Hirdetés

Rose of Jericho – Premieren az IATR új lemeze

Az IATR egy kísérletező kedvű zenekar, amely a belső utazás megzenésítését tűzte ki célul. A csapat széles skálán ugrándozik a különböző zenei stílusok és hangzásvilágok között. Főként Moog effektekkel megtűzdelt gitárok, lágy szintihullámok jellemzik, amelyet improvizatív jellegű ritmusszekció egészít ki. A zenekar egy instrumentális trióként látott napvilágot 2014-ben, és több éves zenei útkeresés után vált a tagok igazi szenvedélyévé, 2017-ben pedig női énekkel bővültek. A 2019-es év sűrű és termékeny időszak volt az együttes számára, hiszen ekkor jelent meg a bemutatkozó EP Out of the Maze címmel, majd ugyanebben az évben a zenekar előrukkolt egy második EP-vel is, amely az első lemez dalaihoz képest kicsit mélyebb, hipnotikusabb hangulatot idézett meg.

2020-tól az IATR ismét instrumentális formában játszik, már az énekesnő, Angéla nélkül, aki anyai örömök elé nézett. A zene egyedi hangulatát pedig Kugler Márton festi teljes audiovizuális élménnyé, speciális LED fényrendszer és 3D mapping technikákkal. A zenekar ugyancsak ebben az évben mutatta be az első saját készítésű videóklipjét a 7 steps to Eternity című dalhoz.

Viszont a 2021 sem telt eseménytelenül, a zenekar márciusban kezdte el a harmadik koncept EP-je felvételeit, amely Rose of Jericho címmel jelenik meg a streaming platformokon november 5-én, azaz ma.

A felvételekről minden igényt kielégítően mesél Mr. Taylor dobos:

“Az egész anyag egy instrumentális, kísérletezős, riff- és hangulatcsokor 16 percben. Igazából egy dal, amit három részre bontottunk.

Az első részét még 2020-ban írtuk és véglegesítettük, és le is játszottuk a TRIP hajós koncertünkön, bocs, live stream-ünkön (thanks to Covid), és akkortájt már motoszkált bennünk a gondolat, hogy tovább kéne dagasztani az akkori 3-4 perces dalt, vagy esetleg ráfűzni valami új koncepcióra, amiből össze tudunk kendácsolni egy EP-nyi anyagot. Szilárd (a gitárosunk) lelkesen gyártotta a riffeket, és a végén már annyi általunk jónak ítélt ötlet gyűlt össze, hogy eldöntöttük végre: írjunk egy 15 perces dalt, mert egy: olyat még nem csináltunk, 2: jót tesz az agytekervényeknek a 87 ezer riff szerkezetét megtanulni és fejben tartani, 3: így bizony meg is lesz az új EP-nk.

Az év elején a  próbateremben véglegesre csiholtuk a dalszerkezetet, felvettünk egy pár mikrofonos demót (dob, basszer, gitár), bedobtuk mankónak az Abletonba, aztán felhívtuk a TransNomad-os Sori haverunkat, hogy ugyan már, lehetne-e menni hozzá dobfelvételt csinálni, és persze nyenyeregtetni a wobb-wobbot (az epic szintiparkját). Márciusban landoltunk nála, ott töltöttünk egy hétvégét igen jó hangulatban, és még a dobokat is sikerült felvenni, no meg egy konténernyi szintisávot.

Aztán a következő pár hónap főleg a gitársoundról szólt: Szilárd, a gitárosunk imádja az analóg kütyüket, szóval bevetette a tekintélyes mennyiségű, a NASA irányítóközpontjának gombjaival ekvivalens számú Moog és butik pedál effektarmadáját. A legjobb kombinációkat több erősítőn megjáratta, majd átküldött emlékeim szerint több száz sávot, hogy kész a gitár.

Szerintem innen fogva érthető, hogy miért most novemberben hozzuk ki a lemezt, mert bizony beletelt pár hónapba, mire dekódolni tudtuk a riff-folyamjait, de amikor a végére értünk, nagyon büszkék voltunk az eredményre.

A basszusfelvétel ehhez képest másodpercek alatt zajlott le, majd ezt követően valamikor augusztusban kinyitottuk a korábban említett szintikonténert, majd a táncos, merengős, illetve stoneres részekhez nagy műgonddal kiválogattuk a legjobb szinti dallamokat / hangulatokat, kellően ügyelve arra, hogy beleszőjük a Cyberpunkos és a ’80-as évek vibe-ot is a mixbe.

A mixing és a mastering pedig szokás szerint Atti, a basszerosunk műve, aki sokéves tapasztalata révén időben kikukázza az általunk zseninek gondolt, ám valójában vállalhatatlan részeket (értsd: T-rex üvöltés vagy SuperMario-hang), valamint végül megteremti a tökéletes harmóniát a végtelenbe nyúló ‘az én hangszerem nem elég hangos a mixben’ acsarkodásunk ellenére.

A lemez címét, Rose of Jericho-t (Jerikó Rózsája) a növény szimbolikája miatt választottuk, ugyanis feltámadást, újjászületést jelent. Kicsit mi is így éreztünk a lockdown után. A lemezborító is saját munka, hárman tartottuk a fényeket/állványokat, a negyedik meg fotózott.

Mivel az már szerintem kiderült, hogy mi ilyen kreatív/művészkedős arcok vagyunk, talán nem meglepő, hogy a következő lépésnek egy hangulatos kisfilmet tervezünk forgatni a zenére. A koncepció még erősen ‘gyurmálódik’, de pont ez az a kreatív energia, ami összetartja a zenekarunkat, és időnként elég klassz dolgok sülnek ki belőle.”

Itt az anyag:

Hirdetés

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
875FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Programok

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk