Első teljes anyagával jelentkezett a budapesti instrumentális noise rockot játszó Hársh. A Vénkert címet kapott anyag kitűnő választás lehet mindazoknak, akik szeretik a hangulatos, atmoszférikus, elszállós zenéket, amelyek nem mentesek a súlyosabb pillanatoktól sem. Mai premierünkben a teljes anyag meghallgatható, ráadásul a zenekar tagjai be is mutatják nektek a lemezt dalról dalra.
A Hársh triója – Baki Ádám – dobok, Berényi László – gitár, Kondrát Balázs – basszusgitár – különböző konstellációkban már évek óta együtt zenélt, hiszen Ádám és Laci, illetve Laci és Balázs is játszottak együtt korábban más-más zenekarokban. A jelenlegi formáció 2016-ben alakult meg. A tagok elmondása szerint az angol harsh – nyers, durva – szóra való utalás mellett az ország legmetálabb fájáról kapták nevüket, mely a szőkedencsi temetőben található, és amely végül a csapat logójába, meg a Maros című daluk Szombath Máté által rendezett timelapse videóklipjébe is bekerült. Első albumokat ezekben a napokban tették közzé Bandcamp-oldalukon.
Általában a zenekarról és a lemezről
A Hársh tagjai eléggé eltérő zenéket hallgatnak, de persze azért akad pár közös nevező. Mindenki hoz a saját kis halmazából valamit, aztán az furcsamód sokszor stimmel, és a végén meglepően jó lesz. Ennek ellenére vicces, mert sokszor olyanhoz hasonlítják a zenénket, vagy adott témákat, amiket egyikünk sem hallgatott soha.
Tisztában vagyunk vele, hogy amit néhány dalban csinálunk, az elég sűrű, és talán nehezen is emészthető. Sokszor előkerülnek több percen át is tartó atmoszférikus részek, repetitív témák.Igyekszünk úgy megírni a számokat, hogy a századik eljátszás után se unjuk meg őket, így sok motívumot rakunk össze, amiket aztán felfűzűnk egy dalvázlatra, és igyekszünk egy ívet adni az egésznek. Mint, amikor az ember céltalanul sétál, nézelődik, itt-ott megáll, újra nekiveselkedik, hirtelen ötlettől vezérelve irányt és tempót vált, de ha lát valami érdekeset, akkor újra elidőzik. Hogy ez mennyire van jó-rossz hatással a zenénkre, ezt mindenki döntse el maga. Amit talán érdekes lehet, hogy a basszusgitár gyakran szólóhangszerként jelenik meg a zenénkben, ráadásul olykor bőségesen torzítva, ami ad a számoknak egy jó adag noise fűszerezést. A stílusmeghatározás nehéz kérdés – eredetileg post rockként aposztrofáltuk magunkat, de aztán Laci előállt a nemes egyszerűségű instrumentális rock címkével, amibe jó sok minden belefér, és összhangban van azzal is, hogy mi is jó sok mindent pakolunk bele a dalokba.
Az album dalai az első próbák óta formálódnak. Az írás során egyetlen szám sem volt, amit kukáztunk volna. Addig tekertük, csavartuk, míg lett belőle valami szép lufiállat. A felvételek körülbelül egy évig tartottak, az Artist Factoryban dolgoztunk Cs. Szabó Zoltán Csészi segítségével. Mivel mindannyiunknak van munkahelye, így volt, amikor egy hónap, de néha még hosszabb idő is eltelt egy-egy szám felvétele között. A lemez a Vénkert címet kapta, ami Lacitól származik. Gyerekkorában sok időt töltött a nagyszüleivel, és nagyon megfogta a város egyik felparcellázott részének a neve, ahol több embernek volt saját kertje. Kicsit mesebelinek tűnt ez a név maga, és amikor előjött vele, a zenekar egyik tagja sem tiltakozott.
A legelső közösen írt dal, ezzel szoktunk össze. Látszik rajta, hogy nagyon meg akartuk mutatni, teleszuszakoltuk témákkal. Borzasztó sokat gyakoroltuk már próbákon, ennek következtében már kicsit mostohagyerek lett szegény. Élőben eddig csak egyetlenegyszer játszottuk. A cím onnan jött, hogy egyszerűen valami viccesen giccses szóösszetételt kerestünk, végül ez lett. Igazi pária.
