A Jazzékiel öt évvel harmadik lemezét követően, idén márciusban megjelentette új, Szép napok című albumát. A kilenc, kiüresedéssel foglalkozó friss dal májusban végre vinylen is megjelent a Draze records jóvoltából. Az exkluzív kiállású korong limitált példányszámban már elérhető a zenekar és a kiadó bandcamp oldaláról, illetve megvásárolható a Popsopon. Az eredetileg áprilisra tervezett lemezbemutató koncert október 16-án az Akvárium klubban lesz pótolva, a Black Bartók társaságában.
Jakab Péter (ének, szöveg):
Másfél évig csináltunk egy zenei-geek minikocsmát, ami lemezbolt, könnyűzenei könyvesboltként és bulihelyként is üzemelt, ez volt a Klinika. A pincében volt a stúdiónk, a lemez nagy része itt készült. Mindig felsétáltam a pultból kérni egy pohár whiskeyt és hajnalig tologattam az sávokat. Az énekeket is nagyrészt itt vettem fel, sőt, élesben próbálgattam és javítgattam a sorokat. Elég hanyag módon: ülve, fülhallgató nélkül egy dinamikus mikrofonba énekeltem, miközben a stúdiómonitorból üvöltött az alap. Ez nyilván hangtechnikailag főbenjáró bűn, de nekem nagyon jól esett, mert sok hifista, vintage studiófétis lázban égő kollégát borzongathattam vele, hogy az egész lemez egy olyan özönvíz előtti laptopon készül, ami folyamatosan kékhalált nyom, a legszarabb kábeleket használom, pár tízezres felszereléssel csinálom a lemez alját és fő karakterét. Ugyanis alapvetően úgy gondoltam, kurvamindegy. Számos csodás lemez született már szoba-konyhákban és rengeteg borzalmasan szar készült fantasztikus körülmények között. Nagyon szerettem volna, ha eklektikus lesz a hangzás, sok hangminőség rétegződik egymásra, egy dalon belül óriási változások akár. Puha Szabi két alkalommal is leköltöztette a Records Low Studio mobilrendszerét Áron tanyájára, és az együttjátszós részeket itt vettük fel többnyire. Természetesen olyan kényes pontokat, mint a zongora a lehető legjobb helyen, a Pannóniában rögzítettünk, és a keverés finalizálását is Maczkó Robival, magas minőségben végeztük az LA Gardensben, Pécsett. Akkora oroszrulett volt, hogy biztonsági mentés három év alatt, a legutolsó exportokat számítva nem készült, viszont ezen a laptopon DJzett közben a fél város a kocsmában, korsó sörök mellett.
ROSSZ HÍREK
Jakab:
Szól egyszerre embercsoportok dehumanizálásáról, a félelmünkben való bezárkózásról, arról, hogy az emberek néha pont olyanná válnak, mint ami ellen egykor lázadnak. Ja és szól a suttyóságról is. A dobritmust Krizso segített összerakni technikailag, két reccsenést szerettem volna. Nagyon rettegtem, nehogy jungle vagy drum and bass lüktetése legyen. Az első rész témáját Áron még zongorára írta, de azzal túl organikus volt a dal, úgyhogy amikor kitekertük ezt a szintit, nagy lett a boldogság. Annyira furcsa és idegen volt a korábbi dalokhoz képest, hogy mindenképpen ezzel szerettük volna nyitni a lemezt. Mivel tudtuk, hogy programadó, így már direkt úgy készült a második fele, hogy ez legyen a nyitánya az egésznek.
Szabó László (dob):
Ez volt az egyik első dal, amivel közösen elkezdtünk foglalkozni, ennek ellenére csak a finishben állt össze. A dal első felében sokáig keresgéltem a helyem, adta magát a drum’n’bass lüktetés, ám Fürge kifejezett kívánsága volt, hogy ne az legyen. Mondtam kösz bazmeg, aztán úgy 8-10 hónap kínlódás után született egy ízlésesnek mondható, nem drum’n’bass dobtéma, amivel kerek lett a sztori. Nagyon szeretem, megadja azt a lélekfacsargató alaphangulatot, ami az egész albumot jellemzi.
