Quarantine, Time To die – Horrorparódia klip és lemezpremier a RED SWAMP-tól + interjú

Time To Die címmel megjelent a RED SWAMP új nagylemeze. Hosszú munkafolyamat eredményét mutatja meg most nekünk a stoner-sludge-zenekar, ráadásul új klipet is kapunk a lemez mellé. A dupla premier kapcsán beszélgettünk a csapattal, a sokat nevetős interjú végén pedig elérhető a Quarantine című klip, és a Time To Die lemez is.

Hirdetés

A harmadik lemezetek megjelenését korábbra terveztétek. Mik voltak azok a tényezők, amik elnyújtották az album megjelenését?

Greg: Pont akkor ütött be a covid, amikor már elkezdtük a stúdióban rögzíteni a dalokat 2020 tavaszán. Akkor felvettük az első dalt, a Time To Die-t és ki is adtuk single-ként, de utána még volt egy jó év, amikor a vírus miatt kétséges és nehezen kivitelezhető volt a stúdiózás.

Zoli: Egy album amikor megjelenik, akkor érdemes élőben “megtámogatni”, így mi is úgy terveztük, hogy csinálunk egy lemezbemutató turnét. Sajnos ez a mai napig bizonytalan, de már nem akartuk tovább húzni az album megjelenését.

Greg: Úgyhogy kiadtuk januárban, amikor a csúcsán vagyunk a következő hullámnak. 

A járvány gyakorlatilag felölelte az egész lemezetek elkészülését. Hogyan tudtátok ezt aktívan felhasználni?

Greg: Amikor elindult a járvány, a Time To Die lemez és a cím körüli koncepció már régen megvolt a fejünkben. A járvány előtt a legnagyobb aktuális probléma a klímakatasztrófa volt, ami nyilván nem múlt el, mai napig jelen van, csak átvette a fontosságát a covid a hírekben. Érdekes volt, ahogy összeért a kettő és arra a világvége-koncepcióra, ami nekünk már kész volt, na arra érkezett meg a vírus. Fura volt látni, hogy a kész dalok szövegei mennyire illeszkednek ehhez a témához is.

Zoli: A pandémia elején már gyakorlatilag kész volt a teljes lemez, összesen tizenegy dalt demóztunk fel a stúdióban, amiből végül hét dalt, plusz egy átkötőt raktunk fel az albumra. Úgyhogy gyakorlatilag a dalszerzésre igazából semennyire nem volt hatással a covid, csak produceri szempontból nyúltunk hozzájuk és egészítettük ki őket. Az album felépítését és a dalsorrendet találtuk ki utólag, és hogy mely dalokat hagyjuk le a lemezről.

Mi történt a többi négy dallal, amit feljátszottatok, de nem kerültek fel a lemezre?

Lali: Kuka.

Greg: Lehet, hogy előkerülnek esetleg más kontextusban. Van olyan dal, talán kettő is, amit egyébként előtte már koncerten is játszottunk, aztán mégsem került fel a lemezre, úgyhogy majd lehet kidobunk egy B oldal EP-t vagy valamit. Valamikor. Három év múlva.

Tartalmilag miért ezeket a dalokat választottátok ki?

Greg: Az eddig megjelent három trekk a Time to Die , a Goddamn és a Stoned stílusát tekintve szorosabban illeszkedik az eddigi Red Swamp életműhöz, a maradék néggyel viszont minden szempontból feszegetjük a határainkat, ami mindenképpen célunk volt. A stoner/sludge vonal nekünk nem egy olyan szent és sérthetetlen képlet, amivel ne lehetne kísérletezni, sosem vetettük el az olyan megközelítéseket, amik kevésbé egyértelműek vagy esetleg elsőre idegenek lennének.

