Hirdetés

Önmenedzselés – Popzenei képzés Magyarországon

A Majdnem Híres Rocksuli második képzése indul jövőre. A Magyarországon kuriózumnak számító suliról beszélgettünk a stáb két tagjával, Forrai Krisztiánnal és Réz Györggyel, akiktől megtudtuk, hogy az első évhez képest sokkal bővebb lesz az oktatás, mivel immár nem csak popújságírókat képeznek, hanem magát a zenekari menedzselést is. (A cikk rövidebb változata korábban a Planet Z hasábjain jelent meg.)

Ugye a Majdnem híres film adta a nevét a sulinak?
Réz: Igen. Mivel ez a dolog popújságíró képzésnek indult, és a film erről szól, adta magát a dolog.
Réz György
Alapműveltség a film, ha valaki popújságírásra adja a fejét?
Forrai: Szerintem az. A film a rockzene illetve a rock-újságírás hőskorába visz vissza. Magyarországon egyik sem így történt vagy történik. Nyilván itt is vannak rocknroll sztorik, és itt is vannak „majdnem híres” újságírók, de itthon ez a szakma nem erről szól.

A képzés ma már nem egyszerűen egy popújságíró oktatás, hanem valami más. Mi lett belőle?
Réz: Megcsináltuk ezt az újságíró képzést, és közben azzal szembesültünk, hogy még ahhoz képest is, amit ismertünk, beszűkültebb a popújságírás terepe. Megszűnnek lapok, vagy megszűnni készülnek. Az első évadból kevesebb embernek tudtunk jövőt biztosítani a szakmában, mint amit szerettünk volna. Persze közben visszaköszönnek a nevek, de eltelt egy kis idő.
Forrai: Akiket a legjobbnak tartottunk, végül együtt maradtak, és indítottak egy blogot a the-popfilter.com-ot, ami működik, és a maga nemében elég jó.
Réz: Szóval a piac beszűkülése volt az egyik ok. A másik, hogy a popújságíró képzést egyszerűen nem érdemes akkreditálni. A januárban induló képzés így egy két féléves, popkulturális képzés lesz, ami szól újságíróknak, zenészeknek, sőt, még rajongóknak is, bár nekik talán már túl profi. Aztán a PR területén szerintünk nagyon fontos lenne a képzés, hiszen elképesztő minőségű sajtóanyagokkal találkozunk nap mint nap. Azért nevezzük ezt popmenedzsmentnek, mert minden benne van, ami a zeneiparba belefér.
Forrai: Az első félév lesz az, amit azoknak is érdemes lesz elvégezni, akik később nem akarnak ezzel komolyabban foglalkozni, csak rendszerezettebben szeretnék a már meglévő tudásukat később használni.
Réz: Egy képzőbe járó gyereknek sem árt, aki festészetet, vagy street-artot tanul, hogy megismerje a popkultúra legtöbb ágát. A második félév már inkább mélyebb, a zeneipar működését mutatja be; mit kell tenni a kiadóknál, menedzsmentnél, vagy ha bookingolni akar.
Forrai: Az önmenedzselést is azt tanulni kell. Egy zenekari tagnak, akire a többiek rátestálják az összes feladatot, egyszerűen el kell tudnia igazodni a zenebizniszbnen. És látjuk, hogy van igény erre a tudásra. Mindenféle szakmai beszélgetéseken, fórumokon elhangzik, hogy szeretnének ezekről többet tudni, de sehol sem tudják elsajátítani.
Réz: Egy ilyen beszélgetés alkalmával, ahol elhangzott a tervünk, máris öt ember jött oda, hogy ha lesz ilyen, ők azonnal jelentkeznek. Volt köztük gitáros, aki intézi a zenekar ügyeit, és próbálna koncertet szervezni, de nem megy, nem nyílnak meg a kapuk, jó lenne, ha lenne segítsége. Egy jó iskola kétféle dolgot csinálhat; használható tudást ad, és kapcsolatrendszert is kialakít.

