Hirdetés

Straight outta the 90’s

Q-Tip – The Renaissance
(Universal Motown)
2008

Ha teljesen nem is igaz Nas elmélete (Hip Hop is Dead), az beismerhető, hogy a jó hiphop haldoklik. Eminem bemutatkozó lemeze óta a stílus fejlődési vonala gyakorlatilag annyiból áll, hogy 50 Cent és The Game ugyanarra az alapra reppel, mint amire Nelly Furtado nyögdécsel. Az idei évre különösen tragikus lett a helyzet, mert az eddig alternatívának tűnő Kanye Westet annyira kiborították a családi tragédiái, hogy egyrészt kijött rajta egyfajta Michael Jackson-szindróma, másrészt kiadott egy lemezt, amire nem merem azt mondani, hogy szar, mert az az átlag szar lemezekre lenne sértő.

Minőséget találni egy mód van: ha eldobjuk minden új hangra irányuló áhítozásunkat, és a klasszikus (de legalábbis klasszikus alapokon nyugvó) négerek felé fordulunk. A Roots pár hónapja már fényesen bizonyította, hogy milyen jól tud hangzani napjainkban is a Justin Timberlake-vendégszereplés nélküli rap, Q-Tip a megszokottan jóval rádióbarátabb stílusban teszi ehhez a fílinghez a magáét.

A hazánkban érdekes módon szinte csak a Chemical Brothers – Push the Button c. dala miatt ismert mc új lemezének is minden hangja születhetett volna mondjuk 10 évvel ezelőtt. Az sem hátráltatja, hogy már nincs vele egy olyan brigád, amilyen a Tribe Called Quest volt: a Renaissance 43 percig laza bólogatásra sarkallja az embert, felhasználva az említett anyazenekar legszebb pillanatait.

Gettin Up

Q-Tip rappelési technikája, stílusa elég gyorsan beazonosítható, azon kevés ember közé tartozik, akiknek már a megszólalásuk is rendelkezik dallammal, ezért aztán a színtéren elvárt feszítések helyett a dúdolhatóságra van helyezve a hangsúly – de legalább hallhatóan lemezjátszóval (vagy csak nagyon olyan hangzású keveréssel, ez mindegy is). Bár a túlzottan soulos férfikórusok sokszor elvesznek a lemez éléből, a zenei alapok most is helyreállítják az arányt – az külön öröm, hogy ő sem azt meséli el minden számában, hogy hány kurvát futtat, kinek a seggéről szívja fel a kokaint, vagy hogy fakkolná meg a poliszt.

A stílus zenei korlátoltsága ellen is sikerült egy ügyes fegyvert találni: a Renaissance 43 perce pont annyi, hogy nyugodtan végighallgassuk, hogy utána vissza is kapcsoljuk a tévét anélkül, hogy zavaróvá válnának a gyakran hasonló, és persze végtelenül kiszámítható hangszerelési megoldások. Ráadásul Q-Tip volt olyan jó arc, hogy pályatársai 90%-ával ellentétben ő nem teszi tönkre az egészet felesleges skitekkel, itt csak 12 dalról van szó, időhúzás nélkül, elegánsan – ettől kap a hip hop „pénzes” jelleget, nem a kilós fuxoktól. Ajánlatos sétához tolni, a lazasági-indexünk legalább két egységet javul tőle (illetve ha valaki vesz nekem egy autót, akkor abban is felteszem párszor).

Kommentek

Két perc a David Bowie életéről szóló filmből

A filmben Johnny Flynn játssza Bowie-t, és egy darab Bowie-dal sem hangzik el benne.
35,017KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
696FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Audiópartnerünk

Friss Lángoló

Újra a Samsung a világ vezető telefongyártója

De az igazi nyertes a Xiaomi, akik felkerültek a dobogó harmadik fokára.

a Talayapa project – Premieren és dalról dalra a Trottel új lemeze

A Trottel Records a Trottel zenekar klasszikus sorlemezeit (nem feltétlenül időrendben) elkezdte újramasterelve kiadni LP-n, tavaly ősszel a The Same Story Goes On, idén...

Világjárvány idején is lehetnének koncertek a Restart-19 kísérlet eredményei szerint

A kísérletben több ezer önkéntes bevonásával tartottak koncertet a lipcsei Quarterback Immobilien Arenában.

The Triumph Of King Freak (A Crypt Of Preservation And Superstition) – Új dal és klip Rob Zombie-tól, jön a lemez is

The Lunar Injection Kool Aid Eclipse Conspiracy címmel február 12-én jelenik majd meg.

A Deftones újragondolta a White Pony-t – Jön a Black Stallion

Olyanok remixelték a dalokat, mint DJ Shadow, Robert Smith vagy Mike Shinoda.