A Mangod Inc.-ből és korábban a Cadaveres de Tortugasból ismert Persoczki Gábor, azaz művésznevén Perso nemrég adta ki ötszámos EP-jét, ami hosszú idő óta az első zenei produktum, amit készített. Az EP egyik dalára rögtön érkezett is egy remix, amit Háni Szabolcs (Strong Deformity, S.N.O.T.) rakott össze.
Perso a remixről, röviden, tömören:
“Írt, hogy tetszenek neki az új dalaim, aztán szóba került, hogy szívesen készítene egy remixet, ha benne vagyok. Hát persze, hogy benne, sőt, örülök, megtisztelő.”
A remix:
És hogy kicsit bővebben is szó legyen az EP-ről:
“Ez az EP egy igazi egyszemélyes projekt, a dalszerzés-szövegírástól a feljátszáson át a keverésig minden az én művem. A tavalyi korlátozások miatti kényszerszabadságom alatt találtam ki – egyrészt az extra szabadidőmből adódóan, másrészt hogy a kezdődő befordulásomat ellensúlyozzam valami pozitívval – hogy most kivételesen nem csak a szűkebb környezetemet fárasztom a dalaimmal, hanem másoknak is elérhetővé teszem őket, hogy akit érdekel, meghallgathassa, mit művelek manapság. Amúgy a Facebook-oldalamon vezetem a zenei naplómat, ott mindenféle részleteket megosztok a kedves érdeklődőkkel.”
Erről az EP-ről van szó, aminek dalain a lejátszó alatt egyenként is végigmegy a szerző:
Az EP dalról dalra
Minden (ott van benned)
Általában kívülről várjuk a megoldást a problémáinkra, pedig a válasz ott van bennünk, mindig is ott volt. Persze nem könnyű hozzáférni, ha a külvilág lefoglalja az összes érzékszervünket: a modern világ zaja, az arcunkba üvöltő információ-áradat, a felgyorsult világ lihegése a nyakunkban. Néha muszáj (lenne) elvonulnunk, hogy összeszedjük a széthullott darabjainkat. Ha újra megvan a fókusz, már nem is tűnik olyan reménytelennek a helyzet.
Ösztön
A civilizáció repedező máza mögül elő-elődugja rút pofáját a valóság. A sunyi, aljas, de tagadhatatlanul hatékony idomár előhúzza a vágyott jutalmat és máris tombol, üvölt, fröcsög a csupasz majom, hogy belepirul minden magasztos gondolat. Jön az inger és már borul is el az agya, ahányszor csak rájön a csillapíthatatlan étvágyú gazdájára, hogy még, még, sosem elég.
Ami számít
A lelki kehéink és a túlburjánzott egónk között vergődve hajszoljuk a mindig éppen egy karnyújtásnyira – és sosem közelebb – lévő elégedettség-érzetet. Küzdünk a talmi csillogásért és törtetünk a vélt elismerésért, miközben elpusztítunk mindent, ami számít. Az utolsó egye meg a pénzét és kapcsolja le a villanyt!
Rázd le magadról
Nem szégyen az, ha csőbe húztak. Az sem szégyen, ha nem tanulsz belőle. Hanem hülyeség. Szóval inkább tanulj belőle. Különben ugyanazokat a köröket futjuk az idők végezetéig. Így megy ez: ha nem sikerült megérteni a leckét, megkapod újra. Még mindig nem világos? Akkor itt van megint! Én ráérek.
A kép végre összeáll
Ez a dal egy szomorú, de ugyanakkor – reményeim szerint – felemelő, vigaszt nyújtó dal a halálról, elhunyt szeretteink emlékére.
