Május 15-én jelenik meg a Hypothermia régóta várt új nagylemeze. Aki kicsit is jártas a depresszív/szuicid (nem feltétlenül blackmetal) zenék világában az biztos felkapja a fejét a hírre, ugyanis Kim Carlsson és barátai az utóbbi években hanyagolták az anyabandát és leginkább a Kall nevezetű projectben élték ki kísérletező kedvüket.
Az új, Svartkonst címet viselő nagylemez megint csak nem tartalmaz torokmetszett éneket, viszont annál több merengést, mélázást, repetitív elemeket, ami mindig is oly jellemző volt a zenekarra, pláne hogy a mostani dolgaikkal erősen megmerítkeztek a post-rock tengerében is. Kis szinesítés még az eddigiekhez képest egy hegedűs vendégszereplése, jól eldugva a háttérben.
A korongon öt, még személyesebb, még természetközelibb tétel szerepel, ám azt kell hogy mondjam így többszöri meghallgatás után is, hogy a korábban már meghallgatható címadó számot (ami tényleg tökéletes) a maradék négy tétel alig vagy éppenhogy csak meg tudja közelíteni színvonalban. Sajnálom ezt, bár sokat fogom még hallgatni és egyértelműen az év végi listámon a helye, ez egyelőre csak 4/5 ha bárki is kérdezné, de inkább ne tegye.
A hypothermia nemrég a bandcamp oldalán a korábbi albumaikat teljes egészében meghallgathatóvá tette, sőt, párat remaszterizáltak is, köztük az örök kedvenc Skogens Hjarta nagylemezt is.
A zenekarvezető itt épp az élet elmúlásán mereng
