Hirdetés
Hirdetés

Stabilan jó Tool-koncertre járni

„Szóval nem tudok én ebbe belekötni, hiába van éppen mélyponton a kapcsolatunk a Toollal. Még az is lehet, hogy a napokban több lemezt is meghallgatok majd az elejétől a végéig (esélyesebbek a múlt évezredben születettek). Az viszont nem változott, hogy én már nem utaznék külföldre egy Tool-koncert miatt, jöjjenek csak ők ide. Persze ez lehet, csak azért van, mert már öreg vagyok én az ilyen bohóságokhoz.”

Ez a 2022-es budapesti Tool-beszámolómnak a vége. Igazából ez van most is. Nagyjából. Mert most nincs benne olyan erős késztetés, hogy elkezdjek Toolt hallgatni. És továbbra sem mennék Tool-koncertért külföldre. Közben amúgy kiderült, hogy ez nem az öregség, mert az elmúlt hetekben két koncertért is külföldre mentem, ma is oda megyek, szóval a Toolban lehet valami. Lehet sokat láttam őket.

Hirdetés

Persze ettől még nem volt rossz ez a mostani fellépés sem, de nem igazán tudok hozzátenni semmit a két évvel ezelőtti beszámolómhoz. Amit hozzá tudok, az az, hogy

  • most jó közel ültem, sőt, ilyen közel még soha nem voltam Tool-koncerten a színpadhoz. Ez elég jelentősen hozzáadott az élményhez, Maynard James Keenan énekesből ugyanis eddig nagyjából egy furcsa mozgású pacát láttam, most viszont élvezhettem a kicsit beteg performanszát, és még az arcfestését is láttam felvillanni. Mondjuk mivel soha nem megy rá reflektorfény, így annyira nem villogott semmi. Nem is értem, miért mázolja ki magát, de így legalább ő is komolyan veszi a bulit. A hangja amúgy teljesen rendben volt.
  • a látvány minden Tool-koncerten kiváló, viszont nekem olyan érzésem volt, hogy visszább vettek belőle. De ez lehet csak a múltkor az elején ott lévő függöny hiányának tudható be, nem tudom. Érzésre nekem kevesebb volt, de simán lehet, hogy nincs igazam. Mindenesetre ezt most némileg pótolta Justin Chancellor baszusgitáros, aki tudom, hogy mindig így mozog, de most elég közelről láttam, hogy ő a leglelkesebb tag a zenekarban, természetesen mindezt angol úriembernek öltözve.
  • múltkor azt írtam, hogy a legutóbbi lemez dalai teljesen belesimultak a programba. Ezt most már annyira igaz, hogy fel sem tűnik, ha újabbat játszanak, pedig öt is volt belőle. Az viszont feltűnő, amikor a 31 éve megjelent első lemezükről, az Undertow-ról játszanak. Akkor elég jelentősen felgyorsul a buli, mert amúgy a többi lemez összes dala erre a lassan építkező, újabban már a nagy csúcspontot is elhagyó struktúrára épül, ami miatt be kell valljam, teljesen jogos volt a társaságom egyik, Toolt nagyon nem hallgató tagjának a kérdése: „De ez már volt az előbb, nem?” Persze viccnek szánta, de elgondolkodtató.
  • furcsa lehet amit írok, de a dobszóló volt az egyik legjobb része a bulinak. Kétség sem férhet hozzá, Danny Carey napjaink egyik legjobb rockdobosa. Persze nagyon jó dobosoktól láttam én már rossz dobszólót, de Carey azt az iskolát viszi, amit Neil Peart csinált a Rush-ban. Nem csak ütöget, visz bele mást is. A fluoreszkáló ruhában feszítő Carey ezzel az effektfallal dobja fel a POV kamerával is közvetített szólóját, az meg külön jó, hogy ez átfolyik a következő számba, egy basszusgitár intrót beiktatva, és nem csak „megvan a szóló, leállás, következő dal”. Így olyan, mintha egy hosszabb felvezető lenne az egyik számhoz.

Szóval nem tudok én ebbe belekötni igazából, pláne, hogy már nincs mélyponton a kapcsolatunk a Toollal, elvagyunk egymással. Ráadásul a cikk írása alatt is az első Tool-lemez ment, szóval azonnal megcáfoltam magam. Az viszont továbbra sem változott, hogy én már nem utaznék külföldre egy Tool-koncert miatt, jöjjenek csak ők ide. Aztán majd meglátom, elmegyek-e.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

39,016KedvelőTetszik
3,065KövetőKövetés
4,570FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók