Sok zenész rémálma, semmi kreativitás nincs benne, mégis a zenész lét nélkülözhetetlen velejárója az adminisztráció. Szerencsésebbek megbízhatnak valakit, aki az ügyek nagy részét intézi, és csak az aláírás szükséges, de azok a zenészek, akik biztosra szeretnének menni, jó, ha maguk is odafigyelnek.
Jelen helyzetben minden bevétel számít, gyakran pedig néhány papír kitöltésén múlik, hogy mikor juthatnak hozzá pénzükhöz a zenészek.
Ha nagyon az alapoktól szeretnénk ezt a kérdést megközelíteni, akkor tudni kell, hogy a zenefelhasználás jogdíjköteles, azonban megfelelő dokumentáció nélkül egy jogvédő sem tudja ezt bárkinek odaadni. Ez egyébként nem magyar sajátosság, tavaly szeptemberben az IAFAR (Independent Alliance for Artists Rights) nevű jogvédő úgy kalkulálta, hogy globálisan több tízmillió dollárnyi jogdíjnál nem egyértelmű, hogy ki kaphatja meg.
Bár egyre tudatosabbak a magyar szerzők és előadók, de azért még itthon is jellemző, hogy a jogvédők beazonosíthatatlan tételekkel találkoznak.
Mikor megszületik egy dal, annak vannak szerzői és vannak előadói. Ez a kettő sokszor nem fedi egymást, hiszen elképzelhető, hogy egy zenekar nem minden tagja dalszerző, hogy egy előadó mások által megírt dalokat énekel, és az is, hogy valaki nem is a zenekar tagja, de a hangfelvételen mégis szerepel, például hangszeren játszik vagy csak két botot ütögetett össze a stúdióban. Minden szereplőnek jár jogdíj, az Artisjus a szerzői jogdíjakkal, az Előadóművészi Jogvédő Iroda (EJI) pedig az előadói jogdíjakkal foglalkozik.
Ha valaki előadó és dalszerző is, annak pedig mindez azért jó hír, mert értelemszerűen mindkét helyről érkezik pénz.
A Lángoló megkeresésére az Előadóművészi Jogvédő Irodától dr. Békés Gergely elmondta, hogy a profi előadóknál olyan nagy lemaradások nincsenek, de az újabb előadóknál vagy a rétegzenék előadóinál előfordulnak hiányosságok. Az Artisjusnál is alapvetően jó a helyzet, 2020-ban jelentősen megugrott a regisztrált új szerzők száma és a bejelentett zeneművek mennyisége is.
Tavaly 9,373 milliárd forint jogdíjat kaptak a szerzők, jönnek a fiatalok
Egy dal akkor van kész, ha az adminisztrációja is megtörtént
A regisztráció egyre egyszerűbbé válik, de azért érdemes látni, hogy a bürokratikusnak tűnő rendszer hátterében leginkább az áll, hogy minél pontosabban be lehessen azonosítani a műveket. Elég ha egy szórakozóhely vagy egy rádiós szerkesztő elüti a dalcímet, és máris nem passzolnak az adatok. Erre jelentenek megoldást a metaadatok, ezek közül is az ISRC jelenti az egyik legnagyobb segítséget, hogy az adott dal akár nemzetközi adatbázisokban is beazonosítható legyen. Miután már online is lehet regisztrálni a dalokat, már tényleg ki sem kell mozdulni a lakásból sem, hogy rendben megtörténjen a regisztráció.
