A Neurosis-rajongói megdöbbenve olvasták az elmúlt hetekben Scott Kelly nyílt levelét arról, hogyan bántalmazta és manipulálta családját éveken keresztül, majd nem sokkal később a zenekar válaszát, amelyben nagyon keményen írnak arról, hogy nem támogatják egykori zenésztársukat, sőt a levél őszinteségét is megkérdőjelezik, sőt ki is mondják, hogy szerintük ez szimplán a manipuláció része.
A kommentszekciókban világszerte beszélnek nárcisztikus személyiségzavarról, de hiba lenne ennyi információ alapján megítélni, milyen mentális betegség áll a háttérben. Inkább Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológussal, egyetemi docenssel és nem mellesleg zenésszel beszélgettünk arról, hogyan is érdemes diagnózis felállítása helyett megközelíteni a kérdést, illetve hogyan tudják a rajongók is feldolgozni, ha a kedvencükről kiderül, hogy valójában egy szörnyeteg.
Az biztos, hogy nem vagy nem csak nárcisztikus személyiségzavarral van dolgunk
A nárcisztikus nagyon sok mindent jelenthet, a levelekből nem derül ki, hogy ő valójában diagnosztizált, patológiás nárcisztikus, hiszen ezt szimplán a viselkedésre is szoktuk használni.
Ha van valakinek egy diagnózisa, az még nem magyarázat arra, ami történt. Ha ez elégséges lenne, akkor gyakorlatilag bármilyen ilyen diagnózissal bíró ember esetében előfordulhatnának ilyen szélsőséges, erőszakos megnyilvánulások, miközben ez azért ez nem olyan gyakori
– magyarázza Kőváry, hogy az ilyen, egész családra kiterjedő, manipulatív, kontrolláló és bántalmazó viselkedés, amelyről Kelly és a zenekar is ír, az nem szimplán a nárcisztikus személyiségzavar velejárója. Az a szakember szerint is egyértelmű, hogy súlyos személyiségtorzulással lehet számolni, de hiba lenne ezt annyival elintézni, hogy igen, mert nárcisztikus, vagy borderline vagy skizofrén, mert ezek a diagnózisok önmagukban nem magyarázzák a történteket.
Az, amiről Kelly is ír a levelében, egy nagyon hosszú folyamat, amelyben az egész család dinamikáját is érdekes lenne vizsgálni, hogy pontosan megértsük mi is történt, és nem lehet az egyénre leszűkíteni a kérdéskört. Gyakran felmerül ilyen jellegű eseteknél, hogy miért csak most derül ki, miért maradt az áldozat, ami szintén egy bonyolult és összetett kérdés, amiről ugyanúgy fontos beszélni, és például a NANE Egyesület nagyon jól össze is szedte rá a válaszokat, amivel közelebb juthatunk annak a megértéséhez, hogyan tudott idáig fajulni a dolog, és miért csak most kerültek napfényre az évek óta tartó borzalmak.
További manipuláció vagy a gyógyulás első lépcsőfoka?
A zenekar tagjai abszolút nem tartják hitelesnek Scott Kelly közleményét, amiben arról írt, hogy bánja, amit tett, és szeretne meggyógyulni.
Itt sok minden lehet, talán tényleg arról van szó, hogy egy terápiás folyamat részeként eljutott oda, hogy nyilvánosan felvállalja, amit csinált, van benne megbánás és szeretné jóvátenni. De benne lehet az is, hogy ez egy önfelmentés, megpróbál jó színben feltűnni a világ előtt, és ezzel próbálja élét venni a dolgoknak és valóban egy újabb manipulatív lépés, amivel a környezetét szeretné befolyásolni
– magyarázza Kőváry, aki azt is hozzáteszi, hogy amennyiben tényleg nárcizmusról beszélünk, ott valóban nagyon fontos az érintett számára, hogy milyen kép él róluk mások fejében.
Van egy idealizált képük magukról, és ezt megpróbálják elültetni a másik fejében, hogy ők azt tükrözzék vissza, és ezt erősítsék meg. Ennek a mélyén nem túlzott magabiztosság, sokkal inkább belső üresség, bizonytalanság, az éntudat labilitása, akár öngyűlölet lehet.
