Hirdetés
Hirdetés

Sexyback – Justin Timberlake-lemezkritika

Justin Timberlake – The 20/20 Experience
(RCA/Sony Music)

Justin Timberlake valami olyat tudott tenni 2006-ban, amire korábban kevesen mertek gondolni: megjelent a Futuresexx/Lovesounds lemez, és hirtelen azon kapta magát a világ zenebuzijainak jelentős része, hogy már nem csak a Gwen Stefani-féle picsulós popot tartja tök jónak, hanem a jó pasik által készített r&b-t is. Ha nem is egyik percről a másikra, de Britney Spears expasijából az a Justin Timberlake lett, akiben még csak nem is idegesít, hogy a barátnőnk simán róla álmodozik helyettünk, mert egyszerűen baromi jófejnek is tűnik, és végül is simán leülnénk vele sörözni.

Justin Timberlake 2006-ban ezzel a popzene legnépszerűbb férfijává tudott válni, és mivel a dolgok úgy alakultak időközben, hogy a szólópályát letarolták a női énekesek, még azt is megtehette, hogy 2013-ig csak a színészi karrierjét építi, és ugyanúgy a csúcsra tudjon visszaülni. Na nem azért van, mert nem történt csupa jó dolog ebben a stílusban, de se Drake, se Frank Ocean, se senki nem tudott olyan elsőligás világsztárrá változni, amivel csak megközelítené azt a hírverést, amit Timberlake jelenleg minden lépésével kap.

Az persze nem meglepő, hogy ettől még nem lesz magától értetődően jó a The 20/20 Experience, ami egyébként mindössze a harmadik szólólemeze, bár az elsőként elérhető, azóta egy remek klippel is megtámogatott Suit & Tie alapján lehetett sejteni, hogy aki szereti a szótári értelemben vett igényes popzenét, az jól ellesz a végeredménnyel.

Justin Timberlake tényleg oda ült vissza, ahonnan pár éve felállt, és még 2013-ban is vannak elképzelései arról, mitől lesz egy lemez szexi. Ez viszont egyben a The 20/20 Experience legnagyobb hibája is: persze, 2006-ban még mindenki Timbaland producerkedésével akart dolgozni, és Jay-Z is a sokadvirágzását érte, de ők 2013-ra csak jól bejáratott nevek lettek, akik rutinmunkára alkalmasak, de igazán nagy dolgokra már nem. Ezért van az, hogy bármilyen kellemes is a végeredmény, zavaróan ritkán lehet olyan letaglózó dallal találkozni, mint mondjuk egy Sexyback.

Persze ezen is túl lehet lépni, előadók sokaságának tudtam már megbocsátani, hogy kiadják évente ugyanazt a lemezt, ha nem dühítene borzasztóan, hogy a nagy megalomán trió kiadott egy olyan 70 perces lemezt, amin a szereplő tíz dal szinte mindegyikéről le lehetne vágni 2-3 percet. Különösen azért zavaró ez, mert a sok funkciótlan hangkollázs és outro után szinte fel sem tűnik, hogy az utolsó előttiként szereplő Mirrors milyen gátlástalanul hozza vissza a kettővel ezelőtti évtized fiúzenekarainak naivitását úgy, hogy a végeredmény mégsem egy egyszerű giccstömeg, hanem egy simán What Goes Around… Comes Around szintű sláger lett. Még akkor is, ha a két dal talán kicsit túl közeli rokona is egymásnak.

Nem lett tökéletes a The 20/20 Experience, de Justin Timberlake-nek nincs is szüksége rá. Vannak helyette menő barátai egy olyan ligában, ahova Chris Brown még egy darabig akkor sem jut el, ha hetente megveri Rihannát. Bár indokolt elvárás lenne megnézni, hogy mit kezdene Timberlake mondjuk Tyler the Creator háttérmunkája mellett, valójában az is védhető, ha ő inkább a kiégett haverjaival akar zenét csinálni, mert akkor legalább ő is jól érzi magát.

Advertisement
38,996KedvelőTetszik
3,060KövetőKövetés
3,850FeliratkozóFeliratkozás

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Audiópartnerünk

Friss Lángoló