Hirdetés
Hirdetés

Pénztelenség, sikertelenség, csillogás – Itt az első Tej-lemez, teljes egészében

Eljött ez is. Annyi sok ígérgetés, fantomlemezbemutató, halasztgatás után megjelent az első Tej-lemez, és most végig is lehet hallgatni itt a Lángolón. Sokáig nem is húzom, aki kíváncsi korábbi Tej-dolgokra, kattintson ide, egy rakás premierünk volt már velük. Pálinkás Tamás frontember azt mondja a lemezről, hogy

több évnyi aktív és passzív időszakot fog át, a zenekar keresi rajta az útját, azt hiszem. Nyilván és remélhetőleg sosem találja majd meg! 

A Pénztelenség, sikertelenség, csillogás című album sok helyen készült, a budapesti meg később pécsi Metropolban Maczkó Róberttel, aztán az Artist Factoryban Cs. Szabó Zoltánnal, a Trashillben Szűcs Szabolccsal, és az egészet maszterelte Szabó Szebasztián a szegedi Miracle Soundban. Pálinkás azt mondja, hogy “csoda munkát végeztek”, és köszönik nekik. A frontember fontosnak tartja elmondani azt is, hogy ez a lemez egyben működik igazán.

Ezért is tettük fel nemcsak dalonként, hanem egyben is a lemezt, hogy ha valaki oldschoolban akarja hallgatni, akkor tudja úgy is. 

A lemezt a Grungery Media Records adja ki, Pálinkás szerint azért, mert a zenekar szubpopot játszik. Alább meg is lehet hallgatni, még lentebb pedig az énekes-dalszerző bőségesen kommentálja is a dalokat.

Esemény után – Olyan nonszensz kapcsolatok ihlették, amik semmi másra nem voltak jók, csak lecsapolódásra. Undorító. Egy újságban olvasván esett le az, hogy az “esemény” szó ebben az egy szóösszetételben a nemi aktust jelenti. Szóval a lemeznyitó dal egyben a legortóbb is, bár végig önreflektív, azt hiszem. Ez egy olyan dal, ami olyan korszakban született, amikor nem ezen a bolygón éltem.  Ellenben zeneileg csúcs, igazi durva lemezindítás, amire majd később is büszke leszek, hogy végül is milyen jól sikerült megnyitni a világ első Tejlemezét.

IAVN – Vagy hosszabban: Ilyen a valóságban nincsen. A lemezen több dal is egy korábban már elkészült zene újraírt változata. Eredetileg ez egy buta popdnb-s szarság volt, de sosem szerettem, ellenben mikor megcsináltuk az Akusztikra egy teljesen más akkordmenettel, nagyon elkezdett működni. Persze még tovább alakult onnan is, és ez lett belőle. Igazi ‘keresem az utam’-jellegű mondanivaló, végig magammal beszélgetek benne, szóba kerül Isten, és nyugtatom magam, hogy nem vagyok egyedül a saját hülyeségeimmel, vagyis ilyenek is élnek a házban. Fő mondanivaló: magamért tényleg a véremet adnám. 

Szegény fiú – Nos, ez aztán a nonszensz önreflexió! Mikor ezt írtam, jutottam le a mélybe úgy igazán minden szinten, és annyira nem voltak érzelmeim, hogy szinte örültem, hogy tudom magam sajnálni. Minden szavát komolyan gondolom. Ahogy egy barátom mondta, sikerült egy olyan ország himnuszát megírni, ahol nem szívesen lakna senki. Zeneileg viszont pont olyan, hogy ha nem figyelsz a szövegre, tök jó kedved lesz tőle. Szerintem szeretem az ilyen kettős dolgokat, hogy vidám zene, gyilok szöveg. Iszonyú tánc megy rá koncerten!

Továbbkeringő – Ez pedig a legfrissebb dal. Zeneileg elég nagy kakukktojás, hiszen egy 3/4-es rockdal, iszonyú komoly Svajcsik-szólóval. A szöveg a klasszikus múlttal való szembenézős ügy, mindenféle allegória nélkül. Elég nagy örömérzet van bennem, mikor játsszuk ezt a dalt, sosem gondoltam volna, hogy ennyire tudok majd egyenes lenni nyilvánosan, és el kell, hogy mondjam, felszabadító. És ha néha úgy érzem, hogy vissza kéne táncolnom a pokolba, mindig arra gondolok, hogy nem szeretném ezt a dalt úgy elénekelni, hogy nem tudtam tiszta maradni. 