A számcímet és a dal alapját Laci hozta, ez volt az első szó, ami a hangulatáról az eszébe jutott. Ezt a módszert amúgy meg is tartottuk – nem nagyon tökölünk azzal, hogy gondolkodjunk a számcímeken. Aki hozza a dal alapját, szabadon asszociálhat bármire. A Katakombákba sok témát átmentettünk egy korábbi dalból, néhány dolgot átalakítottunk, volt amit lerövidítettünk, máshoz meg hozzáadtunk. A zárás előtti felvezetésről Balázsnak mindig a Rio karnevál jut eszébe, de szerencsére sikerült lebeszélni a sípok, meg a rumbatökök használatáról. Samba. De Janeiro.
A kiinduló basszusszólamot Balázs hozta. Valamiért szeretett volna egy keserédes, alternatív beütésű, rádióbarát(abb) számot. Rengeteg variáció született erre a dalra, míg elnyerte ezt a végleges formáját, ami mindnyájunknak tetszett. A vége eredetileg egészen szimpla volt, aztán egy alkalommal spontán tovább lett játszva, így nyerte el a végleges formáját és befejezésért. A címe a bevált módszerünk szerint Balázstól származik, egy kitalált karakter személyneve.
Ádám és Balázs korábbi hardcore punk zenekara, játszotta ezt a dalt, bár teljesen más formában. Egy próbán megmutattuk Lacinak, aki aztán megálmodta rá, ezt a kurva jó, már-már surf rock beütésű gitár témát. A dal címe anno szomorú apropóból, egy öngyilkosság emlékéből született. És bár ott szöveg is volt hozzá, végül a címén nem változtattunk. A dal másik, bár kétségtelenül kevésbé szomorú vonatkozása, hogy Laci valójában gyűlöli a surf rockot.
Ennek az alapját Laci hozta. Amikor arra gondolok, hogy sűrű zenét játszunk, ez a dal jut eszembe. Sok téma van benne, gyors váltásokkal, szélsőséges hangulatokkal. A cím nem rejt különösebb asszociációt, csak annyi ugrott be, hogy ez a szám karcol.
Ez a dal a Hársh egyik elődzenekarában íródott még 2012 körül. Akkortájt épp dobost kerestünk, ezért a Soundcloudra ’kell egy dobos’ címmel tettük fel azzal, hogy ha erre van valami fasza ötleted, jelentkezz! Amikor évekkel később újra összeálltunk, ismét elővettük, mert már lett egy fasza dobosunk. Kicsit párszor változtattunk rajta, ahogy a dal címén is, így lett Egysoros.
Nagyon sok változás után nyerte el a mai formáját, az írása során kivettünk belőle komplett részeket, hogy aztán kicsit megvariálva visszategyük őket. A vége előtt érkező, hosszabb, szelídebb téma egészen hitgyülekezetesre sikerült, talán majd megpróbáljuk felvenni a kapcsolatot Pajor Tamással. Dalcímként néhány után a Pataky jutott Laci eszébe, hogy megtisztelje a művész urat, de a hosszú írási folyamat során a Patakyból gondolatban patak lett, majd folyó, ha folyó, akkor legyen a Maros. Az lett.
Ennek a tételnek az írása közben konkrét koncepció volt Laci fejében, elejétől a végéig. A háború és annak a viszontagságai egy róka szemszögéből, négy évszakra bontva. Az egészhez terveztünk egy animációs kis videót is, ami sajnos az anyagi okokból egyelőre tolódik, de nagyon örülnénk, ha egyszer megvalósulhatna. Maga a rókalyuk egyrészt magának az állatnak az otthona, másrészt a katonák által ásott gödör, amiben menedéket leltek támadások alatt, az állóháborús hadviselés során. Egyik kedvenc számunk az albumról, szép íve van és a dalt lezáró zúzda előtti emos téma a mai napig megdobogtatja a kicsi szívünket.
A Hársh jelenleg minél többet szeretne koncertezni, és a közeljövőben terveznek egy lemezbemutató koncertet is, ahol a Vénkert minden dalát eljátszanák majd. További információk a zenekar Facebookján, Youtube-csatornáján, és Bandcamp-oldalán!