Czitrom Ádám (gitár, drone-ok):
A Jazzékielnek sajátossága a kiméra-szerű számok, mint amilyen a Rossz hírek is. Attól kimérák, mert többnyire két részből állnak, amelyek bár nagyon különböznek egymástól, együtt mégis egy nagyon szuverén egységet alkotnak. Szeretem azt a fajta iróniát, amit egy ilyen szervezőelv kölcsönöz pár számnak ezen az albumon. A „Rossz hírek”-hez hasonlít ebből a szempontból a „Mint a vad” és a „Kés a víz alatt”. Általában a bezártságból a nyitottság felé haladás jellemzi ezeket a számokat, ahogy amúgy az egész lemezt is. Érdekes lenne egy fordított folyamattal is kísérletezni… Talán a következő lemezen.
Miklós Milán (basszusgitár, nagybőgő):
A Rossz hírek első demófelvételeit Áronék tanyáján kezdtük el rögzíteni. Nekem is először egy drum and bass-stíl ugrott be. És ebből született meg a dal második felében hallható kis groove. Nagyon inspirált a dobolás ebben a dalban (is). Szeretem a Szabó Laci játékát, mert különleges. Soha egy dobosnál nem hallottam még ilyen finom játékot. Bár alapvetően rockker csávó a Szabó, de szerintem simán veri a jazz-dobosok legjavát az érzékeny játékával. Nagyon érzi a lehelletlfinom tempóváltásokat, dinamikákat. Együtt “lélegzik” a zenével. Annyira megtetszett az akusztikus hangzása, hogy titokban szerettem volna, hogy minden dalban konzekvensen csak nagybőgő legyen. Ezzel egy kicsit ellenpontozva az új, elektronikus megszólalást. De több dalhoz végül a basszgitár adott masszívabb, hozzáillőbb alapot. Számomra azért is különleges ez a lemez, mert ez az első Jazzékiel album, amiben nagybőgőzöm is. 14 év kihagyás után újra kezdem játszani ezen a csodás hangszeren.
MINDENKITŐL
Szabó:
Ez egy Europe – Final Countdown feldolgozás valójában, csak egy picit Jazzékieles felfogásban.
Miklós:
A Mindenkitől-ben van életem első vonós szólója. Ez a szóló meglepetésként ért a stúdióban, mikor Fürge azt mondta, hogy “Na, Mucikám, itt most kapsz egy kis teret és azt játszhatsz, amit csak szeretnél..! Persze, hogy örültem, de meg is ijedtem azonnal, mert a legnehezebb és legkényesebb dolog ezen a hangszeren a vonózás: Tisztán játszani, szép hangot kihozni évek hosszú munkája. Én meg ott álltam a stúdióban, a hangyafasznyi vonótechnikámmal és leizzadtam a feladattól. De végül Fürge rávett, hogy csináljam ès majd kihozunk belőle valamit. Egy órával később több kilométer anyagot rögzítettünk, vonóval és pengetve is, de egyre rosszabbnak éreztem. Azt hittem, hogy kuka lesz az egész. De végül Fürge napokkal később, összevágott belőle egy tök jó anyagot, amiben a pengetős rész “felelget” a vonós résszel. Bár sokszor másképp látjuk a dolgokat, de alapvetően nagyon jó, hogy Fürge a zenei producer. Annak ellenére, hogy Ő is benne van a dalokban, valahogy mégis “külső füllel” tudja hallani az egészet. Ha valami inspirál, akkor általában ötlet-áradatom lesz, és Ő ügyesen ki tudja választani a dalhoz illő legjobb gondolatokat. Általában ez úgy zajlik, hogy a Hegyi Áron megmutatja az új témáját, és engem meg elkap a gépszíj, és rájátszok valami nagyon dallamos, cizellált bass line-t. Aztán jön Fürge, – és, mint egy szorgos kertész – elkezdi “megmetszeni” az egészet. Én persze először mindig morgok ezekért az “ollózásokért”, de végül kiderül, hogy a hangzásképbe valóban nem illene bele a túlcifrázott bass line. Az összes dal alfája és omegája számomra természetesen Hegyi Áron, akivel lassan 20 éve játszunk már együtt. Az Ő zenéi most is ugyan olyan inspirálólag hatnak rám, mint a kezdetekkor.