Zoli: A lemez első dala, a Quarantine, pont egy olyan szerzemény, ami ránk eddig nem jellemzően egy pörgős thrash-metalos megközelítés, a Push pedig egy lassú, dinamikusan építkező “líraibb” dal, ha lehet így fogalmazni esetünkben. Az egyik személyes kedvencem, a No Limits talán az eddigi legszellősebb, már-már grunge-os nóta. A Common Ground pedig egy komplexebb riffszörnyeteg. Szövegüket tekintve a lemezen lévő összes tétel az elmúlással, a világvégével foglalkozik egyéni vagy társadalmi szinten. Szóval egy rendkívül vidám anyag.

Történtek változtatások a dalok eredeti verzióihoz képest?

Lali: Az egyik dal konkrétan a stúdióban íródott szinte teljes egészében, pár óra alatt és így majdnem száz százalékban átalakult az eredeti demóverziójához képest. Ez a Quarantine, aminek a videóklipje a nagylemezzel most egy időben jelenik meg.

Greg: Tegyük hozzá, hogy ott volt velünk Sipos Andris (Dead Grey) barátunk, aki nagyban segített nekünk, hogy ez így alakuljon. A Quarantine egyébként is egy gyors dal lett volna. Andrisnak nem kellett sokat magyarázni, hogy egy trashesebb megközelítésben gondolkodunk, már hozta is a témát. A Push szerkezeti koncepcióját is ő találta ki. Három másik dalnál pedig nálunk eddig nem jellemző hangszerek is feltűnnek.

Eleve vendégelőadókkal képzeltétek el ezt az albumot, vagy ez a változtatások hozománya?

Lali: Amióta négy tagú a banda, azóta úgy érezzük, hogy élőben sokkal kerekebb a hangzásunk, de a produceri megfejtésekben felmerült, hogy egy-két trekkhez illene egy kis szinti színesítés vagy perka, amikkel ki tudjuk egészíteni a dalok hangulatát. Nem csináltunk még ilyet, érdekes kihívás volt beilleszteni a zenénkbe, ezúton is köszönjük Lukács Lacinak (Ozone Mama) és Kerényi Ákosnak (Polvere), aki nem Imre!

Greg: A Stoned végi fergeteges szólót pedig csak Takács “Jozzy” József (The Hellfreaks, Live Life Hard) tudja úgy játszani! Teljesen szabad kezet kapott és leesett az arcunk, amikor átküldte. Sipos Andris testvérünkkel sokat koncerteztünk miközben a dalokat írtuk, a banda tiszteletbeli “fantom-gitárosa” marad örökké. Elkerülhetetlen volt, hogy ahogy folyamatában mutattuk neki a dalokat, úgy sokszor az ő meglátásai, hatásai is érvényesüljenek, hiszen nagyon érzi a stílusunkat és kiváló ötletei vannak. Az albumon is hallható a jatéka pár szólóbetét erejéig.

Ehhez a számhoz csináljátok most a klipet, ami egy horror paródia. Hogy kell ezt elképzelni?

Lali: Egy hosszú estébe nyúló próbán jött az ötlet, kissé illuminált állapotban.

Zoli: Illuminátiban.

Lali: Valakinek eszébe jutott, hogy csinálhatnánk egy horror-paródiát, én meg elkezdtem ötletelni erre a sztorira. Szereztünk maszkokat, kelléket, aztán közösen összepakoltuk a jelenteket.

Greg: Igazából egy olyan gondolatmenetből indult ki az egész, hogy vicces lenne, ha egy horrorfilm főgonosznak nem csak azokat a pillanatait látnánk, amikor gyilkol, hanem belepillanthatnánk a mindennapjaiba is.

Zoli: Itt jött képbe, hogy mutassuk meg, hogy a karantén alatt hogy tölti az idejét egy-egy horrorhős. Meg már elegünk volt abból is, hogy minden klipünk kvázi imidzs klip és zenélünk benne, régebb óta terveztünk egy narratív, inkább rövidfilm-szerű klipet, aminek nem konkrétan a zenekar van végig a középpontjában.

