A Nemes András (ex-Biorobot) vezette Plutó tapasztalt budapesti klubzeneker, amelyben néhány éve trióban, baritongitárral és baritonszaxofonnal játszanak. A napokban megjelent új albumuk, a Random Tengerész Bál viszi tovább a megszokott rock stílust blues-riffekkel, tarantinós psychobillyvel, táncdalos vokálokkal és hol groteszk, hol bulis szövegekkel. Az új anyaggal határozott szándékuk volt, hogy a rock-trió lendületes előadását rögzítsék. A producer Vastag „Vasti” Gábor (Quimby, A Kutya Vacsorája, Frenk) volt, aki karakteresen újradefiniálta a Plutó hangzását.
Az első klip az album nyitódaláról, a Szárnyak című dalról készült. Egyszerre bluesos és grooveos világa sejtelmesen indul, majd improvizált szaxofonszólókon keresztül jut el egy kérdezz-felelekre hasonlító gospeles kórusrefrénbe. A klip különleges, analóg vetített filmes technikával készült, amiről a rendező, Schnabel Annabella és Füzesi Tamás operatőr meséltek bővebben.
Ahogy meghallgattam a dalt, azonnal az angyal tematika, és a Berlin felett az ég című film jutott eszembe. Bár a dalban nincs az a melankólia, mint a filmben, mégis jó kiindulási alapnak bizonyult. Aztán a “szárnyra”, mint metaforára tekintettünk Andrással, és elkezdtük keresni, hogy mitől “szárnyal” az ember, akár jó, akár rossz értelemben – pl. függőségek. A függőségekkel pedig bejöttek az illúziók, és ezen a ponton bedobtam Platón barlang hasonlatát, mivel ott egy filozófus – nálunk az angyal – vezeti ki az illúzióktól bennrekedt embereket a külvilágba. Ebből a hasonlatból viszont a barlangot egy kicsit indusztriálisabbra vettük, így esett egy bunkerre a helyszínválasztás
Az ötletelés után csináltunk egy előzetes kamera-trükk tesztet a helyszínbejáráskor Tomival, amit összevágtam és megmutattam Andrásnak. A vizuál elnyerte a tetszését, és indulhatott a gyártás. Nálunk csak snittlista volt, és az ősbizalom, hogy jól fogunk imprózni a helyszínen. Szerintem egy klipet spontánabb módon lehet kezelni, mint egy játékfilmet. Szerencsére jó volt a csapat, és inspiráltan áramlott a forgatás. Van egy mikro narratíva, de hiszem, hogy egy jó műalkotás olyan, mint az élet. Nem kell mindent érteni – és ettől varázslatos
A vizuális “illúzió világot” az operatőrrel, Füzesi Tamással még egy korábbi közös projekt kapcsán (Egy kisember triptichonja, 2022) kísérleteztük a “végtelenített kép” eljárással. Ezt az analóg effektet anno végül nem használtuk, így most itt sütöttük el először. Tomi ezt a vizuális jelenséget még kutatta is az egyetem alatt.
– mondta el Schnabel Annabella, rendező.
Évek óta foglalkoztatnak a fraktálok és az önmagukat keretező vizuális rendszerek. Számomra ezek az időtlenség és a végtelen kifejeződései. A klipben szereplőink belső útkeresésének nyers, ugyanakkor játékos ábrázolására használtuk őket. Technikailag a kamerát összekapcsoltuk egy projektorral, és lámpák helyett az élő vetített képet alkalmaztuk világításként. Ez a folyamatos visszacsatolás a zenészek, a kamera és a projektor között egy organikusan lüktető fényt hozott létre, amely folyamatosan reagált a szereplőink mozdulataira. Örömmel tapasztaltam, hogy Bella és a banda is nyitott volt erre a kísérletre. A jövőben tervezem, hogy ezt a megközelítést tovább csiszolom és más projektekben is alkalmazom
– tette hozzá Füzesi Tamás, operatőr.
Én vágtam a klipet, és az operatőr, Füzesi Tomi fényelte. De például a ruhagőzölést, kávégépkihelyezést, első asszisztensi feladatot, és a technikaszállítást is elvittem a hátamon. Jelenleg az első animációs rövidfilmemen dolgozom a Magyar Művészeti Akadémia 3 éves Ösztöndíjprogramjában. Közben pedig az első nagyjátékfilm tervemen agyalok, hogy hogy lehetne 0 ft-ból, függetlenül forgatni. Izgalmas kihívás, de nagyon jó, hogy szabad kezet adhatok magamnak. Természetesen, ha útközben jönnek felkérések, azokat szívesen fogadom.
– egészítette ki Schnabel Annabella.
Az így készül videóklip elérhető az alábbi linken, a teljes lemez pedig meghallgatható itt.
