról, hogyan néz ki szerintem a szerelem” képe.
„Antony Micallef lenyűgöző festő. Láttam néhány vastag festékrétegekkel dolgozó portréját, amelyek Auerbach és Bacon munkáit juttatták eszembe, nagyon fizikaiak, nagyon erősek voltak, és egyszerűen beléjük szerettem. Azok a festmények bizonyos szempontból brutálisabbak, ez viszont nagyon gyengéd, és azt hiszem, Antonynak sikerül megragadnia a szerelem gyengéd, bensőséges mivoltát, amit nagyon nehéz képekké formálni. Örömre szolgált, hogy boldogan részt vett ebben az egészben.
Antony Micallef hozzáteszi:
„Meghallgattam néhány dalt, és érdekes, mert ez számomra mindig olyan, mint egy ruhapróba, amikor azt mondod „ó, ez jól áll” vagy „ez nem illik rám”. A Love Can Heal hallatán azonnal képek jelentek meg előttem, ilyen esetben otthonosan érzem magam, minden így kezdődik. Szeretem azokat a művészeket, akik kockáztatnak, és Peter mindig változik. Én is ilyesmit szeretnék képviselni a munkáimmal.”
Micallef a dalt kísérő videón is együttműködött az azt készítő Aardman Animations stúdióval: „Csodálatos volt velük dolgozni. Imádom a folyamatokat, különösen más médiumokban, így nagyon érdekesnek találtam, ahogyan a dolgok összeálltak.”
Ahogy Peter mondta: „Közismerten sokat dolgoztam az Aardmannel korábban, Antony is szerette a munkáikat, szóval beszélgettünk velük, és bár nem voltunk benne biztosak, van-e kedvük ehhez a projekthez, végül gyönyörű lett a végeredmény. Nagyon egyszerű, de nagyon erős, nagyon elégedett vagyok vele.”
Eddig a felvezető szöveg. Amit még érdemes hozzátenni: nemcsak teliholdkor vannak ilyenek, hanem újholdkor is, amikor az aktuális dalok alternatív mixeit és változatait is megkapja a hallgató a hírlevélben. A holdas tematika egyik magyarázata egyébként bizonyos források szerint az, hogy az i/o nem csak input/outputnak kódolható, hanem utalás a Jupiter egyik holdjára.
Vegyük át még egyszer! Kék szuperhold, 1995 óta készülő új lemez 21 év után, Jo Cox, meggyilkolt munkáspárti képviselő, két kisgyermek édesanyja, Frank Auerbach, Francis Bacon, Antony Micallef, Aardman Animations, Love Can Heal. Gondolkodó, művészetértő embernek érzed magad? Én nem mindig, de Peter Gabrielt hallgatva gyakran képzelem azt, hogy az vagyok. Furcsa érzés, de egyáltalán nem kellemetlen.
Aki tovább kutakodna a meglehetősen szerteágazó, nagyívű projekt látni- és hallgatnivalói között, kattintson a kapcsolódó YouTube playlistre!
