A közelmúltban beszámoltunk a Jeffrey Dahmer-sztoriról, írtunk Wednesday táncáról és megnéztük, hogy karácsonyi film-e a Die Hard. Szeretnénk egy pár olyan sorozatot is bemutatni, amiknek az ünnepek közötti ledarálása nem csak lehetséges, de érdemes is.
Ginny és Georgia (Netflix)
Egy átlagos kertvárosi tündéri családregénynek álcázott katasztrófasorozat kibontott formát öltve. Mindig visszás, amikor a tinisorozatokban 5-10 évekkel idősebb embereknek osztják a szerepeket, de itt hiába, hogy a főszerepben lévő Ginny-t játszó tizenhat éves karaktert a huszonnégy éves Antonia Gentry-re osztották, a sorozat szempontjáról ez cseppet sem lényeges.
Tudunk-e egy kevésbé tisztességes életet élő két gyermekét egyedül nevelő anya felett pálcát törni, mikor apró sejtéseket kapunk a múltjából?
A Jeffrey Dahmer sztorival szemben az időbeli ugrálások itt olyanok, mint a kirakós darabkák. És nem négy darabból álló puzzleről van szó, hanem egy kereken kialakított képről, amibe még a hamarosan érkező második évad is fog fontos elemeket bepakolni. Brianne Howey, aki a sorozatban már második nevét viselő Georgiát játssza, mindent megtesz, hogy gyermekei ne úgy éljenek, mint ő fiatal korában, és ehhez nem a legfinomabb módszerekhez folyamodik. De mit látnak ebből a gyerekek? Örökös költözés, mindig új közeg, új férfiak és újabb lezárás majd újrakezdés kálváriája az, amit felfognak a fiatal anyjuk cselekményeiből. Természetes, hogy egy kamasznak ebből rettenetesen elege lesz, de hát miből nincs elegünk?
Önelfogadás kérdése, testkép zavarok, stresszlevezetésre használt káros módszerek, függőségek, és a beilleszkedés egy új közösségbe. Gyakorlatilag ugyanazok a témák, mint amiket a 13 Reasons Why is feldolgoz, csak amíg ott túlmagyarázóan szinte üvöltve a néző arcába vágja, hogy nézd nekem mi bajom van, addig a Ginny és Georgia valóban úgy ábrázolja, ahogyan az a valóságban is megtörténik. Csendben, gyötrőn elnyomja. Ettől lesz sokkal hatásosabb ennek a sorozatnak közölni kívánt szándéka, hogy azért kell odafigyelnünk egymásra, mert nem mindenki fog a saját nehézségeivel időre rendelten, közönség előtt megküzdeni.
Egyikünk hazudik (One Of Us Is Lying) – Netflix
Mivel másabb ez, mint a többi gyilkosságról szóló sorozat? Van egy rejtélyes gyilkosság, amit meg kell fejteni, titkok, amiket egymás közt kell tartani, tini drámák, szerelmek, árulások és egyetemi felvételi.
Csakúgy, mint a Dead To Me sorozatnál, mivel mindent az elkövetők szemszögéből látunk, evidens, hogy nekik drukkolunk, hiába ők a rossztevők és a jótevők is egyben. Illetve csapatban, mivel a sorozatban egy csoportnyi tinédzser alkotja saját maguk mentőosztagát, akiknek amellett, hogy félteniük kell az életüket, mindezt úgy kell elsimítaniuk, hogy abból a felszínen semmi ne látszódjon, mivel az egyetemi felvételis átvilágítások mindenre kihatnak.
Ami mégis felmenti a sorozatot a morális libikóka alól az az, hogy a hat főszereplő szemszögéből majdnem a 360 fokot látjuk, így nem mondható az, hogy egyoldalú a közölni valója, és csak azért drukkolunk mi is a Gyilkos osztagnak mert az őket szimpatizáló oldalon áll a kamera. A sorozat impliciten rávezet minket arra, hogy lehet valaki sztárjátékos, éltanuló, gyönyörű vagy népszerű, mindenkinek van rejtegetni valója és bárkit bármiért utolérhetnek a rosszakarók.
A légikísérő (The Flight Attendant) – HBO Max
Kaley Cuoco az Agymenőkben tizenkét évadon keresztül alakított szerepét teljesen felbontja, és megmutatja, hogy ugyanolyan vérbelien tudja alakítani a gyanakvó, törtető, önjelölt nyomozót, mint az Agymenőkben megismert szöges ellentétű karakterét. A sorozat két évadában végig az alkoholizmussal küzd, annyi különbséggel, hogy az évadok közt látja be, ez nem normális. Stewardessként dolgozik, szabadidejét a mértéktelen bulizás és a másnapok túlélése tölti ki, csak az univerzum egyik nap közbeszól, és életveszélyes jelet ad le Cassienek, hogy ez már nem játék. Ahogy egy halott férfi mellett ébredni sem az, és nem emlékezni semmire szintén nem az. Pláne, ha mindez Bangkokban történik, munka közben. És akkor még az fel se merült, hogy egy igen befolyásos embernek a halálába tenyerelt bele. A sorozat folyamatosan fenntartja a frusztrációt a nézőben, ugyanis Cassie tébolyának előrehaladását olyan képkockákkal borítja ránk, amiket tényleg nehéz józan ésszel feldolgozni. Tehát a fejében és azon kívül is áll a bál, és mind a kettőből gyorsan meg kell szabadulnia, mert hiába marad életben egy bérgyilkos elől való menekülés során, ha közben felemésztik a bűntudatba fonódó gyermekkori emlékek, amiket már nem nyom el az alkohol.
