Hirdetés

Sajtózni a Szigeten

Sajtósnak lenni bármilyen fesztiválon kétarcú dolog. Egyrészt jó, mert koncerteket még munka szinten is nagyon fasza dolog megnézni, másrészt nyomasztó, mikor a press kártyával/karszalaggal nem rendelkező embereknek vagy az az első kérdése, hogy van-e ingyen pia, vagy csak irigykedéssel vegyes undorral néznek, amiért ez az ingyenélő nemhogy bepofátlankodott ide, hanem még néha jól is meri érezni magát. Ki kell borítanom mindenkit: Magyarország nincsen tele Hunter S. Thompsonokkal, ellenben tele van őszülő halántékú emberekkel, akiknek annyi a dolguk, hogy csendben figyeljenek.

A mérleg nyelve így is a jó felé billen, plán mert az utóbbi időben a Sziget tényleg mindent megtesz azért, hogy a mezei médiamunkás kényelmesen tudjon dolgozni. A teljes Szigeten elérhető wifi miatt megfelelő telefonnal már nem kell félóránként visszamenni a press konténerbe ellenőrizni az e-maileket, maga a press konténer pedig már tényleg rendelkezik annyi közös géppel is, amik miatt akkor is gyorsan lehet tájékoztatni a fontosabb történésekről, ha esetleg nem vagyunk annyira bátrak, hogy bevisszük a saját laptopunkat. 
 
A közvélekedéssel ellentétben néha tényleg kell dolgozni tehát, még akkor is, ha senki nem dorgál meg, amiért elfogyott egy sör a gyorsban megírt cikk előtt. Ahogy az interjúzás előtt sem, sőt, ilyenkor gyakran tényleg nem árt, ha az ember magához vesz valamit, ugyanis ezek a rokksztárok elég háklis népség, akik intézik az interjúkat, azok pedig szeretnek még kicsit rá is tenni erre. Az interjú úgy néz ki általában, hogy megkeressük a külön ezekkel foglalkozó figurát, aki elmondja, hogy mikorra kell megjelenni, és felír minket a listára. Ez eddig tök jól hangzik, de ilyenkor szoktak előkerülni azok a meglepik, hogy 1-2 órát kell ülni a délutáni napsütésben (igaz ez idén nem játszik annyira, de csak a nap miatt), hogy aztán összepakoljanak 2-3 fős csoportokat, akik kapnak összesen tíz percet az interjút adó zenekar valamelyik tagjával. Ez a tíz perc néha rövidebb, de a megadott idő az esetek többségében kőbe van vésve, és a leteltekor azonnal eltávolítanak a szobából.
 
Kevésbé nehéz ügy a koncertek fotózása, itt a legnagyobb neveken kívül tényleg elég csak felírni magunkat a sajtós részlegnél kirakott listára, és ha van még hely rajta, az azt jelenti, hogy gond nélkül bemehetünk az árokba az első három dal alatt fényképezni. Vannak különleges esetek persze, amikor a zenekar még az őt fényképező vércsoportját is tudni szeretné, de általában nem vészes ügy.
 
Fontos viszont leszámolni a legendával, miszerint a sajtósoknak nem kell sorbanállniuk. Olyannyira kell, hogy aki teljesen érthető okok miatt kihagyta a Gesztivált (oda valószínűleg tényleg csak az ment ki, akinek nagyon kötelező volt), és csak Prince-re akart volna bejutni, annak egy másfél óráig csordogáló sorral kellett megküzdenie, tömve a barátjukról beszélgető és fényképezkedő HR-es lányokkal, és jó megjelenésű középvezetővel. Sokan le is maradtak az egész Sziget egyik főattrakciójának komoly részéről, és a helyzetről sokat elmond, hogy a korábban rettegett szekusok vizet is osztogattak.
 
Ezek persze beleférnek, mert amúgy sajtózni jó, még akkor is, ha kívülről úgy tűnik, ezt egy majom is meg tudja csinálni.
Hirdetés

Kommentek

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
830FeliratkozóFeliratkozás

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Audiópartnerünk

Friss Lángoló