Második alkalommal lépett fel a Skillett a Volt fesztiválon, ráadásul most már az egyik nagyszínpadon, nem egy kisebb fedett helyre beszorulva, mint 2014-ben. A koncert előtt nem sokkal beszélgettünk a keresztény rockzenekar főnökével, John Cooperrel.
Nem ez az első koncertetek Sopronban és legutóbb úgy tűnt, hogy az itteni közönség is nagyon szeret titeket.
Azt mondod? Örülök, ha ezt így látod.
Rengetegen voltak 2014-ben a koncerteteken, mindenki tudta a szövegeket, ez már szeretet.
Tudom, tényleg jó olyan helyekre visszajönni, ahol a közönség szeret, ahol energikus koncertet tudsz adni, ahol megvan az energia és szívesen fogadnak a rajongók. Főleg jó érzés ez úgy, hogy a világ másik végéről jössz. Meg amúgy is nagyon szeretem az európai fesztiválokat, azért mert eklektikusak. Nem kimondottan rock vagy elektro fesztivál, mint Amerikában a fesztiválok többsége, hanem van minden és tetszik ez a nyitott gondolkodásmód.
Viszont a ti zenétekben a szövegeknek rendkívül fontos szerepe van. Gondolod, a szöveged minden rejtett mondanivalója, minden üzenet átjön azoknak is, akiknek csak a második nyelve az angol?
Azt hiszem, a rajongók többsége jól beszéli a nyelvet, vagy legalábbis nagyjából érti a szövegeket. Valóban fontosak a dalszövegek és nem csak azért mondom mindezt, mert nagyon személyesek és nagyon nagy hangsúlyt fektetek rá, hanem hiszem, hogy azok a témák vagy élethelyzetek, amikről éneklek, azok másoknak is adhatnak valamit. Viszont egyáltalán nincs baj azzal sem, ha valaki nem érti a szövegeket, mert annak viszont ott a hangulat, az energia és az érzés, ami átjön egy koncerten vagy egy lemezről. A zene az jó, egyetemes és univerzális. Anyukám operaénekes volt, rengetegszer hallgattam olyan operákat énekelni, amik nem angol nyelvűek voltak és bár nem értettem mit énekel, akkor is átadtam magamat az élvezetnek, sőt akkor is átjött, hogy a szöveg szerint valami szomorú, dühös vagy boldog dologról van benne szó.
Komolyzenei alapokkal hogyhogy mégis most rockot játszol?
A rockzenével nagyon sok mindent ki lehet fejezni, nekem kell, hogy kemény legyen, hangos és az agresszivitását is bírom.
Mindenhol keresztény rockzenekarként tartanak titeket. Miért volt fontos, hogy ezt felvállaljátok?
Egyáltalán nem volt fontos, de hívő ember vagyok, sokat éneklek a hitemről is, a szövegek egy része is erről szól, arról, hogy mit jelent számomra a kapcsolat Istennel, ugyanakkor nem minden dal ilyen témájú, mégis sokan kérdezték, hogy mi egy keresztény rockzenekar vagyunk-e. Végül is arra jutottam, hogy keresztények is vagyunk, rockzenekar is, miért ne lehetnénk keresztény rockzenekar. Ez tudom, hogy itt Európában nem jelent semmit, de Amerikában egy ilyen kijelentésnek teljesen más a fogadtatása.
Voltak emiatt pozitív vagy negatív prekoncepciói az embereknek?
Gyakorlatilag csak negatívak voltak. Nem vagyunk egy térítő zenekar, nem tartunk istentiszteletet a koncerteken, nem is vagyunk fanatikusak. Szerencsére ezek az elméletek szépen megdőltek, rájött a többség, hogy ugyanolyan rockzenekar vagyunk, mint a többi. A Skillet nem egy rockzenekar a keresztényeknek, hanem egy rockzenekar, aminek a tagjai keresztények. Viszont a rajongóink vagy éppen a barátaink között rengeteg az ateista, járnak más vallásúak is a koncertekre, jönnek mormonok, muszlimok vagy tényleg mindenki, akinek kedve és tetszik neki, amit csinálunk.
Akkor a rockzene nem is a Sátán műve?
Egyáltalán nem úgy tűnik. Sokan elfelejtik, hogy a rockzene nem az alkoholról meg a drogokról szól, vagy összemossák ezekkel, pedig ez egyáltalán nem így van.
És mi a véleményed azokról, mint mondjuk Dave Mustaine a Megadeth-ből vagy Tom Araya a Slayerből, akik bevallottan hívők és mégis például arról énekel Araya, hogy Isten mindenkit utál?
Most mondhatnám jó katolikusként, hogy nem az én dolgom ítélkezni, de elmondom inkább a véleményem. Szerintem nincs ezzel semmi gond. Hívő emberként írunk mindannyian az Istennel való kapcsolatunkról, ha úgy tetszik. Ha neki éppen az életében és a hitében valami olyan történt, ami ezt a mondanivalót váltotta ki, akkor azzal neki kell megküzdenie és ha ezt kiírja vagy kiüvölti magából és ezzel megoldódik az a probléma, akkor már megérte. Nekem nincs ezzel gondom, remélem neki sincs az én szövegeimmel.
Szerinted a szövegeitek mennyire tudják befolyásolni a hallgatóságot?
Nekem a legfurcsább, hogy tudják. Nagyon jó és egyben ijesztő érzés az a felelősség, mikor először rájössz, hogy hatással vagy az emberek az életére és odafigyelnek arra, amit mondasz. Mindig őszintén írok a dalszövegeimben mindenről éppen ezért furcsa az, mikor olyan üzeneteket kapok, hogy több embernek is segített a zeném, hogy például kigyógyuljon az alkoholizmusból, vagy átsegítse egy-egy nehezebb perióduson.
Önálló üzenetekben is kérnek tanácsot az emberek?
Igen, szoktak de ki vagyok én, hogy tanácsokat osztogassak? Inkább csak örülök a sikerüknek és próbálok pár kedves szót mondani, ha ezzel tudok segíteni.
Rengeteget turnéztok, hogyan lehet bírni?
Nehezen. A turnéban mindig a koncertek a legjobbak, imádom is emiatt, a többi viszont általában csak várakozás és az néha nagyon nehéz. Sok ember, kis helyen összezárva folyamatosan változó körülményekkel, az sosem egyszerű feladat. A feleségem ugye a zenekar tagja, ez azért nagy könnyebbség, hogy legalább együtt vagyunk, de azért még így is nehéz fenntartani egy egészséges családi életet. A gyerekek viszont nagyon élvezik az utazást is.
Ők is veletek utaznak?
Általában igen, gyakorlatilag a születésük óta úton vannak velük, fontos volt nekünk, hogy a család együtt legyen. Nagyon élvezik, mindig azt szokták mondani, hogy szeretnek új embereket és új barátokat szerezni, de aztán meg szeretnek hazamenni és az otthoni barátaikkal lógni.