Március 21-én az Akváriumban tartják a Rájátszás című nagyszabású könnyűzenei és költészeti performanszt, amelyben zenei oldalról Szűcs Krisztián, Kollár-Klemencz László, Másik János és Beck Zoltán vesz részt egymást kísérve rendes zenekari felállásban, hozzájuk pedig hol így, hol úgy csatlakoznak Karafiáth Orsolya, Erdős Virág, Háy János, Grecsó Krisztián, Kemény István és Szálinger Balázs költők. A Rájátszás másfél éve egy érdekes irodalmi-zenei eseményként indult, de mára rendes koncertfelállás lett belőle, egy hónap múlva pedig megjelenik egy könyvbe csomagolt, 17 dalos cédével. A rendezvény koncepciója szerint a versírók új dalszöveget írnak a zenészek egy-egy régebbi számához, a zenészek pedig a költők műveit adaptálják zenés formába. A produkció első slágere a Kistehén Ezt is elviszem magammal című dala volt, amit Erdős Virággal egy millenárisos Rájátszásra írták. Megnéztük az esemény előtti nyilvános próbát. (Fotók: Ránki Dániel/Index)
A budapesti Akváriumba érve számos ismerős arc áll a színpadon, akik a kistehenes Kollár-Klemencz László vezénylését figyelik. Fent van a színpadon még Beck Zol a 30Y-ból és Szűcs Krisztián a HS7-ből illetve Másik János is, a háttérben pedig a dalszövegekben közreműködő költők húzzák meg magukat. Az eredeti koncepció szerint egy zenész és egy költő lesz párban, akik egymás munkáiból alkotnak valami teljesen újat, útközben viszont ez egy kicsit megváltozott. „Arra próbálunk törekedni, hogy legyen átjárás az alkotók között és lehetőleg minél többen dolgozzunk együtt.” – mondja Kollár-Klemencz – „Eredetileg valóban párokat szerettünk volna, de ezt az ötletet utólag megfúrtuk, mert mondjuk én nagyon szeretem a Szálinger dolgait és szeretnék vele dolgozni. A Kistehéntől egyébként Grecsó Krisztián a Ha sírok című dalhoz írt új szöveget és ez annyira komoly dolog lett, hogy koncerteken sokszor az ő sorai ugranak be nekem és azt akarom énekelni.” Arra a kérdésre, hogy a 21-i előadás milyen koreográfia szerint működik majd csak annyit mondott, hogy most próbálják kitalálni az egészet, de szeretné, ha egyes daloknál minél többen a színpadon állnának. A fellépők összetétele már egy jó ismert csapatból alakult ki, ami később több emberrel is kiegészült, köztük lett volna eredetileg Bérczesi Robi is a Hiperkarmából. „A Robi végül visszalépett az állapota miatt, mert nem tudott a produkció teljes részévé válni, pedig a Margó fesztiválon óriásit alakítottak Karafiáth Orsolyával.”
Fotók: Ránki Dániel/Index
Grecsó Krisztián költő sem ismeretlen ebben a társaságban, ő Karafiáth Orsolya az egész termet beterítő nevetései közepette mesélt arról, hogy ha összeszedik magukat, ebből a projektből akár sokkal több is lehet, mint a Rájátszás. „Ugye én a Kollár-Klemencz Laci egyik dalához írtam új szöveget hiszen ez az esemény ebből a célból jött létre, de én már dolgozunk teljesen új számokon a Lacival és a Beck Zolival is beszéltünk már hasonlóról.” Persze adódik a kérdés, hogy az előadás során milyen szerepet szánnak a költőknek, de ez Grecsó esetében viszonylag egyszerűen megoldódott, hiszen az utóbbi időben többször is fellépett akusztikus gitárral a Kistehén Melankóban, ahol a közös dalaikat adják elő. Mintha az utóbbi időben a magyar költészet valamiféle underground reneszánszát élné köszönhetően a Rájátszáshoz hasonló műsoroknak, az egyre népszerűbb slam poetry eseményeknek illetve mintha a közéleti történések során is egyre többször kerülne elő a kortárs költészet. „Ez abszolút így van, a slam poetry és a közéleti költészet mostanság egyre nagyobb figyelmet kap. Az található költők közül is egyre többen foglalkoznak közéleti lírával és az is érezhető, hogy a zenészek is el kezdtek érdeklődni a téma iránt. A Laci is vállal közéleti szerepet, főleg ilyen témájú dalokkal lép fel a tüntetéseken és a Milla mostani himnuszát is ő írta. Az élet hozta úgy, hogy egyre többen érdeklődünk a közéleti líra iránt, félreértés ne essék, a szerelmi lírának például egyáltalán nincs reneszánsza. Tőle is több politikai publicisztikát kérnek, mint novellát, mert egyszerűen most erre van igény a mostani kormánynak hála.”
„Az én fejemben egy dal akkor dal, ha az egy darab dobozgitárral is működik” – kezd el mesélni a Rájátszás illetve a 30Y Szentimentálé kapcsán Beck Zoli – „Ez egy nagyon régi dalhagyomány, ami mégis számunkra az anarchikus zeneírást jelenti. Ebben nem kell semmihez sem igazodni, nyugodtan szabadjára engedhetjük a fantáziánkat” – mondja egy rózsaszín Punk’s Not Dead-kitűzővel a ruháján. „Úgy nagyon nehéz felforgatónak lenni, hogy te vagy az, akitől a szabályt várják. Az ehhez hasonló rendezvények pont azt a célt szolgálják, hogy a mások által állított szabályokat felrugdossuk.” Beck Karafiáth Orsolyával került párba, de ő is arról beszélt, hogy ez egy nem megcsontosodott rendszer, nincsenek kialakult duók, ezért sincsenek ismétlődő dalok a Rájátszáson. „A Rájátszás nem egy koncert, hanem egy olyan előadás, ami az alkotás folyamatába enged belelátni. Itt nem csak bedobod a pénzt és kijön a zene a dalgyárból.” A 30Y frontembere arról is beszélt, hogy ő a szokásostól kissé eltérő módon nem verset, hanem egy novellát választott megzenésítésre, ebből írt aztán dalszöveget. „A fellépésre azt találtuk ki az Orsival, hogy a dalt ő néha megszakítja a saját felolvasásával és mondd valamit, ami a prózából való, aztán folytatódik tovább a próza és a dalszöveg kissé idétlen, de aranyos jelenete. De legalább azt csinálunk együtt, amit akarunk.” Ahogy ez a mondat elhangzott, megjelent a távozni készülő költőnő, akivel Beck pár percig sellős jelmezről, színpadi koreográfiáról és hangosításról beszéltek. Mint utólag kiderült, ez volt az utolsó próbájuk a március 21-i közös fellépés előtt, legközelebb már élesben folytatják.