Az idén ősszel megjelent Vasárnap című lemez erősen megforgatja az érzelmeket az ember lelkében, és minden bizonnyal ma este a Turbinában is, ahol a Grabovski után mutatja be új lemezét az IDEGEN. A zenekar bővebben mesélt az albumról és az idáig vezető folyamatról.
Több érzékeny témát is érintetek a lemezen, ami ugyan jellemző az IDEGEN-dalokra, de kicsit mégis olyan, mintha ez mélyebben kutatna az ember lelkében. Tudatos volt, hogy ennyire el akartatok szakadni az előző két lemezetek hangulatvilágától?
Kunics Olivér: A vége felé, mikor egy-két ember meghallgatta, és mi is kicsit távolabb kerültünk a lemeztől, akkor mi is éreztük, hogy ez nehezebben emészthető anyag lesz. A cél pont ennek az ellenkezője volt. Az előző anyagoknál is mély témák vannak feszegetve, nem a felszín, és intim közelségből beszélnek a dalok, de talán nem ennyire letisztultak szövegvilágukban és a dalformákban sem, mint amennyire ezek azok lettek. Az én értelmezésemben az lehet trükkös, hogy pont a leegyszerűsített formáktól került közelebb a dal mondanivalója. Ettől lehet az, hogy ha hallgatod és be akarod fogadni, akkor az lefáraszt egy idő után. Alapvetően nem volt tudatos. Rohadt nehéz, rázós utunk volt ezzel a lemezzel, soha nem csináltunk még ilyen sokáig anyagot.
Langó Ádám: Az biztos volt, hogy másmilyet szerettünk volna, mint az előző anyagok. Egy egyszerűbbet, letisztultabbat akartunk, és ez zeneileg valahol sikerült is. A szövegekben azok a nehézségek tükröződnek, amik abból fakadnak, hogy egymást jobban megismerjük, és felszínre kerülnek belső konfliktusok, majd azoknak a megoldása is mind benne van a dalokban, ettől lehet, hogy ennyire mély. Ha mély. Nekünk nehéz innen megállapítani.
A pécsi alkotótábornak kifejezetten ez volt a célja, hogy egy lemezt hozzatok össze?
Dencs Dominik: Igen, tavaly nyáron a covid alatt lementünk Pécsre, és ott tartottunk egy egyhetes alkotótábort a 30Y stúdiójában. Kb. egy-két éve beszéltük, hogy van bennünk egy nagylemeznyi anyag, és azóta dolgozunk rajta folyamatosan. Oda már úgy mentünk, hogy vittünk innen a próbateremből dalokat, de ott is születtek egészen új dalok. Pécsen inkább egy fókuszáltabb, tömörebb munka zajlott, koncentráltabban tudtunk dolgozni, nem az volt, hogy mindenki hazamegy külön, hanem egy hétig ott voltunk, együtt aludtunk, együtt ettünk, együtt keltünk.
Kunics Olivér: Egzisztenciális alapokon is meginogtunk, hogy hol állunk az életben. Nagyon zajlottak az események egyfelől, másfelől pedig csomó minden a pandémia idején rohadtul nem működött, ami üzemanyagot táplált volna. Nehéz volt viszonyítgatni a szövegeket. Én magam, akinek az volt a feladata, hogy fogalmazzon meg valamit, egyre jobban csak a saját kis világomban pörögtem, és nem tudtam, hogy ennek van-e köze a valósághoz, vagy már csak régóta az én fejemben megy a játék. Nem tudtam értelmezni a múltamat, és nem láttam a jövőmet sem sehol. Úgy éreztem, teljesen elveszek a két idősík között.
Ez kicsit olyan, mint a kapunyitási pánik. Ezzel összefüggésben mondható az, hogy a lemez egy önismereti útvonal is egyben?
Kunics Olivér: A munkametódusunkban mindig benne van, hogy nem úgy csináljuk, hogy írjuk a dalokat, és az megszül valamilyen önismereti tapasztalatot, hanem alapvetően ahogy együttműködünk, az egy nagy önismereti játék, abból születnek a dalok. A mi generációnkra tökre jellemző, hogy a kapu nem nyílik. Ott ülsz izgatottan, és nem nyílik. Inkább ebből jött.
