Vasárnap tartotta a Shein nevű online ruhabolt jótékonysági virtuális fesztiválját, ahol többek között Steve Aoki és Nick Jonas koncertjét is végignéztem, és úgy lettem az egész esemény aktív résztvevője, hogy a való életben egészen biztos, hogy ilyen lelkesedést egyik előadó sem váltott volna ki belőlem.
Szerintem nálam többször senki nem írta még le azt a tételmondatot, miszerint a
a virtuális koncertek nem váltják ki az élő bulikat, viszont egy teljesen más zenei élményt biztosítanak otthonról.
A Shein virtuális fesztiválja pontosan erről szólt. Egy percig nem éreztem, hogy ezek után nem mennék soha többé fesztiválra, és eszembe sem jutott összehasonlítani a két élményt, mert teljesen másképpen volt szórakoztató a kettő.
Felesleges rettegni a virtuális koncertektől, jó lesz az mindenkinek
Mi volt ez az egész?
A Shein az influenszerek egyik kedvenc márkája, egy olyan fast fashion cég, ahonnan olcsón lehet ruhákat rendelni. A környezetnek nyilvánvalóan rossz, a ruhaüzleteknek is rossz, de ez a cikk most nem erről szól, hanem arról, hogy tartottak egy jótékonysági online fesztivált, és bemutatták, hogyan lehet ezt jól csinálni. Összesen 300 ezer dollárt osztottak szét három olyan jótékonysági szervezet között, akiket a közösség választott ki, ráadásul a résztvevők is nyerhettek.
Gyerünk, Shein fesztivál, ugráljatok!
Az élő közvetítésbe Steve Aoki műsoránál kapcsolódtam be, aki a CES-es előadásán annyira lelkesen beszélt a virtuális világról, hogy őszintén kíváncsi voltam, hogy mi jön ebből át, mikor magamtól sosem jutott még eszembe, hogy a zenéjét hallgassam, és egyébként is vasárnap este pizsamában fetrengek egy kanapén.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem röhögtem két percen keresztül folyamatosan azon, hogy egy stúdióban a kamerák előtt pattog, mint egy bedrogozott Super Mario.
De nagyjából az ötödik perctől azt éreztem, hogy én ezt kifejezetten élvezem. Nem azért, mert jól szól, vagy mert úgy érzem, hogy fel kellene tápászkodnom a kanapéról és táncolni, hanem mert teljesen más élmény volt, mint az élő fellépései.
Felugrik egy ablak, hogy most akciós az olyan nadrág, mint amiben fellép, aztán egy másik, hogy mindjárt jön az ajándékdoboz, amire rá kell nyomni, hogy ajándékot nyerjek, közben a chat annyira pörög, hogy követhetetlen, és már több mint egymillióan nézik velem együtt, amint Aoki üvölti, hogy mindenki tegye fel a kezét, vagy most ugráljon. Aztán mikor megjelent a kezében egy tortával, és rákente a kamera előtti plexire, mintha a néző arcába dobta volna, akkor már egyértelművé vált, hogy
igazából én ezt sokkal jobban élveztem, mint bármelyik élő fellépését, amiket magyar fesztiválokon láttam, és nagyjából a második alkalom után már a színpad közelébe se mentem, mikor közeledett Aoki show-jának a kezdése.
Mikor vége lett a bulijának, és kijött a műsorvezető, a képernyőn pedig az ő ruháinak az akciós linkje jelent meg, az egész olyanná vált, mint egy fiatalos TV shop, és ez pontosan megfelel annak a trendnek, hogy koreai és kínai influenszerek hasonló szórakoztató műsorokban árulnak extra kedvezményekkel, limitált darabszámmal dolgokat, legyen az rúzs vagy zacskós leves.
Tudom, hogy mennyien néznek, és örülök, hogy így is együtt lehetünk
– mondta Aoki az egymillió nézőnek, és olyan profin vezette át, hogy mennyire szereti a színes ruhákat, és hogy az akciós melegítőnadrág meg a batikolt póló segít, hogy globálisan mindenki az Aoki-csapat része legyen, hogy egy kicsit meg is inogtam, hogy kifizessek-e a nyert kedvezményeimmel együtt 10 dollárt, hogy elmondhassam, hogy a Steve Aoki-melegítőgatyámban vittem ki a szemetet.
Vagy Nick Jonas kabátját szeretném, esetleg a műsorvezető szaggatott farmerjét?
Az átszerelés alatt egy rögtönzött fesztiválos divatbemutatót láthattak azok, akik nézték a közvetítést, és persze azonnal meg is lehetett rendelni a ruhaneműket, kiegészítőket, sőt még a sminket is, majd már bele is kezd Nick Jonas, hirtelen felvillannak az ő ruhái akciósan, és folytatódik a zenés TV shop, én sorra nyerem a pontokat és a kedvezményeket, és egy percig sem jut eszembe, hogy ez egy rendes élő buli alternatívája lenne.
A virtuális koncert továbbra is egy teljesen másik dimenzió, az élő koncertektől független entitás. Annak a lehetősége, hogy vasárnap este a kanapén döglődve ne céltalanul internetezzek vagy nézzek egy sorozatot, hanem zenei élményben legyen részem, és megállapítsam, hogy bár Nick Jonas zenéjét önszántamból nem valószínű, hogy sokszor elindítanám otthon, azért ha erre járna, szívesen megnézném élőben.
A fesztivál videóanyaga közben felkerült a Youtube-ra is, és bármilyen furcsa, így bele-belenézve pont ugyanazt érzem, mint mikor koncertfelvételt néz az ember, vagyis hogy ez nem adja vissza azt az élményt, mikor tegnap este ugyanezt néztem pizsamában a kanapén.
