Szeptember 6-án, azaz ma jelenik meg az amber smith Superficial című, ötszámos EP-je vinylen és digitális platformokon, amit itt most a Lángolón azonnal meg is lehet hallgatni, illetve Poniklo Imre frontember fűzött is a dalokhoz kommentárt.
„Alig több mint egy éve jött ki az eddigi legutolsó, nyolcadik lemezünk, a Record, plusz itt volt (van?) a COVID is, simán várhattunk volna 1-2 évet új anyaggal, de az utóbbi években nagyon termékenyek vagyunk. A lemezen öt dal szerepel, amiből kettőt még a Record sessionjei alatt vettünk fel, de hangulatban nem illettek az albumra, ezért nem kerültek fel rá. Kettő szám tavaly nyáron született, az első karanténból szabadulás eufóriája ihlette őket, gyorsan fel is vettük. Összességében elég eklektikus ez az EP, de ez egy két sorlemez közti állomás.”
Az EP:
Superficial
A címadó dal, a Superficial alapriffje még a Record elején született, aztán félretettük, nem haladtunk vele semerre. Tavaly aztán valahol meghallottam véletlen a QOTSA Make It Wit Chu-ját és kb. azon a vonalon indultunk el (hangszerelésben). A dalt azok az emberek ihlették, akik a social media felületeken (főleg az Instán) mély életvezetési tanácsokat adnak, miközben egyik nap Thaiföldön vannak, majd New Yorkban tartanak előadást, és olyan felületes az egész. A személyes vonal csak fikció…
Red Elvis
A második dal, a Red Elvis Dean Reed tragikomikus története, aki amerikaiként az egykori NDK-ban vált sztárrá, majd öngyilkos lett – ő volt a „vörös Elvis”. Eredetileg a fejemben egy Julian Lennon slágerére hajazó dal volt, aztán mégis egy Heaven Street Seven-dal lett belőle (főleg Toof lalalazásának köszönhetően).
Bright Light Fades
A Bright Light Fades már augusztus elején debütált, és eléggé meglep, mennyire sokan szeretik, sok lelkes visszajelzést kapok. Pedig egy fura felépítésű dal, A-B-C szerkezetben, a végén kicsit bizarr (kinek Kate Bush, kinek MGMT) befejezéssel.
In Pursuit of The Dream Chord
Az In Pursuit of The Dream Chord beszédes szám. Ezt is még bő két éve vettük fel a Record lemez első sessionje idején, de egyszerűen semmi ötletem nem volt, miről szóljon. Végül pont az lett a dal lényege, mennyire nehéz néha szöveget írni/témát találni. Gordiuszi csomó elvágva. A fantáziátlanok számára itt el lehet lőni a Muse, Editors stb. címkézést.
No Monsters Under The Bed
Az utolsó dal, a No Monsters Under The Bed kakukktojás: az elmúlt két évben kétszer is jártam a szegedi Gribedli stúdióban, ahol helyi zenészekkel (például Ács Oszival, volt amber smith-basszerossal, vagy Török Dénessel, aki a stúdió tulajdonosa és az Artur zenekar frontembere) amolyan „jam-sessionöket” tartottunk. Játszottuk szabadon, ami jön, bármi előzetes demózás nélkül, de ment a felvétel. Született néhány szerintem elég jó dalkezdemény. Ebből az egyik ez a dal, amit Dénessel kb. 40 perc alatt vettünk fel egy take-ben. Kicsit National/Nick Cave-hangulat.