Mi volt az alap elképzelésetek, mikor elkezdtétek összefonni a dalokat és a klipeket?
Galgóczi Olivér: Eleinte csak apró montázsokat szerettünk volna csinálni. Az alapötlet az volt, hogy mind a tizenegy dalhoz valami olyat készítünk, ami nem a képnek ad hangaláfestést, hanem a hangnak képi aláfestés. Addigra már láttuk, hogy nem lettek egyszerűbbek a dalok, mint eddig, és már összeállt mind, amikor elkezdtünk a klipeken dolgozni. Nem szerettük volna a képpel elvonni a figyelmet a hangról, inkább csak támogassa meg abban a piciben, ami egy vizuális látvány, amit tud adni egy klip. Ahogy elkezdtünk forgatni, jöttek a jelenetek, a sztorik, az ötletek, és kinőtte magát, de azt a funkciót is ellátja, amit eredetileg szerettünk volna.
Miért pont ehhez a kettőhöz csináltátok meg a klipet?
Galgóczi Olivér: Fogalmunk se volt, hogy melyikkel kellene kezdeni. Eleinte a rockosabb oldalról ezt éreztük akkor a legaktuálisabbnak a közös lelki állapotunkhoz, emiatt gondoltuk, hogy kezdjük a Törölközővel. A másikat szerettük volna az akusztikusabb dalok közül, és magunk is éreztük, hogy vagy a Vasárnapnak kellene vagy a Balerinának, illetve a felvétel során több embertől kaptunk visszacsatolást, és így született a döntés. De nem biztos, hogy ez a sor véget ért ezzel a kettővel, egyelőre itt tartunk.
Kunics Olivér: Villő, aki az arca lett ennek a lemeznek, Szolnokon a Színházban van, mi meg össze-vissza rohangáltunk a világban, és akkor tudtunk mindig forgatni, amikor össze tudtuk egyeztetni. Gyakorlatilag egy improvizatív forgatás volt professzionális eszközökkel.
A lemez operatőri munkáit is ti csináltátok, ugyanakkor nem csak a saját videóklipetek forog a ti kezetek közt. Terveztek később ilyennel is foglalkozni, vagy ez most egy egyedi lehetőség volt?
Kunics Olivér: Kettő az egyben. Nehéz szituban van a zenekar olyan szempontból, hogy rohadt sok időt vesz igénybe, mint egy főállás, mert így szeretnénk csinálni, ahogy. Sokat próbálunk, sokat agyalunk, sokat foglalkozunk vele, ami mellett nehéz melózni, és kitaláltuk, hogy egy vállalkozást indítunk négyen. Azt szerettük volna, hogy az is legyen valami kreatív, úgyhogy csináltunk egy filmes és egyéb multimédiás tartalmakat gyártó mini vállalkozást. Szívesen csinálunk klipet, ha látunk benne perspektívát, és ha elvállalunk egy klipet, az azért van, mert alkotóilag is mozgat minket.
Erre az anyagra mondjátok, hogy a ti hangotok szólal meg rajta, a szó átvitt értelmében is?
Kunics Olivér: Ha azt vesszük, hogy a zenekar mikor találta meg a hangját először, akkor azt mondanám, hogy A Holdról indul Napra ér lemezen. Nekem személyesen amikor azt éreztem, megtaláltunk valamit, az az előző kislemez, a Csak a szépre. Ha az a kérdés, hogy ilyen lesz-e ezentúl az IDEGEN, vagy másmilyen, akkor biztos, hogy másmilyen.
Dencs Dominik: Talán a következő lemezre is rá tudjuk majd mondani, hogy ebben megtaláltuk a hangunkat, mert a hangunk is változik velünk együtt.
Ez mind amiatt érezhető valószínűleg, mert a lemezen szereplő dalokra és benne minden egyes szóra óriási hangsúlyt fektettetek.
Galgóczi Olivér: Nagyon nehéz volt ezt helyre pakolni. Nem azért, mert nem tudtad megfogalmazni, vagy nem ismertél elég szót. Kijön a szótagszám, de még nem tart a zenével egy irányba. Amiatt mondanám, hogy a hangunk megvan benne, mert ugyanúgy fejlődik a zenénk is magunkkal együtt, és ez a típusú fejlődés érhető tetten ebben az állapotban, aminek a terméke ez a tizenegy dal.
