A múltkori dalpremiernél egy egészen durva kioktatást kaptam arról, hogy mennyire el vagyok tájolva funeral doom ügyben. Sajnálom hogy a kommentelőnket nem tudom most sem megkövetni, de én egész jól elvagyok ezzel a Shape Of Despairrel, mégha az a műfaj kánonja szerint csak kis macskajancsinak számít. Aki műkedvelőként szereti háttérben hallgatni egy finn csapat ólomsúlyos és az emberi elme sötét vermeit megéneklő vontatott dalait, annak a Shape Of Despair teljesen jó választás lesz. Hallgassátok csak:
