Takács Noémi először az Emil.RuleZ! 2012-ben megjelent Gyere át című albumán tűnt fel vokálénekeseként, majd olyan zenekarokban közreműködött, mint a Fekete-Kovács Kornél vezette Modern Art Orchestra, a Budapest Voices, vagy a BülBüls, ahol már szólóénekesi szerepet vállalt, és akikkel a Dal című műsorban országos ismertséget szerzett. A BülBüls átalakulásával született meg 2014-ben a Noémo, az énekesnő saját indie-folk formációja, melynek nemrég jelent meg Szívverés című legfrissebb anyaga, hat letisztultan szép, érzékeny dallal az emberi élet olyan lényeges motívumairól, mint a szerelem, a vágyakozás, az öregedés vagy épp a halál. A lemez bemutatója október 7-én, pénteken lesz a Magyar Zene Házában, a most következő cikkben pedig sok érdekességet megtudhattok a dalokkal, megszületésük hátterével kapcsolatban.
Általában a lemezről
„A Szívverés nagyon személyes, mint általában minden, amit eddig csináltam, talán ez a közös nevező a korábbi anyagok és a mostani között. A dalok zenéjét és szöveget is egyedül írtam, viszont ezúttal időben és térben valahogy nagyobb utat járnak be a friss szerzemények, mint az eddigiek. Vannak olyanok, amik a jövőben játszódnak, máshol a fantáziámat hívtam segítségül. Nehéz mindig a jelenről írni. Ha valaki kicsit kiegyensúlyozottabb művészi életet akar élni – ami sokkal egészségesebb, mint az állandóan szenvedő művész sorsa -, akkor bizonyos szempontból hétköznapivá is válik az életünk, és ilyenkor felmerül a kérdés, miről is írjunk? De ahogy az írók vagy a költők, mi is számíthatunk a képzeletünkre, tehát nem csak arról írhatunk, ami történik velünk, hanem arról is, ami megtörténhet, vagy ami megtörténik majd vélhetően.
Olyan dolgokról szeretnék írni, amik igazán fontosak számomra és valóban foglalkoztatnak. Azt nem érezném hitelesnek, ha olyasmikről énekelnék, hogy milyen szépen süt a nap, hogyan fújja a szél a faleveleket, hiszen ennél sokkal több, összetettebb és érdekesebb az élet. Sokan kérdezték már, nem ellentmondás-e az, hogy elég melankolikus a zeném, annak ellenére, hogy kifejezetten jó kedélyű ember vagyok? De szerintem sok szépséget találunk a melankóliában és a szomorúságban is. Valahol ez maga az élet, ez a hullámzó valami, amiben tudunk lenni nagyon fent és nagyon lent.
Ráadásul ez napról napra, pillanatról pillanatra változhat, akár tőlünk független körülmények, akár belső motívumok hatására. Amikor a Hableány sajnálatos tragédiája megtörtént, tőlünk teljesen függetlenül, felmerült bennem a kérdés, hogy itt, Budapesten élve, közel a Dunához, hogyan dolgozza fel az ember az ilyesmit? Elmész nap mint nap a rakpart környékén, ahol vitte a víz az embereket. De végül sokan mondták már, hogy a dalszerzés egyfajta terápia is, és én is kicsit ezt vallom. Persze néha azt gondolom, valahol önző dolog leírni azt, ami foglalkoztat, ami érdekel, aztán várni azt, hogy az emberek ehhez tudjanak kapcsolódni, hiszen kit érdekel az én véleményem? De közben meg én is szeretem meghallgatni mások véleményét, imádok zenét hallgatni, legalább annyira, mint írni. Szóval a végén mindig van ennek helye, és hallgatóságra talál.”
Fekete
„Ez egy disztópia, ami arról szól, milyen hazatérni az üres családi házba. Az egyik barátnőm elveszítette az édesapját, akivel nagyon közeli kapcsolata volt. Ilyenkor az ember akarva-akaratlanul önvizsgálatot tart a saját életét illetően, és kicsit elgondolkodik az élet múlandóságán, azon, hogy mi lesz, ha ez velem is megtörténik. Stilisztikai szempontból az az érdekessége, hogy nagyon szeretem Cseh Tamás és Bereményi Géza szerzeményeit – régebben gyakran játszottam is közülük, néha még manapság is – és régóta úgy éreztem, hogy szeretnék magamnak egy olyan dalt írni, ami kicsit erre a sanzonos, de igazán magyaros zenei világra hajaz.”
Hableány II.
