Idén tavasszal már megjelent a DARKMESS KHRONOS című dala, ami a zenekar első nagylemezének egyben címadó dala és előfutára volt. Az albumról azóta már kijött a második dal is, Self-Isolationism címmel, amit most a teljes KHRONOS című nagylemez követ. A zenekar énekesével, József Mátyással, és Nemes Nimród basszusgitárossal beszélgettünk a különleges témaválasztásukról, dalokról és arról, hogy ők hogyan látják a metál helyzetét.
Matyi: Alapvetően nehéz zenészként érvényesülni, mi pedig ezen belül még mélyebbre is nyúltunk. Bármilyen zenét is csinál az ember mindenképpen sok szerencse, kitartás és türelem kell hozzá. Ha keményen dolgozol, akkor lényegtelen, hogy metálról vagy akármilyen mainstreamebb stílusról beszélünk, előbb-utóbb kifizetődik a beletett munka és energia. Továbbá én úgy érzem, hogy jelenleg reneszánszát éli a metál zene és itthon is egyre erősebb ez a műfaj. Az emberek kíváncsiak és ki is vannak éhezve rá. Persze mindig maradnak olyan zenék, amik elvontabbak, nehezebben megközelíthetők, de mindenképpen felívelőnek érzem a műfaj jelenlegi helyzetét.
Nimród: Mostanában a legnépszerűbbek az individuális projektek, ahol egy előadó neve van kiemelve, és mögé húznak fel egy teljes produkciót, viszont a metál egyáltalán nem ilyen. Azon kevés műfajok közé tartozik, ami a közösségi élményre épít és a mai napig fontosak az offline behatások is. Elmenni egy metál zenekar koncertjére egészen mást jelent, mint csak simán elmenni egy nagy előadónak a koncertjére, ugyanis ez egy exkluzív élményt hoz magával. Az én meglátásom szerint mostanában az embereknek elegük van az elszigeteltségből, ezért az ilyen típusú közösségeknek meg zenei műfajoknak nagyobb jelentősége lehet a jövőben. Egy zenekaron belül pedig ez kifejezetten érdekes, mert teljesen más dinamikát kell létrehozni. A frontember szerepe ugyanúgy adott, de ennek ellenére az összes taggal egyeztetni kell a fontosabb kérdésekről, és nem lehet ráépíteni egy működő modellt úgy, hogy egyetlen emberrel konzultálsz.
Mint zenekar, miben látjátok ezt, hogy a metál a reneszánszát éli?
Matyi: Egészen átformálódtak az igények a közönség részéről. Divatossá válnak a kemény zenék, mint például a Lorna Shore, ami szerintem hozzánk képest is extrémnek számít. Az emberek újabban mintha kuriózumként tekintenének a hörgésre. Manapság úgy érzem, mintha már az is kezdene kiesni az extrémitásból, amit én csinálok, abból ítélve amerre halad a trend a stíluson belül. Kissé furcsa látni, hogy milyen mértékben változtak az igények. Újra felfedezik a fiatalok a metált, emellett a fiatalabb zenekarok őrületes dolgokat csinálnak, ami néha már-már mintha a TikTok-generációra lenne hangolva; sok kisebb adagban csepegtetik ki az új anyagokat és rövid impulzusokkal ragadják meg a fiatalabb generáció figyelmét.
Nimród: Szerintem ennek több oka is van. Amellett, hogy az emberek szeretnének kilépni az elszigeteltségből, zenében és öltözködésben egyaránt jelen van a retro hullám. Elég bemenni egy fast fashion boltba, ahol már szinte bárhol lehet venni egy Slayer-pólót. Ez elképzelhetetlen lett volna öt évvel ezelőtt. Alapvetően a megnehezedett életkörülményekre meg a furcsa változásokra is úgy reagál az új generáció, hogy a dühösebb zenék felé fordul, mivel ebben sokkal jobban ki tudja fejezni azt, amit éreznek azzal kapcsolatban, ami kívülről érkezik.
