Hirdetés

Sikítófrász Billie Jeantől

A fesztivál már csak olyan, hogy ha a szerencsétlenebb fajta vagy, és sátrazni kényszerülsz, akkor az is baj, ha rohadt meleg van, mert a reggelig tartó bulizás után 2 óra múlva gyakorlatilag kifősz a vászon alól, ha meg esik, semmi kedved kijönni, a hideg sör sem esik jól, meg hiába van itt a Balaton, strandolni se tudsz, így jobb híján hánykolódsz és alszol délután ötig, majd kötelességtudóan megnézel párat a korai koncertek közül.

Nekem ilyenformán a Barabás Lőrinc Eklectric-kel kezdődött az este, vagy a reggel, amiről így kora hajnalban annyit sikerült megállapítani, hogy baromi jól hangosított, borzasztó unalmas koncertet látok. Sokadik bőr ez már a nagyon urbán, kicsit jazzes, kicsit pszichedelikus, fogósnak szánt vocal lick-ekkel néhol megpakolt fúziós izéről, színpadi kiállás gyakorlatilag nincs. Annyiban improvizatív, hogy a láthatóan képzett zenészek sűrűn szólókba bonyolódnak, a közönség pedig ezért lelkesen tapsol. Magamban képtelen voltam nem párhuzamot vonni az egy héttel korábbi VOLT-os Turbo-koncerttel, ami meg ugyebár csöpög az ötlettől, de olyan gyatrán volt hangosítva, hogy senkit nem kötött le igazán. Ez meg, mint írtam, patentul szólt, ami elégnek is bizonyult egy eső elleni teltházhoz.

Az ezután következő Carbonfools valamivel esetlenebb, de cserébe (vagy pont emiatt) szerethetőbb. A mulatós körítés ellenére néhol egész jó, úgynevezett dög kerül a dalokba, igazán fogós talán csak a többek által ismert schláger, de erre persze nem ez az első példa a zenetörténetben. Ami miatt érezhetően jól szól a dolog, az a némileg konzerv elektronika – sokszor szól egyszerre villany és élőbasszus, és ha utóbbi elhallgat, nem is hiányzik. Ez megkérdőjelezi a hangszeresek létjogosultságát, de végül is azért rossznak nem mondható a koncert, visszafogott izgalom, néhol tényleg jó, masszív alapokkal megtámogatott számokkal.

Átlépve Neora meghallgatjuk az idei év legjobb nyitószámát, de az egész koncert jónak bizonyul, leszámítva két dolgot: az egyik a hangzás értékelhetetlensége, mivel a mélynyomó mellett gyakorlatilag nem hallani dobot, a közönség nem érti, mire is kéne ugrálnia. A másik egész más jellegű: egész egyszerűen túl sok a póz. Kőváry Péter színpadi jelenlétén és tevékenységén nyilván órákig lehet vitatkozni, én azokkal vagyok, akik szerint ennek az országnak nem árt egy pár kanállal több amerikai póz, amit ő szorgosan hoz is, de azért háttal a közönségnek segget rázva kezdeni a mókát talán túl erős felütés, és a színpadon történő bulizásnak sincs íve, hogy egészen megszakértsem a helyzetet. Aztán van, ahol a két imént vázolt probléma találkozik, igazi jó értelemben vett maszturbatív gitárszólót is láthatunk, minden mozdulattal együtt – csak éppen hallani nem lehet. A színpadképük a magyar zenekarok közül még mindig messze a legátgondoltabb és letisztultabb, a vetítést valószínűleg bedarálta az eggyel későbbi Kraftwerk.

Szólít a kora éjszaka, muszáj megnézni mit hoznak ki a Kollektivás fiúk a korai időpontból a Balaton partján. Némi meglepetsére iszonyat tömeget találunk a teraszon, gyakorlatilag ideköltözött a Kollektiva klub, közönségestül, jönnek is a DJ-k pacsizni az ismerősökkel, a zene meg egyre prosztóbb, de persze lejjebb mindig van, annál jobban megy a tánc.

A Kraftwerk létjogosultságát 2009-ben nyilván megint világnézeti vitának lehet tekinteni, én tisztelgés helyett szégyenszemre betérek az akár szupergrupnak is nevezhető Soeri és Poolek-koncertre, és nem bánom meg. Szó szerint vehető cirkusz, amit találok, idióta maszkba öltözött zenészekkel, van Elvis is, pankrátor is, cirkuszi akrobata-törpe (és TÉNYLEG), erotikus táncoslányok, 3 vokalista, olcsó, hímsoviniszta viccek, gyakorlatilag remek kifogás kopaszodó arcoknak seggeket stírölni, és mindezt munka gyanánt. Minden elismerésünk a viccé, aki nem szórakozik jól legalább az első pár számon, frissen kapott felfújható zsiráffal a kezében, az nem volt gyerek. Aztán sajnos mélypont is van, tangáról éneklés Németh Jucitól tényleg nem fér bele, ezt követően elfárad a produkció, és már csak tényleg csak az eszméletlen primkózás van hátra, hogy új vért adjon a produkciónak: "KURVANNNYÁÁÁD".

A produkció mindenesetre lényegesen bevállalósabb vicc, mint a Zságer & Zságer alkotta Demon Superior, ami csillogó melegítő mögé rejtve azért entellektüel mivoltától képtelen eltekinteni, és puttókkal viccelődik csöcsök helyett, futamokat szólózik agyament zongoraverés helyett. Pedig legyünk nagyon hülyék és egyszerűek, ha már. Innentől már partik jönnek. Viszont ha még egyszer meghallom a fesztiválon a Billie Jeant vagy a Thrillert, sikítófrászt fogok kapni. Mindenki úgy csinál mintha nem eddig is az ment volna mindenhol.

Kommentek

Két perc a David Bowie életéről szóló filmből

A filmben Johnny Flynn játssza Bowie-t, és egy darab Bowie-dal sem hangzik el benne.
35,017KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
696FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Audiópartnerünk

Friss Lángoló

Újra a Samsung a világ vezető telefongyártója

De az igazi nyertes a Xiaomi, akik felkerültek a dobogó harmadik fokára.

a Talayapa project – Premieren és dalról dalra a Trottel új lemeze

A Trottel Records a Trottel zenekar klasszikus sorlemezeit (nem feltétlenül időrendben) elkezdte újramasterelve kiadni LP-n, tavaly ősszel a The Same Story Goes On, idén...

Világjárvány idején is lehetnének koncertek a Restart-19 kísérlet eredményei szerint

A kísérletben több ezer önkéntes bevonásával tartottak koncertet a lipcsei Quarterback Immobilien Arenában.

The Triumph Of King Freak (A Crypt Of Preservation And Superstition) – Új dal és klip Rob Zombie-tól, jön a lemez is

The Lunar Injection Kool Aid Eclipse Conspiracy címmel február 12-én jelenik majd meg.

A Deftones újragondolta a White Pony-t – Jön a Black Stallion

Olyanok remixelték a dalokat, mint DJ Shadow, Robert Smith vagy Mike Shinoda.