„Ennek a dalnak volt egy első verziója, amihez a videóklip is készült, Gaál Júlia és Grecsó Zoltán táncművészek közreműködésével, ez került be a Dal című műsorba is. Nem szeretném volna magára hagyni ebben a single formátumban, úgy éreztem, jó, ha a lemezre is rákerül, de nem teljesen ugyanabban a verzióban, ahogy eredetileg megjelent, ezért most kapott egy még letisztultabb, már-már ambient köntöst, ami voltaképpen az a forma, ahogy eredetileg megíródott a dal. Ezért kapta a Hableány II. címet ez a változat.”
Az idő
„Ez egy régebbi darab, amit nagyon sokféle felállással, nagyon sokféleképpen játszottam már, de még sosem rögzítettük. A dalok valahol kicsit olyanok, mint a gyerekek, akiket szeretgetsz, felöltöztetsz, akiket nem akarsz elengedni, nálam legalábbis van egy ilyen kötődés, és ennél sem szerettem volna, hogy elkallódjon. Nagyon sok mindent rögzítettünk hozzá, ütőhangszereken Szabó Dániel Ferenc közreműködött, a lemez producere pedig Fenyvesi Márton volt, az ő munkája a felvétel, a keverés és a master. Az első változatot azzal az üzenettel küldte át, hogy „Ez életem mixe!” Én meg mondtam, hogy jó, akkor ez így tökéletes és szuper! Szóval végül is neki köszönhető az a forma, ahogy most megszólal.”
Szívverés
„Ez a dal az érett szerelemről szól, és a férjemnek írtam. Egy párkapcsolat dinamikájára ugyanaz a hullámzás jellemző, mint magára az életre, ha az ember jobban odafigyel. Ez nem valamiféle pejoratív dolog, inkább egyfajta természetessége az emberi kapcsolatoknak: sosem egyformák vagy egysíkúak, épp ellenkezőleg, olyan szinten változékonyak és változatosak, hogy az néha már meglepő is lehet. Nem lehet összehasonlítani egy párkapcsolat első három hónapját mondjuk az ötödik évvel. A Szívverés arról szól, ilyen megélni a közelséget, milyen megélni azt a burkot, amit két ember szerelme kialakít, és arról is, milyen az, amikor egy hullámvölgyben ez a burok kiszakad, és dolgozni kell azon, hogy újra működni tudjon. Kellett ez a kontraszt, úgy éreztem, anélkül féligazság marad a dal. Muszáj volt beletenni az érem másik oldalát is, úgy éreztem hitelesnek.”
Táncol a húr
„Ez arról szól, milyen, amikor külső erők befolyást gyakorolnak az életünkre. Azt, hogy ez természeti, politikai, vagy bármilyen más erő, inkább rábízom a hallgatóságra. Van egy zenei érdekessége is. Ez az anyag szerintem kevésbé melankolikus, mint bármi, amit eddig csináltam, és ezúttal tudatosan úgy lett kitalálva a dalsorrend, hogy az egyes szerzemények egyre dúrosodnak, vagy mondjuk úgy, világosabbá válnak harmóniák tekintetében. A Fekete és a Hableány mollban van, az Idő már dúrosodik, a Táncol a húr pedig egy trükkös szám, mert ez a közepén megy át dúrba. És ez sem véletlen.”
Vénül
„Ez egy utópia. Először azt hittem, hogy a páromnak írtam ezt a dalt, de kicsit később rájöttem, hogy a szüleim, vagy úgy általában a szeretteim ihlették. Arról szól, hogy jó lenne együtt megöregedni, egymás ráncos kezét fogni, feladni a másikra a kabátot, elmenni sétálni. A szöveg kiindulópontja Ady Endre Őrizem a szemedet című verse volt. Nagyon szeretem az irodalmat, de mindig ott van bennem a kisördög, hogy a mai világban hogyan, milyen szavakkal szólalna és íródna meg mondjuk egy ehhez hasonló, nagyon ismert vers? Hiszen ma már némi önirónia biztosan társulna hozzá. Így jutottam el ahhoz a saját szövegemben, hogy „Vénül kezem, s fogja kezedet, Hiányzó őrlőkkel harapom a kenyeret”. Azt persze nem mondanám, hogy ez egy újraértelmezés, inkább az hozta az inspirációt, hogy elképzeltem, hogyan mondanám én ma azt, amit Ady száz évvel ezelőtt leírt.”
Az EP elérhető a Spotify-on is. Október 7-én egyébként nem csak a Szívverés és a korábbi lemezek dalai lesznek hallhatók élőben, hiszen már íródnak a friss szerzemények, amelyek közül kettő szintén elhangzik majd az este folyamán. A következő galériában pedig néhány, eddig még nem publikált fotót láthattok a lemezborító készítéséről, Albert Alianna képein.
További információk a Magyar Zene Házának weboldalán és a koncert Facebook eseményén!
