Elindult a CES, a világ legnagobb technológiai vására. Idén a Lángoló a helyszínről tudósít, kint vagyunk Las Vegasban, ahol igyekszünk kipróbálni a legfurcsább és legfuturisztikusabb újdonságokat, hogy aztán elmesélhessük mennyire lesz furcsa a jövő, és jelentkezünk majd egy rakás izgalmas popkulturális sztorival is a környékről. Na de visszatérve a CES-re, most elmondjuk, hogyan látja a jövőt a Samsung. És azonnal le is lőjük a poént, lesz jövő, legalábbis minden nagy technológiai cég azon dolgozik, hogy legyen, de erről majd egy külön cikkben lelkendezünk.
Sok kicsi sokra megy
Ha nagyon őszinte szeretnék lenni, akkor be kell vallanom, hogy bár nagyon sokáig lelkesen figyeltem az okosotthonok alakulását, és tényleg rendkívül szórakoztatónak tartottam, hogy a telefonról lehet kapcsolni a lámpát, de összességében nem igazán láttam magam előtt, hogy egyszer egy olyan otthon legyem a vágyam, ahol majdhogynem minden eszköz kommunikál egymással, és esetleg engem akár ki is hagynak ebből a párbeszédből. Ez az utóbbi időszakban kezdett egy kicsit változni, az ideút után már jóval lelkesebb voltam, de erről majd a cikk végén, majd a CES-en a Samsung standján ért el ez a pillanat, ami után először gondoltam azt, hogy na ez valóban kellene. Mostanra lett ugyanis úgy teljes az ökoszisztéma, hogy már nem csak arról van szó, hogy Samsung eszközök egymással beszélgetnek, hanem arról, hogy harmadik féltől származó eszközök is beszállnak az egészbe. És mostanra lett az egész valóban annyira oko, hogy tényleg több értelme van összerakni egy ököszisztémát, mint hogy szól a mosógép ha lejárt a mosás.
De akkor mi az egész lényege?
Az, hogy minden kommunikál mindennnel jól hangzik, de a lényeg azért mégiscsak az lenne, hogy értelme is legyen az egésznek. Az egymással összekapcsolt eszközök akkor hasznosak, ha valóban leveszik az emberek válláról a terhet, és olyan valóban létező problémákra adhatnak választ. Na ezt ugrotta most meg Samsung, és a CES-en erre mutattak is néhány életszerű példát. Például azt, hogy milyen az, amikor a Smart Things energiaközpontja odafigyel arra, amire egyikünknek sincs ideje, és szól, hogy valamelyik eszköz irreálisan sok áramot fogyaszt. Vagy úgy kezeli a hozzá kapcsolt napkollektort, hogy optimalizálja az eszközök energiafogyasztását, hogy valóban csak az az eszköz menjen, amire szükség van. Esetleg jelzést küldjön, ha valamilyen szokatlan mozgást, energiafelhasználást, vízszivárgást, füstöt vagy hangot érzékel. Vagy adott esetben akár ellenőrizhessem a munkahelyemen, hogy levettem-e a fűtést vagy kihúztam-e a vasalót, és ha kell, akkor ennek függvényében intézkedni is tudjak.
Ha megvan az értünk dolgozó otthon, jöhetnek az autók
Az is kiderült, hogy bár még nyilván iszonyúan sok lehetőség van az egymással kommunikáló eszközök világában, azért itt még nincs vége a sztorinak. Az egyik, amivel ki lehet ezt az egészet egészíteni, és a Samsung nagy erőkkel dolgozik is rajta, az a Spatial AI, aminek az a lényege, hogy a mesterséges intelligencia tényleg helyettünk gondolkodjon. Például ha azt mondom a hangvezérlő asszisztensnek, hogy „Kapcsold be a tévét” akkor kitalálja magától is, hogy a hozzá csatlakoztatott tévék közül azt akarom bekapcsolni, ami előtt éppen ülök. Vagy ha azt mondom a robotporszívónak, hogy takarítson fel ebéd után az asztal alatt, akkor kitalálja, hogy nyilvánvalóan az étlezőasztalról beszélek az evés után. Esetleg mikor a telefonomon nézek egy képet magamról, és megkérem, hogy rakjon át Disneylandbe, akkor nem hiszi azt, hogy megbolondultam, hanem tudja, hogy azt szeretném, hogy a fotóm új hátteret kapjon. A valóban intelligens mesterséges intelligencia megpróbálja tulajdonképpen egy személyes asszisztenskét egyengetni az életünket, a többi meg már rajtunk múlik.