Czitrom:
Szerintem ez volt az első szám, amin még évekkel ezelőtt el kezdtünk Fürgével és Áronnal dolgozni. Mindenféle zajokat kreáltam, amelyek utána loopként kerültek be a számba. Ha jól emlékszem az ezen hallható loop-nak a munkacíme „póktüdő” volt. Egy ugyanilyen loop került a Kés a víz alatt-ba is. Ebben a számban az indusztriálisnak meg a pasztorálisnak valamilyen egymásnak feszülését érzem – ez a kettőség az egész lemezre igaz.
Jakab:
A szöveg nyúlfarknyi és a szorongásról szól, ami felzabálja az embert. A nagybőgő szóló koncepciója Peter Gabriel-féle, Krisztus utolsó megkísértése filmzenealbum első dalából jött. A zongoratémát kb 2016-ban demózta fel Áron, akkor készítettem neki egy hevenyészett szintszőnyeget, aztán Ádám loopja került a helyére. Valójában ez főként a „denevérgeci” nevű loop, a „póktüdő” csak egy rövid pillanatra lett bevágva Milán bőgőszólója alá. A hal a szatyorban dobolást feljátszottam Lacinak demóként. Nem annyira volt boldog, de azt hiszem megszerette azóta. Amikor elkezdünk egy lemezt, szeretem már rögtön az elején, az első 3-4 dal után eldönteni, mi lesz a dalsorrend és igyekszem úgy alakítani a dalokat és inspirálni a többieket, hogy amik ezek után az első irányok után születnek, egyértelműen egy irányba mutassanak. Feldobni néhány nagyobb vonalat és aztán abból közelíteni a részletek felé. Ez valóban egy kicsit kívülálló módja a zenélésnek, hiszen ez nem feltétlenül zenész attitűd és nagyon nagy áldás, hogy a srácok ezen a téren teljesen megbíznak bennem és soha nem okozott különösebb feszültséget. Alapvetően mindig az a kiindulás, hogy a szövegi rész és a koncepció, a keret tőlem származik, amit általában Áron egyik témája indít el. Ez kb a Holy Shit óta egy jellemző munkametódus, de a Téli Mesék óta egyértelműen tendencia. Ennél a lemeznél nyolc zenei ötlet nem került fel, mert nem feltétlenül illettek a képbe és megbontották volna az album homogenitását, viszont ez a dal volt, ami elindította az egész konceptet – még ha esetleg nem is ez a lemezre legjellemzőbb dal.
KÉS A VÍZ ALATT
Szabó:
Nekem sokáig ez volt az a dal, amit nem szerettem igazán, de ebben közrejátszott, hogy van egy eleve monoton hangulata, ehhez pedig hozzáadódott a zenekar régi jó szokása, miszerint a próbákon egy-egy témát órákig játszunk körbe-körbe, közben mindenki keresi, hogy mit csináljon. Persze minimál eszközökkel, mert a csapongás nem idevaló, hát ennél a dalnál ez egy picit kiakasztó folyamat volt, néha könyörögtem, hogy legyen gépdob inkább, de a híres mondás szerint a szépségért meg kell szenvedni.
Czitrom:
Ez nem egy Polanski-film címe?
Jakab:
Hehe. Van hasonló, igen, a „Kés a vízben”. De ezt én József Attilától loptam: Lehet, hogy kés vagy ónos víz alatt. Amit pedig még szintén loptam: a dalban található dronet valójában Ádám nem ehhez a lemezhez vette fel, hanem Templedrake nevű zajzenei projektjének egyik felvételéből lett kiollózva. A szöveg egyébként arról szól, hogy azon túl igazán soha sem gondoltam, mint hogy le akarok számolni a régi magammal. De mi van azután? Egy kis rövid boldogság, aztán megint jönni fog úgyis szar. Ez egy elég pesszimista szöveg. Amúgy az egész lemezre igaz, hogy a szövegek szét vannak tördelve, szabdalva, a zenéhez hasonlóan. Igazából ezek főleg erős képek és a feladatuk egy masszív hangulat lefestése. A Klinikában Abával (Zsuffa Aba, Analog Balaton) nagyon sok lépegetős, négynegyedes zenét hallgattunk. Picit ezt szerettem volna belecsempészni: amikor Áron átküldött egy hosszú témát, kivágtam belőle egy motívumot, ami aztán a dal basszusa lett. Erre építgettem a dal első felét, amiben a kicsit agyatlan. pumpálós sidechain bass-től a szétvagdosott dobkoszokon kívül sok apró kis zaj is belekerült. Az énekfelvételeket az egész lemezen elég hanyagul kezeltem, de talán itt volt a legborzasztóbb, mert itt konkrétan gerjed a mikrofonom. Maczkó Robi aztán valamennyire ezt kiretusálta a végén. Mikre nem képes a modern technika!
