Ha azt hitted, hogy Kerry King vagy Dave Mustaine a legnagyobb megmondóemberek a könnyűzenében, tévedtél. A legendás producer, Quincy Jones a napokban olyan nyilatkozatot adott, amilyet bárkitől várnánk, de nem egy hamarosan nyolcvanötödik születésnapját ünneplő, joviális bácsitól. A The Beatles tagjait a világ legrosszabb zenészeinek titulálta. Mindennek tetejébe szerinte a U2 nem játszik jó zenét, és persze Jacksonról meg Hendrixről is megvan a véleménye.
A The Beatlesről így beszélt:
A legrosszabb zenészek voltak a világon. Semmit sem játszó anyaszomorítók voltak. Paul a legbénább basszusgitáros, akit valaha hallottam. És Ringo? Ne is beszéljünk róla. Ringo három órán keresztül próbált feljátszani egy sima négynegyedet egy dalban, és egyszerűen képtelen volt elkapni a fonalat. Azt mondtuk neki: Haver, miért nem iszol valamit, és pihensz egy kicsit, mondjuk úgy másfél órát?
Ezalatt Jones berendelte a stúdióba az angol jazzdobost, Ronnie Verrellt.
Ronnie bejött, és tizenöt perc alatt felküldte az egészet. Aztán visszajött Ringo, és megkérte George Martint – a közmondásos ötödik Beatle, a zenekar producere – , hogy játssza neki vissza a dalt. George megtette, erre Ringo azt mondta: „Ez nem is olyan rossz.” Martin erre azt válaszolta: „Igen, te köcsög, mert ez nem te vagy.” Nagyszerű srác volt.
Annak ellenére, hogy Michael Jackson legnagyobb sikerlemezeinek producere volt, róla sem kifejezetten hízelgő dolgokat mondott:
Utálom ezt nyilvánosan szóba hozni, de Michael elég sokat lopott. Sok dalt csórt másoktól. Ott a State of Independence Donna Summertől, meg a Billie Jean. A hangjegyek nem hazudnak, ember. Igencsak machiavellista volt, emellett kapzsi is. A Don’t Stop ‘Til You Get Enough egyik részét például Greg Phillinganes – keresett stúdióbillentyűs, Jones gyakori munkatársa, aki az Off The Wallon, Jackson debütáló albumán is közreműködött – írta, úgy illett volna, hogy Michael adjon neki tíz százalékot a dal bevételeiből. Nem adott.
Jimi Hendrixről aki elvileg közreműködött volna Jones Gula Matari című, 1970-ben megjelent lemezén, szintén tudott jót mondani az öreg, amellett, hogy szerinte a gitáros azért ment Woodstockba, hogy elbassza a himnuszt:
Úgy volt, hogy játszik majd a lemezemen, de beijedt. Ideges volt attól, hogy olyan félelmetes anyaszomorítókkal kellene együtt játszania, mint Toots Thielemans, Herbie Hancock, Hubert Laws, Roland Kirk. Ott voltak a lemezemen a legharapósabb kutyák, és Hendrix nem akart velük játszani.
Arra a kérdésre, hogy a U2 jó zenét játszik-e, csak a fejét csóválta, és a következőket válaszolta.
Nem tudom. Teljes szívemből szeretem Bono-t, de túl sok a nyomás a zenekaron. Nagyon sokat tesz a világért. Együtt dolgozni vele és Bob Gelfoffal a fejlődő országok adósságcsökkentésén az egyik legnagyszerűbb dolog volt, amit életemben tettem. Felér a We Are the Worldhöz.
Az interjúban Jones mesélt még arról is, hogy tudja, ki ölte meg Kennedyt – Chicago egyik maffiavezére, Sam Giancana – hogy randizott Ivanka Trumppal – állítólag a legszebb lábai vannak, amit valaha látott, csak az apja egy hülye – valamint, hogy a rockzene mindössze rhythm and blues a fehéreknek. Az biztos, hogy szívesen elolvasnánk egy könyvet az életéről, annak ellenére, ha az ilyen sztorizások valahol olyanok, mint az öreg tengerészek anekdotázásai: hisszük is, meg nem is, de azért kétségtelenül szórakoztatók.