És az egész összekapcsolt rendszer nem áll meg a lakáson kívül sem. Valószínűleg bele sem gondolunk, hogy az eszközeink mennyi adatot gyűjtenek össze rólunk, vagy ha bele is gondoltunk, legtöbbször ennek az egésznek a negatív aspektusa jut eszünkbe, tegyük hozzá, hogy teljesen jogosan. Na de mi van akkor, ha lehet ezt az egészet haznos dolgokra is használni? Mi van ha például az autó kommunikál az okosórával, és mikor az jelzi, hogy a sofőr stresszszintje az egekben van, akkor ajánl egy másik, jobban játható útvonalat, esetleg lejebb veszi a bömbölő zenét, vagy arra is tud figyelmeztetni, hogy a gondolataink elkalandoztak, jobb lenne visszatérni a vezetéshez.
Vannak azért új eszközök is
Nyilvánvalóan az új koncepciókhoz új eszközök is kellenek, illetve pont, hogy nem kellenek, mert a fenntarthatósági törekvések egyik pontja, hogy nem kell állandóan újat venni ahhoz, hogy megújuljon egy háztartási gép. Ez az egész BeSpoke termékcsalád egyik lényege. Például ott a hűtő, ami moduláris, és szükség esetén bővíthető, vagy új ajtópanelt lehet rá rendelni. Ez egyébként most már képes a teljes személyreszabhatóságra is, azaz akár a saját fotót vagy a kedvenc alkotást, bármilyen képet lehet kérni, azt legyártják, és a hűtő meg tud újulni. Vagy éppen érkezik egy frissítés a mosógépre, és megjelenik egy teljesen új mosási program, aminek a lényege, hogy a felére csökkenti a mikroplasztik szennyezést. Vagy ott a most bemutatott Smart Things Station. Az, hogy honnan irányíítjuk az okos otthonunk, vagy inkább mondjuk azt, hogy az összekapcsolt eszközeink, az hagyományosan a telefon volt. De néha sokkal kényelmesebb ehhez tévét használni, és ott volt még az okos hűtő, ami szintén hubként szolgálhatott. A Smart Things Station az tulajdonképpen a vezeték nélküli töltő, ami mostantól központként is szolgál. Például be lehet azt programozni, hogy mikor este ráteszi az ember a telefonját tölteni, akkor elinduljon az éjszakai rutin, azaz mondjuk lekapcsolja az összes lámpát, bezárja az okoszárat az ajtón, lejebb vegye a fűtést vagy módosítson a légkondi beállításain, és kikapcsolja azokat az eszközöket, amiknek nem szükséges menni. Aztán mikor reggel leveszi az ember a telefonját a töltőről, indulhat a nappali program. Az egész lényege tényleg az, hogy az eszközeink úgy csinálják a dolgokat, hogy nekünk tényleg csak akkor kelljen foglalkozni velük, ha kifejeetten szükséges.
De a Samsung bemutatóján tulajdonképpen az derült ki, hogy nem feltétlenül az új eszközökre kell helyezni a hangsúlyt, hogy valóban újdonságot lehessen mondani. Persze vannak új funkciók, vannak olyan funkciók is, amiken jókat lehet szórakozni, mint hogy az új sütőben kamera is van, ami timelapse videót készít a pizzáról, hogy aztán meg lehessen osztani a közösségi oldalakon, de a hangsúly áthelyeződött inkább arra, hogyan lehet olyan új funkciókat kitalálni, ami valóban arra szolgál, hogy megkönnyítse a mindennapokat.
Nem csak a háztartási eszközök közti kommunikáció hasznos
A Las Vegasba tartó úton egyébként a gyakorlati hasznára is rájöttem az egymással kommunikáló eszközöknek. A bőröndjeink nem érkeztek meg, a légitársaság ígérte, hogy majd jön, és majd szólnak ha bármilyen infó van arra vonatkozóan, hogy merre lehetnek, de az egyetlen információ az a bőröndbe helyezett Smart Tagtől érkezett folyamatosan. Tőle tudtam, hogy még mindig nem indult el Londonból a csomag, ahogyan azt is, hogy mennyit állt Los Angelesben, mielőtt Las Vegasba hozták volna, majd szintén a telefonomon követhettem végig szépen az útvonalát, ahogyan a szállásunkra fuvarozták. Vagy hogy milyen hasznos, ha kommunikál a tablet és telefon, és ha az egyik felmegy a wifire, a másik automatikusan követi, anélkül, hogy bármit tennem kellene. Nyilván apróságok ezek, de pont ugyanabba az irányba mutatnak: minél több feladatot levenni és megoldásokat nyújtani a felhasználók igényeire.