NEM FORDULUNK EGYMÁS FELÉ
Szabó:
Az egyik legsúlyosabb cucc, amihez valaha közöm volt, nagyon várom hogy élőben kinyírjunk vele mindenkit.
Jakab:
Ez az árulásról szól és a másik ember feletti dominanciáról. Pálinkás Tomival szintén a Klinikában beszéltük meg, hogy énekel velem egy duettet, miközben a pultot támasztottuk az egyik DJ estje után. Tomival érzek valamilyen szintű felfogásbéli közösséget és nagyon örültem, hogy csinálunk valamit. Ráadásul ő kiénekli azokat a magas, egyenes hangokat, amiket belehallottam a dalba, de nekem nem ment. Szóval két legyet üthettünk egycsapásra! A dal amúgy úgy alakult ki, hogy Áronnak volt egy nagyon régi zongoratémája, amire szerettem volna egy nagyon súlyos gitárfüggönyt ami totálisan szétbassza a szép harmóniákat. Ezt aztán Áron átírta és már a végleges dallamkörrel kezdtünk el dolgozni Ádámmal. Amikor először előhozakodtam neki a hangzással, azonnal értette mire gondolok, mert talán vele van a legtöbb közös popzenei kedvencünk a zenekarból.
Czitrom:
Na… akkor kimondom. Szeretjük a My Bloody Valentine-t. 2013 tavaszán kattantam rájuk a lila M B V lemez megjelenésével. Nem sokkal később, 2013 áprilisában New Yorkba utaztam egy hónapra, ahol rommáhallgattam ezt a lemezt, és a mai napig ez az út villan be akárhányszor felteszem. A „Nem fordulunk egymás felé” a magam részéről egy elcseszett hommage Kevin Shieldsnek, aki bár nagyon fontos gitáros számomra, rettegek tőle és az életszemléletétől.
Jakab:
Igazából ez a lemez az igazi Másokat szeretni.
A DOLGOK SZÉTESNEK
Jakab:
Ez pont annyi, mint amit a címe is elmond: akkor írtam, amikor rájöttem, hogy egy számomra nagyon közeli ember teljesen felforgatta azt, amit az addig valóságnak hittem. Ezért is kapcsolódik az előző dalhoz közvetlenül. A végén van egy kiszólás a fiamnak. Arra gondoltam, lehetek nyálas és szentimentális ennyi szarság után, amiket kimondtam eddig a lemezeinken. Kb egyszuszra készült a szöveg, közvetlenül azután pár órával, hogy Áron az autójában megmutatott egy telefonra rögzített demót. Ennek a számnak a szerkezetébe bele sem nyúltam, csak a szintibasszust meg a szintiszőnyeget pakoltuk mellé.
Szabó:
Megérte annyit agyalni a dobtémán, szerintem menő lett, nincs benne hiba!
Czitrom:
Mindeddig nem szerettem ezt a számot. Írtam is Fürgének egyszer, hogy ezt a lazázós 2006-os feelinget annyira nem élem. Aztán beütött a Covid és pálfordulat-szerűen megváltozott a hozzáállásom. Amúgy nagyon szeretem ezen a lemezen a szövegek közötti belső utalásokat. Már a „Másokat szeretni”-ben észrevettem ezt a tendenciát, és ezen a lemezen is jócskán jelen van.
MINT A VAD
Jakab:
Ez arról szól, ahogy az ember néha félretekint a saját, megingathatatlannak gondolt elveitől és engedi, hogy megtörténjenek a dolgok. Egyszerűen, mert elfáradt: behódolt, aztán onnantól, ha már nincs kapaszkodója, csak riadtan átszalad az életen. Katonai képek, háborús cucc, régi paráim. Sokáig állt a fiókban Áron témája, aztán egyszer megtaláltam az orgonasoundot amit az aljához használtunk. Megkértem Áront hogy nyomja fel és megírtam rá a szöveget. Én nagyon szeretem, hogy a szintik ilyen buta, egyenes hangon szólnak, Áronnal viszont harcolni kellett érte. Ami talán extra érdekesség, hogy ennek a dalnak az énekét a szüleim házában, a régi szobámban rögzítettem.