Ezzel ti is tudtok azonosulni? Láttok hasonlóságot abban, ahogyan ti reagáltatok anno a titeket inspiráló zenére és a fiatalabb generáció reagál a ti zenétekre?
Matyi: Én úgymond oldschoolabb módon kezdtem zenét felfedezni tinédzser koromban. Egy haverom mutatott dalokat, amik tetszettek, azokból aztán megvettem a teljes lemezeket és onnan folytattam a felfedezést lemezboltokon keresztül. Én a retro korszakomon már mondhatni túlvagyok, ritkán szoktam nosztalgiázni, inkább azt keresem, hogy milyen új zenékben tudnak megjelenni azok a 90-es és 2000-es évek zenéinek hatásai, amik annó inspiráltak, úgy, hogy közben újdonságként hassanak, tanulva a modernebb irányzatokból, és ne pedig ismétlésnek.
Nimród: Én abszolút tudok ezzel azonosulni. Engem az elégedetlenség meg a düh vitt azoknak a zenekaroknak az irányába, akiket régen hallgattam, és sejtem ugyanez van a mostani generációban is érzelmileg. Amikor én belekerültem ebbe a műfajba, akkor még nem a Spotify és a TikTok volt az elsődleges platformja a zenéknek, de akkor is voltak már olyan csatornák, amiken keresztül nagyobb körökben is terjedtek az olyan dühös zenék is, amihez tudtam kapcsolódni, mint például az MTV. Én szintén a mainstreamből ástam lefelé és ugyanez az érzés triggerelt.
Mikor legelőször beszélgettünk a Perpetual Apocalypse című dalotok kapcsán, akkor mondtátok, hogy azt egyfajta bemutatkozó anyagnak szántátok. Nincs sztori, nincsenek plusz szereplők, csak ti. Azóta mondhatni minden megváltozott, kezdve a sztorival. Hol kapcsolódik össze a metál, a pszichológia és a görög mitológia?
Nimród: Mindenhol és sehol. Matyival a zenei ízlésünk nagyon hasonló, sok benne az átfedés, ebben mindig megtaláltuk az összhangot, és az idők folyamán kiderült, hogy más témákban is hasonlóan gondolkodunk, főleg azokban, amiket szeretnénk átadni a közönségnek. Ezek sokszor társadalmi vagy saját érzelmi, pszichológiát érintő témák voltak. Egy beszélgetés alkalmával jött fel, hogy a görög mitológiában rengeteg olyan szimbólum van, aminek a rendszerével nagyon jól ki tudjuk fejezni a gondolatainkat, és azt, amit közvetíteni akarunk a zenénkben. Igaz, így belekerült egy kis csavar, mert azzal, hogy nem direktbe beszélünk róluk, hanem egy szimbólumrendszeren keresztül, még távolabb helyezzük magunktól ezeket a gondolatokat, hiába a saját élményeinket írjuk meg bennük. De nekünk úgy néz ki ez a legjobb mód arra, hogy kifejezzük önmagunkat.
Matyi: A görög mitológiai vonal már a zenekar indulásakor is jelen volt, hiszen a DARKMESS-ben az A betűt a lambda helyettesíti. Onnan indult ez a lavina, ezt követte a KHAOS EP, ami a nullpontot jelöli, azaz mindennek a kezdetét. Nekünk egyben újrakezdés és a zenekar tényleges kezdete. Az volt az első közös anyagunk, ami négyünk közös munkáját tükrözte. A nagylemez címe KHRONOS lett, eköré épültek a témák, amik nem csak a görög mitológiához, hanem bibliai és ókori római történetekhez is kapcsolódnak. Minden szempontból ezt tartjuk a legérettebb anyagunknak. Zeneileg és szövegileg egyaránt.
Elmondható, hogy a KHAOS meg a KHRONOS kapcsolódási pontja az időnek a témája?