Az első évad végére gyakorlatilag azt hihetnénk, hogy az ügy elsimítva, alkoholizmus felismerve, jobb élet elkezdve és nincs szükség a folytatásra. De az életben sincs végleges happy end, ahogy az HBO-s sorozatokban sem. Cassie megpróbál új életet kezdeni, és szakítva az alkohollal egy újabb veszélyes hobbiba kezd, titkos ügynök lesz, amit megnehezít a helyzet, hogy véglegesen soha nem tudta letenni az italt. Aki az első évadból szabadlábon ép ésszel kimenekült, annak a második évadban pohárba töltött újabb gyilkossági kísérletek se hozhatnak meglepetéseket, csak problémákat, de abból nagy kiszerelést.
Halott vagy (Dead To Me) – Netlfix
Ha eddig még nem is, mostanra már eléggé világos, hogy a sorozatajánló női főhősökre épül, Christina Applegate és Linda Cardellini, azonban mégis más hősök. Antihősök, ha úgy tetszik. Az utóbbi időben nagyon nagy az érdeklődés a bűnügyekkel foglalkozó sorozatok iránt, úgyhogy ez a sorozat is sokak kedvence lehet majd. A két főhős, Jen és Judy megismerkedése szürreális, élettel teljesen összeegyeztethetetlen, ami ironikus, mert egy valódi haláleset hozza őket össze.
Spoiler következik
Jen, férjét gyászolja, akit Judy miatt vesztett el, aki akkori barátja miatt volt teljesen maga alatt, akit végül Jen öl meg. Mindkettőt véletlenül. És mindez kismillió katasztrófával ezelőtt történik, ugyanis már a rendőrségben helyet foglaló hölgy is az ő ügyüket próbálja eltusolni, mivel egyre több titok nyílik meg, a problémák megoldásával. Maffia, titkolózás, alkoholba fojtott bánatok, balesetek és összetartás. Egyetlen egy szívderítő dolog a rengeteg gyötrődés mellett, amivel a néző már tényleg csak azt várja, hogy hol a tűréshatára az ép emberi elmének. A két főhős pedig lábát lógatja és idegösszeomlás árkának a peremén és rettegve várják hol üt be a végleges káosz.
Jobb idők (Better Things) – Disney+
A sztori 2016-ban indul és napjainkban ér véget Hollywoodban. A Sam Foxot alakító Pamela Adlon egyedül neveli három lányát és örökbefogadott kutyáikat a saját házában, illetve a szemközti házban lakó édesanyját is. Valamint a házában uralkodó örök nyüzsgést is ő tartja egyben, mindezt egy színészi fizetésből. Amihez még hozzájön az, hogy váláskor gyermekei apjával azt a megállapodást kötötték, hogy eltartási szerződést fog fizetni a férfinak. Ennyiből már sejthető, hogy ez a sorozat igazi női főhősökkel van teli. A sorozat maga semmiről nem szól, mégis mindent kifejez, ami fontos az életben, és ezért fontos ezt a sorozatot karácsonykor megemlíteni.
Legalább az ünnepek alatt egy kicsit mindenkinek Sam Foxszá kéne változnia.
Akinek a háza mindig teli van vidámsággal és kreativitásra ösztönző, tehetséges, életigenlő emberekkel. Ahova az elfogadásra vágyók elfogadásért, a nyugalomra vágyók nyugalomért, de mindenekelőtt figyelemért mennek. Sam Fox mentalitásán keresztül megértjük, hogy mennyire nem a materiális javak számítanak, és ez az, aminek igazán hangsúlyosnak kéne lennie karácsonykor. A lánya végzős évében egy táncot kapott, amit az anyukájával együtt adtak elő neki ballagása napján, valamint úgy tart lezártnak az életében egy korszakot, hogy egy csizmával húzza meg a határt. Kidobja a cipőket, vele együtt pedig a kapaszkodót is, ami egy toxikus élethelyzetben tartotta őt. Ha képes több tíz évet, egy házasságot és egy viszonyt egy csizmával lezárni, akkor nekünk sem kell mindennek óriási jelentőséget szentelnünk, csak mert drága volt.
Sam Fox egy ötvenes éveiben járó, nőiségét még menopauza idején is megélő, elvált színésznő, aki nem engedi, hogy a körülmények felülírják az ő jókedvét és kalandvágyát.
Rendeld meg azt a különleges hangzású italt, dicsérd meg azt a pulcsit, kérdezd meg miért szomorú az a metrón ülő idegen, és járj figyelmesen mindenfelé, mivel nagyon gyorsan elröppen mellettünk az élet, és rossz lenne az egészről múlt időben úgy beszélni, hogy voltak benne jobb idők.