Szabó:
A lemezkészítés késői szakaszában született, mert hiányzott még valami. Azt hiszem, koncerteken fog igazán kidomborodni a lényege.
Czitrom:
Nagyon szeretem hallgatni ezt a dalt, annak ellenére, hogy nehéz volt kitalálni rá a gitárokat. A szám teljes második részéből ki is kerültek a vért izzadva feljátszott 12-húros akusztikus gitársávok. Nem baj… ha egy teljes napig egyetlen mondat felett ülök aztán másnap ugyanezt a mondatott kihúzom, az két nap eredményes munkája.
TEREKET
Szabó:
Nekem ez a dal nyugalmat áraszt és magától értetődő, van benne egy kis Anna Calvi, akit nagyon szeretek. Fürge nem hasonlít rá, kisebbek a fogai.
Czitrom:
Bariton-gitár oktáverrel és tremolóval a legjobb dolog, ami történhet bárkivel.
Jakab:
Bár a „Dolgok szétesnek”-ben van a „basszunk a világra” sor, valójában ez a „beleszarok” dal: annyiról szól, hogy én csak a dolgomat akarom csinálni, ahogy jól esik és hagyjon mindenki békén. Ez az első dal, aminek a zenéjét is én jegyzem, az Anima remix feljátszása közben nyomkodtam ezt a pár hangot a szintetizátoron és végül ez is került a lemezre. Nagyon szeretem, mert ahogy a Laci is mondja: nagyon magától értetődő az egész. Ezt mutatja többek között az is, hogy az első próbadobolása került rá, amikor először találkozott a dallal.
VIDÉK
Szabó:
Vannak olyan zenék, amiket játszva kicsit lelkileg és fizikailag is szarul van az ember, ez pedig a nyomasztók között is a legnyomasztóbb. A gyomorban lehet érezni, meg hátul a derekadnál. Imádom!
Czitrom:
Hangzás szempontjából ez a kedvenc track-em a lemezen. Ha jól emlékszem egy impróként kezdődött, amit Áron tanyáján játszottunk.
Amúgy vidék-fóbiám van, úgyhogy nekem ez a szám egy terápia. Népi sípot/furulyát próbáltam gitárral imitálni.
Jakab:
Eladó minden és meg is vesznek mindent. Az énekdallam is ott született, improvizálva a helyszínen.
Miklós:
Ádám különleges zeneiséget hozott a zenekarba. Sok gitárossal volt szerencsém dolgozni az elmúlt években, de Ádám Játéka egyikhez sem fogható. Ő egy igazi ösztönös, free-jazz gitáros. Nem tudom, hogy honnan hallja meg ezeket a kicsavart, tonalitáson kívüli dallamokat a szólóiban, de egyszerűen zseniálisan csinálja. A legújabb őrülete volt, amikor elkezdett érdeklődni a zajzene iránt és beszerzett valami beteg gitár effekt pedált, amivel teljesen random, őrült hangokat tudott kicsalni a hangszeréből. Ez hallható többek között a Vidék című dalban is.
SZÉP NAPOK
Szabó:
Ha a Vidék lenne a zárótrack, nem biztos hogy túl sok kedvem lenne élni utána, így viszont van esély.
Jakab:
Mivel az egész lemez kvázi világégésekkel és széteséssel foglalkozik, felfoghatjuk úgy, mint egy film záróképsorát, amikor hazatér a főhős, de már senki sem várja otthon. A kert feldúlva, a lakás üres és be van zárva az ajtaja. Szentimentális a Dolgok szétesnekhez hasonlóan, de tök nem érdekel. A zenei rész viccesen alakult: Áron írt egy nagyon szép bluesos dalt, ami eredetileg több zenei részből állt össze. Én elég tetű módon kivágtam ezt az egyetlen kört az egészből, szerkesztettem alá tufa TR 808-as subokat és buta clapeket és ráénekeltem rengeteg sávnyi vokált. Annyira elkapott, hogy a főéneket realtime írtam és rögzítettem.
