Ültem a párizsi Hipódrome de París-Longchamp lóversenypályán a Honor 200 Pro telefonok bemutatóján, és azon gondolkodtam, hogy mekkora erőfeszítésbe telhet a gyártóknak, hogy az újabbnál újabb készülékeiket mivel adják el. Elsőre ugyanis azt gondolhatná az ember, hogy a Honor 200 Proknál csak egy címke az, hogy a profilkép-fotózás került a központba, de nem, a kínai gyártó tényleg komolyan gondolta ezt a dolgot, és nem kamuzott azzal, hogy ez a készülékének a legerősebb, a konkurenciától megkülönböztető része.
Ezen a párizsi bemutatón úgy hívták fel erre a figyelmet, hogy két helyszínen is készíthettek a meghívottak olyan fotót, ami felér a legendás Studio Harcourt képeihez. Az ember azt hinné, hogy csak a filtereket váltogatják, de természetesen már ezekben a készülékekben is a mesterséges intelligencia dolgozik. Persze nekünk kell azért az alanyt szépen beállítani vagy meglátni az izgalmas pillanatot, de a kattintás után az MI elemzi a fényviszonyokat, a fotónk tárgyát és az alapján készíti el a végleges verziót. Ez a 200 Pro készülékek fő előnye egyébként.
Mert kézbe véve nincs sok különbség nincs a szintén Párizsban bemutatott 200 és a 200 Pro között, mindkettőnek ugyanolyan szép az OLED kijelzője, ugyanolyan a képfrissítése, ugyanaz a UI fut rajtuk. Ami különbség, az leginkább belül van, ugyanis a Pronak jobb a kamerája, jobb a processzora, jobb a GPU-ja, lehet vezetékmentesen tölteni, víz és porálló. A sima 200 előnye viszont, hogy kevésbé eszi az akkumulátort (persze a kisebb teljesítmény miatt), szóval akár több napot is simán ki lehet vele húzni.
Amúgy kicsit a zenére kanyarodva érdemes belegondolni, hogy régebben rendes fotózást kellett szervezni profi géppel a zenekaroknak, most meg elég mondjuk egy Honor 200 Pro, és nem csak a morcosan egymás mellett állunk stílusú rendes zenekari képeket lehet vele megcsinálni, hanem profi portrékat is. Gyakorlatilag egy teljes fotóstúdió ott van az ember zsebében, ahol a portrét itt már az MI igazítja ki.
Belakva a készüléket nekem az értesítési sáv volt a legfurcsább. A MagicOS ugyanis úgy működik, hogy a bal oldalon lehúzva az értesítések jelennek meg, a jobbról pedig egy amolyan iOS-féle kapcsolórengeteg, amivel amúgy a Honor-ökoszisztémába is el lehet merülni. És ha már itt tartunk, rengeteg alkalmazást kapunk az első indításkor, amit én ugyan nem szeretek (én akarom feltenni, ami kell), de lehet más vígan elvan vele, pláne, hogy több olyan van, amit lehet alapból használna is, mint például a Booking, a TikTok, a Netflix vagy a Facebook.
A szoftvertámogatás három plusz egy év ezeknél a készülékeknél, ami azt jelenti, hogy a most Android 14-en alapuló felület három nagy frissítést kap, illetve plusz egy év biztonsági csomagok is érkeznek rá, ami nem rossz, még ha nem is kiemelkedő.
Ennek ellenére jó telefon a Honor 200 Pro, nem csak külalakra ad prémium érzetet, belsőleg sem lehet panasz rá. Ugyan a portréfotózást tették most a fókuszba, de azért nem kell azt gondolni, hogy másról nem lehet jó képeket készíteni vele, sőt. Igazi jó ár érték arányú telefon lett.
Van még egy!
A fenti két telefon mellett van még egy tagja a családnak, méghozzá a Honor 200 Lite. A nevéből kitalálható, hogy ezért kell a legkevesebbet fizetni, de a tudásában hasonló a nagyobb testvérekhez. Például itt is a portréfotózás van a fókuszban, de a 8GB RAM-mal és 256GB tárhellyel szerelt telefon szintén jó ár érték aránnyal rendelkezik, még ha mi inkább természetesen a 200 Pro-t is választanánk.