Hivatalosan holnap jelenik meg az Angertea új albuma, a Sidetrack (An Acoustic Act to Eradicate Torture). A hét saját dalt és egy feldolgozást tartalmazó anyag érdekessége, hogy ezúttal akusztikus hangszerelésű dalokat írt az egyébként elborult metálzenét játszó trió. Közülük kettőt a már hallhattatok a Lángolón, most viszont itt a teljes lemez, amelyet a zenekar tagjai, Mihály Gergely gitáros-énekes, Peralta Miguel basszusgitáros és Bárkai László dobos most dalról dalra is bemutatnak a közönségnek. Mindez a hajtás után.
Gergő: A legelsők közt készült el ez a dal. A szövege eléggé borús, igazából arról szól, hogy hogyan látom a jelenlegi világot-országot, amiben élünk. A korrupció, a kivándorlás, és a beteg, kapzsi emberek hatalomhoz jutása csak rohasztja az élőhelyünket. Akkor írtam meg a szöveget, amikor a sokadik barátom is külföldre emigrált. Mondhatjuk azt, hogy ez a mi kis kivándorló bluesunk.
Ottó: Nagyon jó játszani élőben is.
Migi: Számomra a legkevésbé „angerteás” dal a lemezen. És pont emiatt annyira izgalmas. Kis kanyar a blues világába, ami nekem azonnal ült, hiszen egy legendás funk-prog-blues basszer, Szabó Sanyi volt a tanárom. Mindezen kívül Sanyi régi zenésztársa, a hangszeres multitalentum, Kukovecz Pali szájharmonikán kísér bennünket. Nagyon nagy érzékkel, ízlésesen hozza végig a tőle megszokott, magas színvonalat.
Ottó: Talán a legslágeresebb szerzemény, amit valaha írtunk.
Gergő: Számomra a felnőtté válásról szól a dal. Arról, hogy egy idő után nekem is benőtt a fejem lágya, és valamennyire megkomolyodtam, bármennyire is kevesen hitték volna el ezt korábban.
Migi: Amikor Gergő bemutatta először a Geese zenei vázlatait, rögtön éreztem, hogy ennek a dalnak az érzékenységéhez kizárólag a fretless basszusgitár sajátos világa passzolhat és csak úgy kifolytak a kezeim közül a témák. Nagyon naturális és ösztönös lett a zenei háttér. Emellett ott van még Csontos Peti zseniális cselló játéka, puha szőnyegként simul az egész dal alá. Csak a cselló miatt is érdemes meghallgatni ezt a dalt.
Migi: Ez a dal a zenekar szintjén is kemény dió. Sok szempontból feladta a leckét nekem, és szerintem a hallgatóságnak is fejtörést okoz. Nagyon nem egyértelmű sem zenei, sem hangulati szempontból. Sokáig nem tudtam vele mit kezdeni, kevés voltam hozzá. Mély, érzékeny, sokszor zárkózott és elutasító, aztán a kegyeibe fogad, majd újra eltaszít magától. Ennek a dalnak méltósága van, ezt nem lehet csak „úgy” hallgatni, alá kell magadat rendelni. Ebből a szempontból szoros rokonságot érzek az egyik nagy kedvencemmel, a St. Andrew’s Storm című pszichózissal, ami meggyőződésem, hogy a legjobb munkánk a fennállásunk évtizedei alatt.
Gergő: A Slaves dalhoz hasonlóan ez is inkább a minket körülvevő kapzsiságról, korrupcióról szól. Itt több kérdés is felmerül. Van-e értelme a harcnak, vagy inkább várjunk csendben?
Ottó: Nem túl vidám kisugárzású dal, nekem kicsit hármas Alice In Chains-albumot idézi.
Migi: Még egy dal, amely nagyon gyorsan adta magát. Szinte az első próbán összeállt a végleges koncepció. Dinamikus kis latin tabletta, mely kizökkent a lemez depresszáló hatása alól. Érdekessége a dalnak, hogy 1-2 helyen a spanyol kasztanyettával történő játékmodort próbáltam rekonstruálni basszusgitáron.
Ottó: Ezen az albumon talán jobban érezhető, milyen zenéken nőttünk fel. Ennél a dalnál is egyértelmű hatások mutatkoznak.
Gergő: Latinos hangulatú instrumentális nóta. Elég gyors és pattogós, Imádom játszani akár egy szál gitáron is.
Gergő: Ennek az alapját Migi írta basszusgitáron. A stúdióban készült el a végleges verzió, ahol utólag rágitároztam és énekeltem. Valamiért nekem nagyon Twin Peaks-es hangulata van. Amúgy az otthon témakörével foglalkozik.
Migi: Ősrégi bass témára alapul, talán még a kezdetekkor írtam, amikor Szabó Sanyi barátommal vodkagőzös mámorban okfejtettünk a hangszerről. Laura Palmer emlékének ajánlom ezt a dalt.
Ottó: Rövid kis nóta, de benne van minden.
Gergő: Ez egy feldolgozás az egyik kedvenc magyar zenekarunktól, a Wackortól. A srácokat vagy 15 éve ismerjük, nagyon jó arcok. A harmadik lemezükön szinte minden dalban vokáloztam. Ez egyfajta gesztus az irányukba. Egyfajta elismerés. Nem titok, hogy itthon az újító, vagy egyéni bandákra alig kíváncsiak egy páran. Az érdektelenségbe sok zenekar bele is rokkan egy idő után. Persze a divatot követő pózer-bohócok minden elismerést megkapnak. Mindig is igyekeztünk felhívni a figyelmet a méltatlanul alulértékelt bandákra. Egy igazságos világban a Wackor világszinten az élvonalban lenne. Zeneileg most is ott vannak persze. Kövi Lóri barátunk vokálozik a dalban több szólamban is. Lóri az egyik kedvenc hazai énekesem.
Migi: Nagy megtiszteltetés volt átírni egy Wackor számot, egyben komoly kihívás is zeneileg! Mert bizony a srácok közismerten nem fagyott lószarral gurítanak! Tökibökiék remélem nem haragszanak, hogy így szétberháltuk a remek dalukat!
Ottó: Rendesen át lett hangszerelve. Az eredeti dallamvilág megmaradt, nekem kicsit latinos hangulata lett. Zeneileg elég nagy kihívás volt.
Ottó: Tökéletes átvezető, de azért túl vidámak nem leszünk tőle.
Migi: Tipikus „Teás”, utazós, lebegős, fantomtripes, átvezető track. Erről a kis zenei svábbogárról „ha kell a pénz a drogra, akkor a rock a drog ellen kampány himnusza” eszménye jut először eszembe.
Gergő: Ez egy instrumentális tétel. Kísérteties hangulata van.
Gergő: Az egyik kedvencem a lemezről. Csontos Peti barátunk csodás Hammond-orgonás futamokat hozott bele. Sokáig agyaltunk, hogy legyen-e benne dob, aztán ilyen kompromisszumos megoldás született, de szerintem így lett kerek a dal. Amúgy ilyen utazós zene hangulata van számomra. Erre a szövegben is vannak utalások.
Migi: Nagyon szép, tiszta, egyenes szövetű dal. Imádom! Egy kicsi Jerry Cantrell country munkáiból, egy kicsi a Live zenekar Pennsylvania-életérzéséből, egy kicsi Chris Cornell Seasons gyöngyszeméből. A bass pedig a Robert DeLeo mániámból.
Ottó: Ritka az olyan dalunk, amiben egy téma ismétlődik és viszonylag hosszú is, de ebben az esetben tökéletesen működik. Jó nagy tere van.
Az Angertea idén még két alkalommal lép színpadra, október 14-én, vasárnap a Hódstock fesztiválon, és november 29-én az A38 hajón. A mostani anyaghoz lemezbemutatója egy egyszer akusztikus koncertünk lesz jövő február 9-én, Szentesen, a Favágóban.
A posztot a Hangfoglaló Program keretében az NKA támogatta