Nimród: Nem teljesen, két lemezt a görög mitológia és az istenek témaköre csatolja össze. KHAOS nullpontos főisten után, KRONOS, az idő istene került a középpontba, így kifejezetten az új lemez fő motívuma, ennek nyomán pedig az idő. Az egész egy körkörös formában épül fel, mintha egy életkezdettől egy életvégig menne, ami egy órakattogással kezdődik és azzal is ér véget. Aztán az egész kezdődik elölről.
Erről a lemezről már elöljáróban megjelent két dal, amiből az egyik pszichológiai, a másik pedig a görög mitológiával foglalkozik. A lemezen milyen elosztásban szerepelnek ezek a témák és hogyan fonódnak össze dalokon belül vagy éppen azok között?
Nimród: A Self- Isolationism a legszemélyesebb vonatkozású dal a lemezről, amit az én életem ihletett, Matyi az én impulzusaimat foglalta dalba, beleépítve a már említett motívumokat.
Matyi: A Self- Isolationism azzal a jelenséggel foglalkozik, hogy idővel az ember észreveszi a hibákat, amiket elkövetett. A fő motívum, ami összeköti a dalokat, az nem feltétlen a pszichológia vagy a görög mitológia, hanem inkább az, hogy az ember, hogy viszonyul az időhöz, és milyen hatással van az életünkre annak múlása. Azok a dalok is, amik mitológiai témákkal foglalkoznak, úgy íródtak, hogy átültethetők legyenek személyes helyzetekre is. Készült egy dal például Sziszüphosz történetének nyomán, aki azt érzi, hogy ugyanazt a feladatot ismételgeti minden nap, és semmiképp nem jut előre. Ezzel mi is tudtunk azonosulni a lemezkészítés különböző pontjain, hogy úgymond egy sziszifuszi feladat számunkra, és sosem fogunk a végére érni. De aztán mégis itt vagyunk.
A téma mellett a hangzásban is történt változás. Az első anyaghoz képest sokkal mélyebb lett a most megjelenő KHRONOS. Koncepció volt, hogy a bemutatkozó anyagot követően egyre mélyebbre menjetek ne csak témában, hanem hangzásban is?
Nimród: Minden fontos hangzásbeli előrelépés a gitárosunk, Kőrös Zolinak az ötleteiből fakadt. Ő az, aki rengeteg újítást hozott be, ami minőségben is változtatott a zenénken, és folyamatosan fejleszti a zenekart hangzásban minden területen. Az ő ötlete volt, hogy használjunk baritone gitárokat, amivel lényegében dupla lehangolást lehet csinálni. Ez a koncepció nagyon régen megszületett, a KHAOS megjelenése után már tudtuk, hogy a nagylemez így fog elkészülni, és már ezzel kapcsolatban is vannak terveink, hogy hogyan szeretnénk ebből továbblépni.
Matyi: Olyan hangzást akartunk létrehozni, amivel egyediek vagyunk és kitűnhetünk a tömegből. Ilyen köntösbe bújtatott mélységet még nem igazán hallottunk sehol, másrészt a zeneileg azt is tükrözi a lemez, hogy csapatként is érettebbek lettünk. Egyre könnyebben idomulunk egymás ötleteihez és újításaihoz.
Az eddigi anyagaitok legtöbbje videoklippel érkezett, a lemez pedig egy nagyon erős artworköt is kapott. Ezek milyen egyensúlyban lesznek a klipekkel?
Nimród: Az volt a célunk, hogy Khronos magja, amit a zenében erősen megragadtunk, képileg is ugyanilyen erős legyen minden téren. Igaz ez a klipekre, és erre szolgál az artwork, ami aprólékos munkával hivatott a dalok üzenetét boostolni.
