Tankcsapda @ Gyöngyös, Művház 2009.05.09.
Az öregedés egyik első jele, ha az ember elkezd nosztalgiázni. Felemlegeti a régmúlt időket, hogy akkor persze még milyen jó volt, tele volt energiával, semmi rutin az életben, égett a tűz stb. Ez persze a zenekarokra is vonatkozik, így nem csoda, ha mostanában nagy divatja lett, hogy a klasszikus idők dalait játssza egy negyven körül járó csapat. Elég csak a Metallicát néznünk, akik a Master Of Puppets lemezüket tolták a korong huszadik évfordulójára hivatkozva, vagy az Iron Maident, akik már a sokadik turnéjukat nyomják le csak a régi idők dalaira építve. Egy ilyen műsorral tévedni nem lehet (a rajongók is öregszenek ugyebár), így borítékolható volt, hogy a Tankcsapda is telibe talál az első öt évének megidézésével.
A gyöngyösi volt a Nem hagylak el! 2009-turné utolsó vidéki állomása (már csak a pesti Dieselben lesz egy buli ezekkel a dalokkal, de oda már nem lehet jegyet kapni). Ezen a körúton az 1994-es Jönnek a férgek lemez szerzeményei a legfiatalabbak, ráadásul mindenhol igyekeztek olyan méretű helyen fellépni, mint annak idején, így csak pár száz rajongó láthatta őket esténként. Mondjuk Gyöngyösön ez ugyanazt a Mátra Művelődési Központot jelentette, ahol mindig is koncerteztek (az egyik első bulijukat is itt adták még 1990-ben), így a szokásos, kb. 700 fő várta őket most is. Ennek egy tekintélyes része még meg sem született, mikor ezek a dalok megjelentek, de ettől függetlenül simán kiabálták a húsz évvel ezelőtti szövegeket is.
Ez a majd 30 dal nem csak a fiataloknak mutatta meg milyen is volt a Tankcsapda, mikor még nem nevezték őket az ország legnagyobb rockzenekarának, hanem az is bebizonyosodott, hogy Lukácsék akkor még tényleg tele voltak tűzzel, nem lehetett rájuk fogni, hogy megélhetési zenészek (amit mostanában elég gyakran megkapnak innen-onnan). A szövegek frappánsak, nem erőltetettek, nem kínosak, és 15-20 év elteltével is ugyanúgy emlékszik rájuk az ember, ahogy annak idején eszét elhagyva üvöltötte a koncerteken. Mintha még a zenekar is jobban élvezte volna ezt az szettet, mint a pirókkal telepakolt, profi kivitelezésű, de láthatóan rutinból nyomott legutóbbi turnét. Persze itt Gyöngyösön bejátszott az „utolsó buli”-feeling is, az előzenekar (X Bedlam) tagjai is igyekeztek mindent megtenni, hogy zavarba jöjjön a Tankcsapda-csapat, de igazán csak az óriásfejű állatjelmezekkel lehetett Lukács Laci énekest röhögésre bírni, aki amúgy elmondta, elég erősen kell koncentrálnia, hogy ilyen körülmények között lenyomja a dalokat.
Nekem koncentrálnom nem kellett, élveztem, hogy 15 év után ismét felhőtlenül örülhetek egy Tankcsapda-koncertnek, és az olyan daloknak, mint a Csak neked, a Tetoválj ki, illetve a korai punk gyöngyszemek, mint a Johnny a mocsokban, a Baj Van!, a Keleti csőd stb. Kár, hogy csak egy este volt, de én azért még reménykedem egy Ember tervez-Connektor:567:-turnéban is, ezek is már több mint 12 éve jelentek meg…