<3 – Más szóval “Kisebb, mint három”. Szerintem az egyik legjobb dalunk, de manapság meghallgatva nem is értem, miért hittem azt, hogy egy ‘Dal’ műsorban egy ilyennek helye van, annyira összetett és érthetetlen zeneileg-szövegileg egyaránt. Senki, vagyis alig valaki érti ezt a szöveget, pedig egy akkora szerelmes dal, hogy meghalok. Ez az első dal, amit a feleségemnek írtam, ami egy klasszik “szerelem első látásra”-ügy volt. Rengeteget foglalkoztam vele éjszakánként, és nyilván azzal dobták vissza rádióktól, hogy túl sok. Pedig hát inkább ők túl kevesek! Nyehheheheh.

Lényeg – Na, ezt persze senki nem értette félre, azért is játssza néha még mindig a rádió. Kedves kis dal, körülbelül 32 féle változata van fent a gépen, nem túlzás. Eredetileg teljesen másról szólt, de mikor megismertem a Zsuzsit, egyszer félálomból arra ébredtem fel, hogy a régi refrén dallamára ez a szöveg megy a fejemben. Akkor még egy stúdióban laktam félig-meddig, úgyhogy azonnal felpattantam és felvettem demóban. Na, aztán kellett két év, mire sikerült ennyire egyszerűvé varázsolni. Imádom játszani, a Raj meg imádja énekelni. 

Mindhalálig nyár – Hát, ez furcsa egy dal. Sosem akartam én írni a nyárról, meg beszállni ebbe a nyáron nyári slágert kell írni csoportba, de aztán tök könnyen kijött, és nem akartam csak azért nem kiadni, mert félek attól, hogy az emberek mit reagálnak arra, hogy ennyire olcsó dolgot csinálunk. Vannak benne tök jó fordulatok, zeneileg is mozgat, bár élőben sokkal jobb hatása van, azt hiszem. A “Köpök a télre” fordulat pedig kifejezetten az egyik kedvenc sorom a lemezen. Ráadásul hosszú idő után tényleg elkezdtem élvezni a nyarat, szóval tulajdonképpen ez egy őszinte, a hosszú börtönévek utáni felszabadult dal. Dalocska. 

Fajhő – Ismét az önreflexió. Bár talán ez az a dal, ami nem nagyon akar szólni semmiről sem… Igen, azt hiszem, ebben tényleg csak fecsegek össze-vissza. Viszont az, hogy felkerült mégis a lemezre, az az oka valószínűleg, hogy lassanként nagyon elkaptuk zeneileg. Ennek is volt sok változata, de sokat jammeltünk rajta, és kiforrta magát. 

Átlag éjjel – Óó, ez a mi Közelítő távolítónk! De tényleg, ránk égett, mint a napalm. Nyilván a klip is retinába ég, ha egyszer látod. Sajnos azóta sem volt szerencsénk hasonló minőségű klipet csinálni, de majd egyszer meghaladjuk, remélem! A dal amúgy iszonyú jó kis akkordmenetre épül, elég okosan, bár ez csak akkor tűnik fel, ha le akarod szedni. Végig magamhoz beszélek amúgy, én magam vagyok az a “te fasz”, amit a Raj annyira szeret beordítani koncerten. Sokáig kacérkodtam amúgy a gondolattal, hogy ne tegyük rá a lemezre, de aztán győzött a józan ész, de persze nem az elejére tettük. 

Holalé! – Nahát, az a dal, amivel fordult egyet a világ. Egy az, hogy itt már nem feat.-el senki sem, és sikerült ezt a riffet úgy elkapni, ahogy kell. Most lett igazsága ennek a dalnak, ezzel a tényleg rockzenei megfogalmazással. Több helyen elmondtam, hogy a szöveg itt is a valóságot tükrözi. Akkoriban, mikor írtam, tényleg kajára sem volt pénzem, szóval éheztem, az akkoriban készült fényképeken eléggé látszik is. Viszont ezek szerint elég inspiráló volt. Szeretem ezt a dalt, teljes szívemből, köszönöm, hogy emlékeztet a régi önmagamra, és hogy mitől kell óvni a szeretteimet, beleértve önmagam. Amit pedig a közönségünk csinál élőben a refrénben, ahogy éneklik azt, hogy holaléholaléholaléééé, arra nincsenek szavak, innen is köszönöm minden kis Raj-tagnak. 

A posztot a Cseh Tamás Program támogatta:

cstp_logo.jpg

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
1,050FeliratkozóFeliratkozás

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Audiópartnerünk

Friss Lángoló