Egy főiskolai/egyetemi képzésre járó újságírótanoncnak miben tudtok pluszt nyújtani?
Réz: Az első alkalommal nem akartunk kommunikációt tanítani, mert úgy gondoltuk, hogy vannak erre megfelelő iskolák. Vagy nem megfelelők, de az biztos, hogy vannak. (nevet) Beleestünk abba, hogy nem tudták, hogy mi az a hír, nem tudták, hogy mi az az öt „W”, amit meg kell kérdezni, szóval az alapokat, így belekényszerültünk abba, hogy ezeket átvegyük, viszont ez továbbra sem célunk. Ez egy akkreditált képzés, amit elvégezhet bárki, aki éppen jár egy kommunikációs szakra. Nem akarunk kettős képzést csinálni. A popkultúra persze kommunikáció, valami jelet kiadok, azt dekódolja valaki. Ebbe bele kell menni, ezt meg kell, hogy értsék, és a technikákat is el kell mondani, de ahogy Krisztián is mondta, az önmenedzselésről szól az egész világ. Mi inkább arról beszélünk majd, hogy ami mondjuk egy adott zenekart körülvesz, az egy üzenet, az öltözködés, a zene, a flyer stb. Ezt egy újságírónak kell tudni dekódolni, de tudni kell megalkotni is, hogy lehessen dekódolni. Ez annyira összeér, hogy ebbe a kommunikáció terén muszáj belemenni.
Forrai: A képzés egy tágabb kontextusba helyezi azt az ismeretanyagot, ami a jelentkezőknek megvan, hiszen tapasztaljuk, hogy meg van. Egy mai tizennyolc éves például, aki azt mondja, hogy nem érdekli a kilencvenes évek, az nem tud adekvát lenni. Azt hiszi, hogy újat csinál, pedig nem is. Nekünk is nagy tapasztalás volt, hogy mennyire felgyorsult ez az egész. Adott esetben már nekünk is nagyon mások a hivatkozási pontjaink, mint egy mai tizennyolc évesnek. És kinek van igaza? Mindkettőnknek. Mégis azt vettük észre, hogy van az a köztes tartomány, ami akár érdekelheti őket.

Mondjunk a mostani képzésről közelebbi dolgokat!
Réz: Az első félévben nagyon sok szó lesz a popzene történetéről. Lesz benne hangszerismeret. Bejön például Gerdesits Laci, megmutatja a dobot, a részeit, és be is lehet ülni mögé. Vagy a 360 fokos modellről is beszélünk. Hogyan tárgyalj, milyen cégekhez menjél, egyszerűen annak a módját mondjuk el, hogy a zeneiparral hogyan vedd fel a kapcsolatot. Ezek az alapok lesznek. Itt ér véget az első félév. A második félév már egy kicsit keményebben megy bele a tárgyba: mi a jogi háttér, a szervezeti háttér.
Forrai: Azok, akik zenével foglalkoznak, mindig többen lesznek, mint akik zenéről írnak. Egy nagyobb halmazt ragadtunk meg, de ebben persze benne lesz a kisebb halmaz.

Egy érdekes fogalom hangzott el. 360 fokos modell. Mi is ez?
Réz: A 360 fokos modellt a Minutemen nevű zenekar csinálta először, még a nyolcvanas években. Akkoriban a lemezmegjelenés után veszteségesek voltak a koncertek. Reklámnak gondolták, és sok pénzt tettek bele, ami aztán nem is jött vissza. A Minutemenben két zenekarvezető volt. Ők mindent megterveztek, például azt is, hogy mennyi időt töltenek majd a stúdióban, mire használják fel az időt. Ezzel eleve fele annyi pénzt költöttek, mint az akkori zenekarok. Megszervezték a CD-írást, nem is volt kiadójuk. A koncertjeiken ők roadoltak, zenéltek, lepakoltak. Viszonylag kevés munkabefektetéssel nagyobb pénzt kasszíroztak ezzel a módszerrel, mint az egyébként sikeres zenekarok. Mi azt mondjuk, hogy ha huszonöt éve a Minutemennek sikerült, akkor ma más is meg tudja tanulni ezeket a dolgokat, hiszen minden csatorna megvan, sokkal könnyebb is a helyzet, mint a nyolcvanas években. Van most már sok, kis zenekar, akik meg sem próbálkoznak a kiadókkal, de van olyan is, aki visszalép ebbe, például itthon a HS7. Szerintünk Magyarországon ez egy „muszáj-modell”. A magyar zenei élet egyszerűen nem tart el annyi embert, mint amennyi ebben az iparban dolgozik, sőt akik pedig benne dolgoznak, sokszor nem értenek hozzá. Nem akarok megsérteni bárkit is, de mivel napi szinten vagyok kapcsolatban PR-ossal, vagy menedzserrel, azt tapasztalom, hogy nehezebb miattuk a helyzetem. Ezt minden újságíró tudja, csak nem mondja ki. Aki megtanulja az alapvető fogásokat, az tudni fogja, hogy mikor hátráltat, és mikor nem. Szóval a 360 fokos modell szükséges itthon, hiszen kevés zenekar van, aki akár egyetlen plusz embert, pl. menedzsert el tud tartani.

