A The Pontiac idén több single-t is kiadott, például a Kacaj zenekarral közös Ébredek, illetve a Ha menni kell és az Ablakomból. Az utóbbi kettő már az Otthonról kapott apró dolgaim előfutáraként debütált.
A The Pontiac ismét egy magyarnyelvű lemezt adott ki másfél évvel a Jöhet bárki után. A két album kiadása között rendkívül kevés idő telt el, és az új számok a frontember Nagy Barni életében történt szomorú események hatására születtek. Ezek a szerzemények az elengedés folyamatának részei, és olyan egységet alkotnak, ami miatt mindenképpen egyben szerették volna megjelentetni őket.
A rendkívül személyes album dalairól a lejátszó alatt beszél a zenekar.
Ablakomból
Peti: Nagyon szeretem ezt a dalt. Az írása közben először mertem használni olyan MIDI hangszereket és effekteket, amik eddig alapvetően nem voltak jellemzőek a zenekarra. Szerencsére a többieknek is tetszett, szóval várható még hasonló dolog.
Barni: Utolsókból lesznek az elsők! Ez a dal az utolsó pillanatban találta meg a helyét, a szövegét a feléneklés előtti éjszaka írtam, a zene a feljátszás közben bontakozott ki igazán. Ezzel együtt lett az egyik kedvenc dalunk és az egyik legerősebb a lemezen.
Tomi: Emlékszem mikor Peti megmutatta a demót egyből beleszerettem a dalba nagyon vártam, hogy elkészüljön és játsszuk a koncerteken. Ez az egyik kedvenc dalom a lemezről.
Benedek: Imádom a zakatoló monotonitását, ami valahogy mégis egészen komplex és új irány lehet a zenénkben.
Fenn a tetőn
Peti: A címről mondanék pár szót! Alkotótáboroztunk és amikor ez a dal született, Benedek éppen a tetőn volt. Egymást kérdeztünk hárman, hogy vajon hol lehet a Benyó, jött a válasz: Fenn a tetőn.
Barni: Ennek a dalnak a refrénje behúz, mint egy örvény, és iszonyat jó élőben is játszani, párszor már ki tudtuk próbálni koncerten. A végén a pumpálós lábdob indokolatlan táncmozdulatokat indít el bennem.
Tomi: Nagyon szeretem játszani ezt a dalt. Olyan érzés mintha végig gurulnék egy lejtőn.
Benedek: A dal alapja egy alkotótáborozás alkalmával, a hangzásvilágunkhoz képest formabontóan, egy elektromosdobon szólalt meg először. Ez az apró részlet nagyban meghatározta a zene ritmikáját és lüktetését. A verzék vizuálisan illusztrálnak egy visszafordíthatatlan, tragikus pillanatot, ami mintha megfagyott volna az időben.
Nincs halál
Peti: Alig várom, hogy koncerten is játsszuk ezt a dalt.
Barni: Azt gondolom, a legdühösebb dal a lemezen, egy kétségbeesett tagadás.
Tomi: Roooock!
Bendek: Elfojtás, agresszió. Elfordulás a valóságtól egy olyan világba, ahol csak ketten vagyunk, te és én.
Kicsit könnyebb
Peti: Ez a dal még az alkotófolyamat elején született. Párszor koncertre is elvittük már, nagyon jó érzés játszani.
Barni: Itt Peti gitártémáját emelném ki, meg szintén a refrént. Sokáig nem nagyon tudtam hova tenni magamban ezt a dalt, viszont mióta kipróbáltuk élőben is, egyértelműen nagyon szeretem, remélem nem leszek egyedül ezzel.
Ha menni kel
Barni: Talán ez a dal áll hozzám legközelebb, ezt a dalt a legnehezebb előadni számomra, nagyon élénken él bennem az a délután, amikor született, de “minden könnyű lesz egyszer”.
Benedek: Koncerten ez a legújabb pityergős zeném. Nem igazán tudom megfogalmazni hogy miért kötődöm ennyire különösen ehhez a dalhoz.
Csak a csend van
Barni: Mióta megírtuk, azóta része is a koncertműsornak, ez már tavaly szeptemberben megjelent. Nagyon szeretem a menetelős dobos részt! Köszönjük mindenkinek, aki hallgatja vagy velünk énekli a koncerteken!
Vörös az arcom
Peti: Remélem lesz lehetőségünk hamarosan ismét egy akusztikus koncertet adni, nagyon meghallgatnám ezt a dalt vonósokkal és más akusztikus hangszerekkel.
Barni: Érdekes, jóízű dal. Petinek volt egy egetrengető flamenco szólója benne, amit kihagytunk, de ha valaki szépen megkéri, biztos eljátssza majd.
Tomi: A gondolkodós, számolós dal. Nagyon szeretem, koncerten lesz benne egy-két csavar!
Az utolsó szomorú szám
Peti: Még a zenekar megalakulása előtt láttam Barnit egyedül zenélni pár helyen, ott szerettem belé.
Barni: Minden lemezen van egy dal, aminél felmerül a helyzet, hogy a legjobb lenne, ha egyedül játszanám, ennél ezt így is hagytuk. Valami megfoghatatlan módon a Balatonhoz húz engem, bár a 9. kerületben írtam.
Tomi: Mindig csodálom Barnit, mikor játssza! Ráadásul itt hangzik el az egyik kedvenc szövegem a lemezről. „Nincs miért ébredni, ha nincs miről álmodni”.
Benedek: Ebben a dalban van számomra valami megfoghatatlan magány, keserűség és elengedés. Ezt az érzést fokozza, hogy ezt Barnabás szólóban adja elő egy szál gitár kíséretében.
A lemezbemutatónak az A38 Hajó tetőterasza ad otthon június 29-én. Természetesen az új albumot beépítették a programba, így egy teljesen friss, 90 perces műsorral érkeznek a bulira, ahol még egy titokzatos vendégük is lesz. A megfelelő hangulatról A Dal című műsor 2022-es évadának második helyezettje, a Third Planet gondoskodik majd előzenekarként.