Szeretné visszakapni a családját
A levelében arról is ír, hogy felhagy a zenéléssel, hogy a családjára koncentráljon, felmerül az a kérdés is, hogy vajon ilyen esetben mit tud tanácsolni egy terapeuta, jó-e a családnak, ha rájuk kerül az a fajta nyomás, hogy bár sokat szenvedtek, de az ő kezükben van a gyógyulás?
Ez nem csak mentálegészségügyi, hanem jogi kérdés is, hiszen ha ő bántalmazó, akkor bűncselekményeket követett el. Ráadásul az is egyértelművé vált, hogy 2019 óta ő már nem a zenekar tagja, és valószínűleg a zenei karrierjének úgyis vége.
– Kőváry emlékeztet arra, hogy a külvilág sok mindent megbocsát egy zenésznek, de ilyeneket nem. A Lost Prophets pedofil bűncselekmények miatt ért véget, vagy a Noir Desir zenekarnak is a végét jelentette, mikor Bertrand Cantat megölte a barátnőjét. De jelen esetben alapvető, hogy nem rejtőzködhetett tovább a külvilág elől, ha valóban gyógyulni szeretne, miközben azért az is érezhető, hogy a külvilág megbocsátására számítani egy ilyen évekig tartó, az egész családját érintő bántalmazásos ügyben, elég naiv elvárás.
Ha valaki önpusztító életet él, azt meg szokták bocsátani egy zenésznél, meg ugye az egy kicsit része is a rock and rollnak. De az, hogyha valaki másokat bánt, bántalmaz, az elfogadhatatlan Mindenesetre az ő személyes sorsa szempontjából ez fontos lépés lehet, miközben szerintem egy ilyen ember esetében az, hogy ő tovább folytassa a családi életét azokkal az emberekkel, akiket éveken keresztül bántalmazott, elég valószínűtlen.
A zenekar levele keménynek tűnhet, főleg ha hátralépünk kettőt, és elhisszük, hogy valóban a megbánás íratta Kellyvel a sorokat. Persze nehéz kérdés, hogyan érdemes reagálni.
A zenekar részéről biztos, hogy nem elfogadható, ha azt kommunikálják, hogy ők ezt megbocsájtják neki és tárt karokkal fogadják vissza. Tényleg nagyon erős volt a reakciójuk, érezni lehetett belőle az elkeseredettséget, a dühöt, de ezt megértem. Egy több évtizede létező zenekar, és most mehet a kukába az egész karrierjük, úgy fognak rájuk emlékezni, hogy a zenekar, aminek az énekese évekig bántalmazta a családját
– és persze ott van az is, ami ilyenkor sokakban felmerül, a zenekar többi tagjának a felelőssége, hogy ők tudhattak-e a dologról, és miért nem tettek lépéseket. Ha valaki a családján belül ilyen szélsőségesen viselkedik, mint Scott Kelly, az vajon az élete más területein is megmutatkozik-e? A szexuális bántalmazásért elítélt hollywoodi producer, Harvey Weinstein esetében is kérdés volt, hogy akik vele dolgoztak hosszú éveken keresztül, azok biztosan tudtak mindenről. A zenekar arról írt, hogy gyászolják az egész karrierjüket. A levélből kiderül, hogy nagyon intenzív érzések uralkodhatnak a zenekari közösségben, ami érthető, hiszen évtizedeken keresztül abban éltek, hogy ők a Neurosis, és most ez megszűnik.
Olyanról olvasunk, hogy mit él át mondjuk egy zenész, aki elveszti a karrierjét, vagy hogy nem tudja tovább folytatni, de egy ilyen kis közösség szempontjából, mint egy zenekar, egy kis csoport, főleg, hogyha ilyen súlyos, erőszakos, személy elleni bűncselekmény-sorozat következtében kell, hogy feladják, az nagyon ritka, példátlan és extrém. Én megértem, az ő reakciójukat.
-összegzi Kőváry.
