Hirdetés

Peter Bjorn and John – Seaside Rock

A popzenekarok többségének hatványozottan nem tesz jót, ha pár jól sikerült dalcsokor után elhiszik, hogy mostantól ők fingják a passzátszelet. Az északiakra ez különösen vonatkozik, elég csak Björk (jó, ő nem zenekar) elérdektelenésére gondolni, de sajnos az egyébként bármikor remekül teljesítő Hellacopters is képes volt akkora csinnadrattát csapni a feloszlása körül, mintha ők lennének a Beatles. Említhetném a már zsenitudattal születő Sigur Róst, de elég jó ütőkártya a finn metál színtér szinte bármelyik tagjának ide hozatala. Peter, Bjorn és John is ilyen mostantól.

Nemrég még megírták 2006 legjobb dalát, ami megérdemelten tarolta le a világot, és hozta meg a triónak a népszerűséget. Erre ahelyett, hogy sütkéreznének a népszerűségben, és kiaknáznának minden lehetőséget a jól kialakult stílusukban, úgy gondolták, itt az ideje megreformálni a dolgokat. Ez a feladat az utóbbi sok időben sikerült mondjuk a Radiohead-nek, és a Talk Talk-nak (bár ez utóbbi kommerciálisan bele is bukott a buliba). Hogy Péterék is szopóágra kerültek, így nem meglepő.

Az eredmény: semmi fütyörészős, keserédes hangulatú, kicsit könnyűdrogos jellegű dal, helyette van építkezés, és sok-sok monumentálisnak szánt dalszerkezet. Ráadásul szinte teljesen instrumentális, ez pedig szinte garantálja a hangzóanyag unalomba fulladását. Félreértés ne essék: a Seaside Rock nem rossz, de ettől még közel sem jó. Ha beteszem a lejátszóba, és elkezdek közben sültkrumplit odaégetni, vagy híreket nézegetni, működik a produkció. De könyörgöm, ez volt az a zenekar, ami kiadta az egyik kedvenc sétalemezemet, erre előállnak 40 percnyi liftzenével, és mintha ez nem lenne elég, még azt is beadagolják, hogy ők most mekkora művészek lettek, tágítják a határokat – figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy a határok azért is vannak olyan jól felrajzolva, hogy a kevésbé innovatív gyerekek tudják, hol lehet biztonságosan mozogni.

A mélypont a Norrlands Riviera, amiben laza 5 percig nem történik semmi azon kívül, hogy valami hülye nyelven beszél egy nő (?), és alatta van pár visszhangosított zongoradallam. Na meg az elmaradhatatlan sirályhangok, amelyekkel próbálják hozni az elvágyódó hangulatot.

Ha kiadófőnök lennék, valahol itt lenne az a pont, amikor kidobnám a cd-t a lejátszóból, betenném a Young Folks-ot, és közölném, hogy kotródás a stúdióba írni pár ilyet, mert különben már pakolhatják is Myspace-re a cuccokat kiadókeresés céljából. Csalódás ez a javából, a „nagy erőlködésnek szarás a vége” helyzetnek minősített esete.

Kiadó: Columbia/Almost
Év: 2008
Link: www.peterbjornandjohn.com

Kommentek

Film készül B.B. King életéből, Bunk Moreland játssza majd a főszerepet

A film nem öleli fel a legenda teljes életét, inkább a fiatal zenész Michael Zanetishez köthető kapcsolatát mutatja be.

Két bónuszrészt kap az Eufória, az egyiket még idén

A zenében is nagyon erős sorozatnak már készül a második évada, de előtte még kapunk valamit.
35,017KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
695FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Audiópartnerünk

Friss Lángoló

A modern katonadalok az internet szürreális bugyrába visznek

A cél minden országban ugyanaz, vagyis a háborút úgy beállítani, mintha az egy hazafias, csodálatos dolog lenne.
00:03:16

Itt az új AC/DC-videó, ami olyan lett, mint

Vajon milyen lehet egy új AC/DC-klip 2020-ban?

E-sportokhoz fejlesztett sportórát a Garmin

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mégis minek?

Fellépést sürgetnek a streaming oldalakon a rasszista dalok ellen

A BBC szerint a szolgáltatók nem lépnek fel kellőképpen az antiszemita, fehér felsőbbrendűséget hirdető és gyűlöletkeltő zenék ellen.