Zsombor: Két napon át, kb. 24 óra nettó idő alatt forgattuk le a videót Horváth Ricsi operatőrrel, akivel korábban a Goddamn és a Stoned klipeken is együtt dolgoztunk és szerencsére tök jól működik mindig a kémia. Greg kedvese, Anna segített megszerveni és lebonyolítani a dolgokat, így a zenekarral együtt hat fős volt a teljes stáb.

Greg: Kurva fárasztó volt, mindenki hulla volt a végére, de szerintem nagyon megérte, iszonyat büszkék vagyunk rá (és magunkra).

A hét számon kívül szerepel még egy átkötő tétel is: Sentence You To Death. Milyen funkciója van ennek a rövid monológnak?

Zsombor: Igazából ez egy kis átkötő, amit turnén ágyaztunk be először és nagyon jól működött élőben. Láttuk, hogy tök jól bevezeti a Time To Die-t, ráhangolja az embereket a dal lüktetésére.

Greg: Ez egy részlet egy 1965-ös olasz, ultragagyi B-horror filmnek a bevezetőjéből. Néha vadászok régi, már közkincs kategóriájú filmekből idézeteket. Amikor ezt megláttam, egyből tudtam, hogy valahogy fel tudjuk majd használni az új lemezhez. Kvázi így szólna, ha valaki nagyon teátrálisan elítélné az emberiséget a tetteiért, és ez tökre passzolt a dal és az album mondandójához. Elkezdtük élőben használni, mert ad egy lélegzetvételnyi szünetet pont a lemez utolsó tétele előtt, bevezeti a végső dózerolást.

Terveztek a többi dalhoz is klipet?

Zoli: Mindenképp. Szeretnénk készíteni valamilyen képanyagot a lemez maradék három dalához is.

Ti is úgy gondoljátok, hogy ez a hét plusz egy dal kevés egy nagylemezhez?

Zsombor: A mai sztenderdekhez képest ez már nem számít kevésnek, kb. húsz-harminc perc egy album. Bár ha a 2005-2010 közötti lemezekre gondol az ember, majdnem mindegyik ilyen másfél órás. 

Greg: Dehogyis, miket mond ez a fiú, ne hallgass rá! Nézz meg egy System of a Down lemezt, nincs háromnegyed óránál hosszabb semelyik. Csinálhattuk volna úgy, hogy az utolsó szám után van egy félórás csend, a végén meg bevágunk zajokat a teremből, vagy berakunk egy bakiparádét. “Hozd ide a sört!” Az még poén lehetett volna. Majd legközelebb.

A jövőben szeretnétek változtatni ezen a munkafolyamaton?

Greg: A gyorsaságára gondolsz?

Inkább arra, hogy összegyűjtitek a dalokat, és majd csak később adjátok ki lemezen.

Greg: Némi NKA-s támogatáson túl mi finanszíroztuk a lemezt, nem volt mögöttünk kiadó, aki folyamatosan presszionál, hogy időre kész kell lenni. A járvány nehézségein túl sok tényező volt, ami lassította a folyamatot. Komótosan csináltuk, ha már szmókermetál banda vagyunk, akkor ez annyira talán nem idegen.

Zoli: Nem nagyon tervezünk több ilyen klasszikus értelemben vett “nagylemezt”. Ezután valószínűleg azt fogjuk választani, ami manapság egy sokkal praktikusabb formátum, hogy felveszünk stúdióban mondjuk három-négy dalt, és azokat elszórva egy éven belül megjelentetjük. Ha összejön egy albumra való x dal, akkor pedig kiadjuk egyben utólag. Dalszerzés szempontjából is kíváncsian várjuk, hogy hogyan alakulnak majd az idei próbák. A következő anyagra is megvannak már terveink, mindenképp egy lazább, jammelősebb, száz százalékban a próbateremben megírt cuccot szeretnénk készíteni.

És akkor jöjjön a videópremier, a klip alatt pedig meghallgathatjátok a teljes nagylemezt is: