A 92 éves korában, kedden elhunyt Ravi Shankar kétség kívül a világ legismertebb indiai zenésze, akinek hatalmas szerepe volt abban, hogy országának tradicionális zenéje világszerte ismert legyen, olyan zenészeket inspirálva, mint a Beatles vagy akár John Coltrane, de két lánya, Anoushka Shankar és Norah Jones is komoly zenei pályát futott be. A 92 éves korában elhunyt Shankar olyan kultikus eseményeken lépett fel, mint a ’67-es Monterey Pop fesztivál vagy a ’69-es Woodstock illetve szoros barátságot ápolt George Harrisonnal a Beatlesből, amivel nagyban hozzájárult a brit zenekar stílusváltásához, amely a Grammy-díjas Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Bandjében csúcsosodott ki.
Shankar 13 éves korától lett tagja bátyja tánccsoportjának, ahol először találkozott a nyugati kultúrával, mikor a harmincas évek közepén Európában turnéztak. Később csatlakozott hozzájuk Allaudin Khan, hogy a társaság szólósa legyen, itt kezdte el tanítgatni Shankart és rávette, hogy komolyabban foglalkozzunk a zenéléssel, és hagyja ott a táncos karriert. Első nyilvános fellépése 1939-ben volt, Allaudin fiával Ali Akbar Khannal, ahol már szitáron játszott.
Később balettekhez komponált zenét, onnan pedig átkerült a rádiózás világába, ahol eleinte csak a stúdiós rögzítéseken dolgozott, aztán zenei rendező lett. Az ötvenes évek közepére megalapította az indiai nemzeti zenekart és a nagy sikerű Apu filmtrilógiának is ő szerezte a zenéjét. Rádiós időszaka alatt ismerkedett meg Yehudi Menuhinnal, amikor az indiai kulturális delegáció tagjaként a Szovjetunióban járt. Ő kérte fel Shankart, hogy lépjen fel New Yorkban, de ő visszautasította és maga helyett Ali Akbar Khant ajánlotta. Khan amerikai fellépését óriási érdeklődés kísérte és elsőként játszott klasszikus indiai zenét az amerikai tévében illetve rögzített egy teljes raga előadást. A nem várt siker hatására Shankar is turnézni kezdett, és 1956-ban Londonban elkészítette az első lemezét, a Three Ragast.
Shankar a tengerentúlon is jó kapcsolatokat szerzett, Richard Bockkal való barátságának hála a World Pacific Recordsnél vették fel az albumainak nagy részét, amiket az ’50-es, ’60-as években készített. Ebben az időben a Byrds ugyanott stúdiózott ahol Shankar, és annyira megtetszett neki az szitáros zenéje, hogy pár indiai motívumot ők is átvettek tőle illetve megmutatták Shankar zenéjét George Harrisonnak. A Beatles-tag teljesen beleszeretett a műfajba, gyorsan vett magának egy szitárt, amivel felvette a Norwegian Wood című dalt.
A Beatles hatására egy egész raga rock mozgalom indult, aminek köszönhetően rengeteg előadó és együttes kísérletezett tradicionális indiai hangszerekkel. Harrison 1966-ban találkozott először Shankarral Londonban, amit egy hathetes indiai kiruccanás eredményezett, ahol a Beatles-gitárost tanította Shankar a szitár rejtelmeire. Ravi Shankar egy csapásra a világ legismertebb indiai zenésze lett, ’67-ben fellépett a Monterey Pop fesztiválon, majd elnyerte a legjobb kamarazenei előadásért járó Grammyt Yehudi Menuhinnal. Ugyan ebben az évben nyert Grammyt a Beatles Sgt. Pepperje is, amin a Within You Without You című számot a klasszikus indiai zene ihlette.
Aztán 1969-ben fellépett a legendás Woodstock fesztiválon is, de egyáltalán nem tetszettek neki az ott látottak, és a ’70-es évekre elhatárolta magát a hippi mozgalomtól.
Hiába kezdett a ’70-es évekre kissé visszaesni az indiai zene népszerűsége, Shankar és Harrison barátsága megmaradt, és együtt szervezték meg 1971-ben a legendás jótékonysági koncertet Bangladesért, amelynek koncertlemezét minden idők egyik legnagyobb példányszámában adták el, és meg is kapta érte később Shankar a második Grammy-díját. Az eseményre olyan előadókat sikerült elhívniuk Harrisonnal, mint Ringo Starr, Bob Dylan, Eric Clapton vagy Billy Preston.
Harrison és Shankar közös munkája folytatódott, 1973-ban neki kezdtek a Shankar Family & Friends album felvételéhez és az észak-amerikai turnénak is. Shankar azonban rá egy évre szívinfarktust kapott, ezért kicsit lassítania kellett tempón, de népszerűsége addigra olyan szintre jutott, hogy Gerald Ford amerikai elnök fia még a Fehér Házba is meginvitálta. Ekkor Shankar már több egyetemen tanított, saját iskolákat alapított, és még az indiai parlamentnek is tagja lett Rajiv Gandhi miniszterelnök felkérésére. A filmzenei pályafutásával szintén komoly sikereket ért el, ’82-ben Oscarra is jelölték a Gandhi című film zenéjéért, de John Williams ezt a díjat elhappolta előle az E.T.-vel. A ’80-as évek végére megismerkedett Philip Glass zeneszerzővel, akivel 1990-ben meg is jelentetett egy közös albumot Passages címmel.
A ’90-es évektől kezdve romló egészségügyi állapota miatt kicsit lelassított, és megtanította lányát, Anoushka Shankart is szitározni, kiadott egy válogatást, megírta második önéletrajzi könyvét – amit egy újabb követte a lányától – és a biztonság kedvéért bezsebelt még egy Grammyt a Carnegie Hallban adott koncertjének felvételéért a Legjobb Világzenei Album kategóriájában. Egy évre rá aztán elhunyt jó barátja, George Harrison, akinek az egy évvel későbbi emlékkoncertjén Shankar már nem tudott fellépni, helyette lánya adta elő apja szerzeményeit.
Ravi Shankar utolsó koncertjét is lánya, Anoushka társaságban adta a kaliforniai Long Beach-en található Terrace Theaterben, 2012. november 4-én.