Csak a regisztráció alapján tudunk eljárni, és abból indulhatunk ki, hogy az a teljességet mutatja
– mondta dr. Békés Gergely, vagyis egyik jogvédő sem tudhatja a jogi nyilatkozat nélkül, hogy kik a szerzői vagy éppen az előadói a dalnak. Ha megint egy egyszerű példát szeretnénk hozni, akkor a Beatles esetében sejthető, hogy a Lennon–McCartney páros a szerző, és az is, hogy a tagok játszották fel a dalt a stúdióban, viszont a szerzői jogvédő nem tudhatja, hogy esetleg egy harmadik dalszerző segített-e nekik, az előadóművészi jogvédő pedig nem tudhatja, hogy a stúdióban voltak-e ott még ütőhangszeresek, vonósok vagy más szereplő. Ezért a bürokratikusnak tűnő regisztráció, vagyis a nyilatkozat, ami biztosítékot jelent, hogy azok kapják meg a jogdíjakat, akiket az illet.
Az EJI-nél március elseje a határidő, hogy az új hangfelvételeket regisztrálják az előadók, de itt is az az ideális eset, hogy folyamatosan érkezik a dokumentáció. Ettől az évtől kezdve lehetőség van arra, hogy projektenként egy adatlapot töltsenek ki az előadók, ami azt jelenti, hogy az előadók együtt nyilatkoznak arról, hogy ők a hangfelvétel előadói. Ezzel a közös nyilatkozattal igazolják, hogy az adott hangfelvételen ők, és csak ők dolgoztak, tulajdonképpen a közös nyilatkozattal egymás közreműködését is elismerik, és az EJI a regisztráció után zárolja is az adatlapot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy csak közös hozzájárulással lehet utána ezen módosítani, ha esetleg később eszükbe jut, hogy volt még a stúdióban valaki, aki szintén hozzátett a felvételhez.
Mi a helyzet a feledékenyekkel?
Első körben érdemes minél előbb pótolni a hiányosságokat. A jogdíjak nem vesznek el, de nem is őrzik a végtelenségig.
Vannak azonban olyan listák, amik segíthetnek abban, hogy hol lehet probléma a regisztrációval. A szerzőknek érdemes időnként belépni az online ügyintézési felületre, ahol megnézhetik az azonosítatlan műveik listáját. Ez egy olyan lista, ami személyre szabottan vélhetően hozzá köthető, de a rendelkezése álló adatokból ez nem egyértelmű.
Pár kattintással tisztázhatja a dalokat, azaz „kiszabadíthatja” a bennragadó jogdíjakat
– tudtuk meg az Artisjustól azt is, hogy a felületen össze lehet kötni a kérdéses tételeket a már regisztrált dalokkal, pótolhatják a dalregisztrációt, és jelezhetik azt is, ha nem az ő szerzeményük szerepel a listán. Ugyanígy fontos, hogy az élőzenei elhangzásokat, vagyis a koncerteket is jelentsék be a szerzők majd ha végre újra lehet koncertezni. Itt arra érdemes figyelni, hogy nemcsak akkor lehet ezt megtenni, ha fellépő volt valaki, de akkor is, ha tudja, hogy egy műve elhangzott valaki más koncertjén, hiszen a dalszerző ettől továbbra is ő marad, azaz a jogdíjat is ő kapja.
Az EJI oldalán az előadók tudják segíteni a jogosultkutatást, hogy mielőbb beszerezzék a jogdíjak kifizetéséhez szükséges hiányzó információkat. Ezenkívül érdemes ellenőrizni a kifizetések részletezését, és ha úgy látják, hogy egy olyan dal nincs a listában, ami vélhetően jogdíjat termelt, vagy agyonjátszotta egy országos rádió, mégis pár száz forint jogdíjat kaptak utána, akkor reklamációval élni.
Érdemes rászánni az időt
Azt nem állítjuk, hogy egy lottóötössel felér a zenészek számára, ha a művek a helyére kerülnek, de jelen helyzetben a zenészeknek minden forint számít. Az Artisjustól kapott adatok alapján összesen 60 341 dal és zenemű vár beazonosításra az online rendszerben. A statisztikáikból az látszik, hogy az adattisztázások során a dalok 40 százaléka nem volt regisztrálva, 60 százaléknál pedig egyértelműsíteni kellett, összekapcsolni egy már bejelentett dallal.