A legszebb búcsú – R.E.M.-lemezkritika

R.E.M. – Part Lies, Part Heart, Part Truth, Part Garbage 1982-2011
(Warner/Magneoton)

Kevés szomorúbb dolog történt a zeneiparban tavaly, mint az R.E.M. 31 éves folyamatos működést követő feloszlása. A zenekar távoztával ismét elvesztettünk egy még létező legendát, a popzenével újonnan ismerkedők pedig már máshogy fogják hallgatni, valahogy úgy, ahogy mi tesszük a Smithsszel: a történelem részeként. A Part Lies, Part Heart, Part Truth, Part Garbage 1982-2011 valószínűleg az utolsó zenekar felügyeletével készült R.E.M.-kiadvány, aminek két CD-jén pályafutásuk legnagyobb sikerdalai kapnak helyet, plusz három, a 2011-ben megjelent Collapse Into Nowról lemaradt szerzemény.

Hirdetés

A válogatás a lehető legpontosabb képet adja az R.E.M.-ről, hiszen tökéletesen nyomon lehet követni, miként vált a világ egyik első számú független rockzenekarából a világ egyik első számú mainstream rockzenekara, a karrier vége felére datálható kisebb hullámvölgyeket leszámítva végig magas színvonalon.

Mivel még az említett hullámvölgyekben is sikerült pár slágert kiizzadni, ezért a két és fél órás kiadvány korábban is hallható harminchét dalába egyszerűen lehetetlen belekötni. Az ajándékba kapott három szám, az anyag végén helyet kapó A Month Of Saturdays – We All Go Back Where We Belong – Hallelujah trió pedig épp a funkciónak megfelelő: egyik sem kapna itt helyet, ha nem elköszönésről lenne szó, viszont mivel valószínűleg többé nem hallunk új R.E.M.-dalt, ezért felértékelődnek, és a We All Go Back Where We Belong hirtelen minden idők legszebb búcsújává változik.