Mikor elkezdtük tervezni a nagylemezt, akkor megbeszéltük, hogy digipack formátumban is kiadjuk a dalokat. Ehhez szerettünk volna készíteni egy bookletet, ami a dalszövegek mellett tartalmazza az grafikákat. Véleményem szerint, ma már nincs igazi jelentősége egy új fizikai formátumú CD-nek a piacon, sokan ma már inkább csak emléktárgyként tekintenek rá, mivel nem ez az elsődleges formátum, amin meghallgatják a dalokat. Az artwork pedig ennek az élménynek a fokozására szolgál, hogy aki fizikai formátumban is megvásárolja a lemezt, megkapja azt a képi világot is, amit a zenénk inspirált, és kívül-belül tükrözi, hogy kik is vagyunk mi.
Matyi: Minden dalhoz készült grafika, ami a dal szövegére reflektál, tehát a szövegek és dalcímek atmoszférája ihlették az illusztrációkat. Én gyerekként mindig is imádtam, ha egy CD-hez volt egy dalszöveges kisfüzet, amit kiegészítettek stúdiós behind the scenes vagy zenekari képek. Mi ezt a feelinget inkább a grafikákkal akartuk reprodukálni. Ezt Alapi Zsolt teremtette meg, aki gyakran az artworkkel jobban állt, mint mi a felvételekkel, de végeredményben pontosan azt tükrözik, amit szerettünk volna a hanganyaggal kifejezni.
Ha visszatekintetek a zenekarotok indulására, és a jelenlegi állapotára, hogyan viszonyul egymáshoz a két évvel ezelőtti DARKMESS meg a mostani?
Nimród: A köztünk lévő kémiával sosem volt probléma, valószínűleg ezért is tudtunk nagyobb lépésekkel előre haladni, mint amire számítottunk. Természetesen amellett, hogy minden gördülékenyen haladt, néha akadtak pontok, ahol rendesen megakadtunk. Az eltelt évek alatt igyekeztünk kialakítani egy rendszert egymás közt a zenekar körüli tevékenységek minden területére; háttérmunkák, élő fellépések, felvételek stb. Úgy érzem, hogy sokat fejlődtünk ezen a téren is és nagyon jól összekovácsolódtunk. Lassan, de biztosan és teljesen organikusan kapta meg a zenekar mindannyiunk életében az egyik legfontosabb prioritást. Látjuk, hogy van értelme, szeretjük csinálni, és mindenkinél egyre magasabb polcra került ez az egész, ezért nagyon jó érzéssel öljük bele ezt a rengeteg energiát. A legelején nyilván úgy álltunk hozzá, hogy „próbáljuk ki egymást, hogy mi lesz ebből”, ami mára odáig fajult, aminek a végeredménye, hogy menetrendszerűen visszük végig a dolgokat, az elejétől a végéig.
Matyi: Kellett egy kis idő, hogy zenekari szinten megértsük egymás vízióit, céljait és elképzeléseit, amiket meg akarunk valósítani. Át kellett érezni, hogy kinek hol vannak a határai és mekkora térre van szüksége ahhoz, hogy szabadon tudjon alkotni.
Mostanra megfogalmazódott már egy közös zenekari cél is bennetek?
Nimród: Hogy átmenjen az üzenet, és tudjanak kapcsolódni hozzá a hasonszőrűek. Szeretnénk egy masszív itthoni, később pedig külföldi közönséggel és rajongótáborral rendelkező zenekar lenni. Nem az a lényeg, hogy óriási legyen a hírnév, inkább, hogy stabilan álljon meg a lábán és a közönség a minőséghez meg az élményhez kapcsolja a zenekart.
Matyi: Emellett pedig a négyünk közötti működő kémia a közös cél, hogy olyan zenét írjunk, amivel egymást inspiráljuk, és elégedettek legyünk azzal, amit együtt leteszünk arra a bizonyos asztalra.
A digipack az új merch-termékekkel együtt megvásárolható itt. A legújabb albumot pedig egy dupla lemezbemutató koncert keretein belül fogják a Nest of Plagues zenekarral közösen bemutatni, október 25-én az Akváriumban. A koncertre jegyek még kaphatók. További részletek a zenekar és az Akvárium oldalán, illetve az eseménynél érhetők el.