Költői a kérdés, de miért van az, hogy a korábban kitárgyalt ismeretanyag hiányzik?
Réz: Visszamehetnénk Erdős Péterig, de inkább ne. (nevet) Ez egy történelmi örökség, amit le kell vetkőznünk. Mi is ezen dolgozunk, és az is, aki eljön hozzánk, és hajlandó azért fizetni, hogy ezen változtasson.
Forrai: Onnantól kezdve, hogy Magyarországon a könnyűzene tiltott, majd tűrt dolog volt, míg mondjuk Angliában ez napi beszédtéma a kialakulása óta, szóval akkor nem nehéz megérteni az okokat. Ott, és Európában a legtöbb országban választható főiskolai szak a popkultúra.
Forrai Krisztián
Nem azért van, mert a magyar popszakma belterjes? Meg lehet ezt változtatni?
Réz: Ha arra gondolsz, hogy az új zenekarok nagyon nehezen jutnak be a mainstreambe, akkor egyértelműen meg. De nem csak mi fogjuk ezt megváltoztatni, mert hosszú-hosszú időről van szó.
Forrai: Hozzáteszem, minden jó művészeti kezdeményezés alapja, hogy belterjes.
Réz: Igen, ez nem baj. A punk robbanást is negyven ember csinálta meg. És az is vicces történet, hogy van egy fotó a Clash első koncertjéről, a közönségről, ahol nyilakkal bemutatják, hogy ki kicsoda, mert mind ismert ember volt, vagy lett belőle, ők lettek az Új Hullám meghatározó alakjai.
Forrai: A belterjesség akkor jelent nagy akadályt, ha egy adott színtérről valaki ki, vagyis fentebb akar lépni, és a belterjességgel saját magától vágja el az utat. Van Magyarországon egy ismert „féltésmechanizmus”, hogy ha valaki valamit megszerez, ahhoz körömszakadtáig ragaszkodik.
Réz: Ezt is szeretnénk megváltoztatni. Forradalmat nem lehet csinálni, hanem inkább lassan építkezni, nemzedékeket nevelni, akik esetleg másképpen fognak gondolkozni, mint a jelenleg popszakmában dolgozók. Jelenleg mindenki a biztosra megy.

Szerintetek van abban igazság, hogy kétféle zenei újságíró létezik, az egyik maga is zenész, a másik pedig mindig is zenész akart lenni, de nem jött össze?
Forrai: Én nem tartom jónak, ha valaki zenészként újságot ír, főleg az érintettség okán. Hatalmas támadási felület, és ezzel együtt élni sem olyan könnyű.
Réz: Valaki jól tudja csinálni, de nem sok van ilyen. Szerencsés, ha a magyar könnyűzenéről inkább nem ír. Egy biztos, hogy mivel a magyar zenekarok 99%-a nem tud csak a zenélésből megélni, így el sanszos, hogy olyan foglalkozást választ, aminek köze van a zenéhez. Ez szerintem tíz év múlva is így lesz. A válasz a kérdésre, hogy nincs igazság ebben.
Forrai: Németh Robi (HS7) például jól csinálja ezt, csak néha dörmög.

Nálunk egyszer azt jegyezte meg, hogy nem volt szép azt a címet adni egy Planet Z-s HS7-interjúnak, hogy „lányos buzizene”, de közben mondta is, hogy érti, hiszen ők mondták, és a figyelemfelhívás az fontos.
Réz: Igen, sokszor nehéz elfogadnia a zenészeknek, hogy valami hatásosabb is lehet ettől. Nyugaton a zeneipar ugyanúgy gyártja a híreket, mint a bulvársajtó.
Forrai: Például a "Steven Tyler kiszállása az Aerosmith-ből" is ilyen. Tulajdonképpen mindenki tudja, hogy jön a lemez, kell a kampány, de mégis foglalkoznak vele. Aztán majd Tyler visszatér és az is hír lesz. Ez szintén egy olyan téma, amivel kapcsolatban idegenkedés van. Érdemes felhívni a figyelmet a marketing trükkökre is; gerillakampány stb. Van miről beszélni.

A végére konkrétumokat kérek!
Réz: Minden info elolvasható a www.myspace.com/majdnemhiresrocksuli oldalon, úgyhogy nem bonyolítjuk a válaszadást.

Hirdetés

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
1,000FeliratkozóFeliratkozás

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Audiópartnerünk

Friss Lángoló