Hogy ki miről tudhatott, az valójában egy nagyon összetett kérdés, és nem is a pszichológia feladata ezt kideríteni. Ugyanakkor az már a pszichológiai feljegyzésekből is tudható, hogy nem mindig egyértelmű a környezet számára, ami történik. A gyilkosoknál, sorozatgyilkosoknál előfordul, hogy látszólag teljesen normális, polgári életet élnek, és mindenki csodálkozik, mikor kiderül, hogy az életének van egy sötét oldala. A bántalmazók is képesek arra, hogy elmaszkolják magukat, és a tágabb környezetük valóban ne tudjon arról, hogyan is él ő otthon.
Mi a helyzet a rajongókkal?
Nyilván lesznek olyanok, akik ketté tudják választani Scott Kelly munkásságát és azt, amit tett, és olyanok is, akik nem fogják tudni meghallgatni a Neurosis dalait. Nehezen eldönthető kérdés, hogyan lehet vagy egyáltalán szét lehet-e választani egy egy ember életművét a személyétől. Mindkettőre láttunk már példákat. Michael Jackson zenei örökségét nem befolyásolta például a pedofília vádja.
Sokan Jacksont eleve áldozatnak látták, lehetett tudni, mik voltak azok a tényezők a személyiségfejlődésében, amik ide vezettek. Ez nem jelenti azt, hogy fel is mentik, csak enyhítő körülménynek tartják
– segít megérteni a helyzetet Kőváry, aki szerint ha valaki Neurosis-rajongó, lehet szintén tud magában olyan enyhítő körülményt találni Scott Kelly életében, ami miatt megengedőbb lesz vele.
Lesznek olyanok is, akik a Neurosisra mint egy zenei közösség alkotására gondolnak, és ketté tudják választani, miközben ez nem jelenti azt, hogy elnéznék azt, amit Kelly a feleségével és gyerekeivel tett. És lesznek olyanok is, akik innentől kezdve nem fogják tudni meghallgatni a zenéjét. Hogy melyik válik a közvélemény szemében domináns nézetté, az attól is függ, mennyire lesz feltárva az eset, mennyire kerülnek nyilvánosságra a bántalmazás részletei
Sid Vicious is megölte a barátnőjét, ennek ellenére mégis létezik a Sex Pistolsnak kultusza, és egy csomóan példaképeknek nevezik a zenekart és őt magát is. Vagy ott vannak a black metál- gyilkosságok, amelyek szintén nem lehetetlenítették el nem csak a műfajt, de akár az érintett zenészek munkásságát sem.
Mindig azt kell nézni, hogy az adott esetben mik azok a tényezők, amik inkább az ő süllyesztőbe kerülését fogják valószínűsíteni, és mi az, ami mondjuk azt fogja eredményezni, hogy azért nagy általánosságban megbocsátanak neki. Azért a rockzene nem egy hétköznapi műfaj, tehát a rockzenészekről nem úgy gondolkozunk, ahogyan az átlagemberről
A mentális betegségekről beszélni kell, de hogyan?
Érdekes kérdés az esettel kapcsolatban, mennyire segíti a mentális betegségekről a nyílt és őszinte diskurzust az, hogy ha valaki kiáll, és felvállalja az érintettségét. Zenészek egyre többször beszélnek például a depressziójukról vagy a függőségükről, és ez egy nagyon jó irány a társadalomra nézve is, itt viszont bántalmazásról beszélünk, miközben a mentális betegség is egyértelműen megjelenik.
Ez azért bonyolult kérdés, mert itt megint nem kizárólag pszichológiai dologról van szó. Ha valaki felvállalja, hogy depressziós, alkoholista, drogfüggő, akkor egyértelműen az a lesz a közvélemény, hogy milyen jó, hogy erről beszél, az emberek odafigyelnek, és a hatás pozitív. Az illető felfogta ennek a súlyát, és arra használja a hírnevét, hogy felhívja a figyelmet a hasonló problémákkal küzdő emberek sorsára. Itt viszont súlyos bűncselekményekről is szó van, így a mentális egészségügyi megítélés mellett az erkölcsi és jogi tényezők is belépnek.
