Hirdetés

Nők nélkül, de keményen

Ringworm, Banadanas @ Dürer-Kert 2009.01.28.

A clevelandi Ringworm zenekart láthatta élőben szerda este a Dürer kertben, az, akinek a gusztustalanul zord, esős este nem vette el a kedvét a fűtött szobából való kimozdulástól. Máris előrebocsátom, hogy nem sok ilyen személy akadt. Több különböző line-up verzióval is lehettet találkozni a programajánló kiadványokban és a plakátokon, a közös pont minden esetben a Bandanas és a Ringworm volt. Végül ez a felállás bizonyult helyesnek, extrák nélkül.

Pedig a beharangozott berlini Karras zenekar eggyel izgalmasabbá tehette volna a bulit. Az egzotikus összetételű – három (egy perzsa, egy jordán és egy német származású), a fotók alapján nem is akármilyen csaj, kiegészülve egy török gyökerekkel rendelkező úriemberrel az énekesi poszton, már csak design szempontból is jelentősen emelte volna az est fényét, hát még ha kiderült volna, hogy zenélni is tudnak…

Tehát a koncertet a régóta működő, mindenki által ismert Bandanas nyitotta a tőlük megszokott súlyos témákkal. Derekasan helytálltak, pedig, valljuk be, nem volt könnyű dolguk, hiszen a munkás hétköznaphoz képest igen későn kezdhettek csak játszani az épületben zajló egyéb rendezvény miatt. Rövid idő alatt sikerült mindenkit becsábítaniuk a büféből, és felkészíteni a nagyérdeműt a még súlyosabb csapásra. Akik a terem hátsó szegletében szerénykedtek, láthatták is a főzenekar egy-egy tagját meglepetten és elismerően bólogatni ütemre. 

A 18 évvel ezelőtt alakult Ringworm először tette most tiszteletét nálunk, annak ellenére, hogy számtalan alkalommal turnéztak már Európában. Hazánkban nem örvendhetnek széleskörű ismertségnek, pedig odahaza olyan zenekarokkal játszanak együtt, mint a Hatebreed, a Blood For Blood, vagy a Terror, és persze a szintén clevelandi Integrity. Tartok tőle, hogy az alacsony nézőszám miatt ezen a tényen ez az este sem sokat változtat.

Pályafutásuk még abban az időszakban indult, amikor a hardcore nem számított különösebben „trendinek” és a metált még csak ritkán ötvözték vele, így 1993-as első lemezüket, a The Promise-t az USA-ban a crossover irányzat kialakulásának egyik jelentős állomásaként tartják számon. A 2001-es Birth Is Painnel együtt kötelező darab keményvonalas hardcore fanatikusok gyűjteményében.

A Ringworm (nevük magyarul mellesleg ótvart jelent) több meglepetést is okozott. Kezdeném a külcsínnel. A szaklapokat szorgalmasan bújók valószínűleg a frontember, The Human Furnace (HF), aka James Bulloch, apró termetén döbbentek meg elsőre. Ki gondolta volna, hogy a műfaj egyik legjellegzetesebb, leggonoszabb hangjának tulajdonosa mindössze 155 cm magas. Felmerülhetett a nézőben, hogy a szövegek pesszimizmusát és frusztráltságát a dühös kis ember nem a szomszéd által elmesélt élményekből kölcsönözte. Az első pillanattól kezdődően ontották a feszesebbnél feszesebb, jólesően agresszív számokat a nagyérdeműre. A fogadtatás elsőre kissé bizonytalan volt, de a vérprofizmus 1-2 szám után mindenkit meggyőzött és hamarosan táncra is perdültek páran. Szinte még a program elején játszották el az egyetlen, kimondottan slágernek számító nótát, a Justice Replaced by Revenge-et, aminek a felkonferálásakor egy sikítás, vagy örömkiáltás sem hangzott el, ami szintén azt bizonyítja, hogy a magyar hc-sek/metálosok mostanáig nem igazán kerültek kapcsolatba a csapat munkásságával. Aki viszont szereti az Agnostic Frontot, a Slapshotot, az Exploitedet, az Integrityt és főleg azt, amikor ezen a stíluson felülkerekednek a Slayer, a Terror vagy a Hatebreed hatások, szolíd gitárszólókkal, bátran próbálkozzon velük. Nagyrészt az utolsó két lemezről adtak elő, de volt új szám is, így nyomon követhető a metál felé való egyértelmű húzás, ami az utóbbi időben tapasztalható náluk.

Végül, mivel a meglepetés szóval dobálóztam, muszáj megjegyeznem, hogy az volt a leghihetetlenebb az egészben, ahogyan ők álltak a közönséghez. Bár én is először láttam őket élőben, meggyőződésem, hogy ez egy sokkal szebb napokat látott csapat, és hogy nem a budapesti koncert volt életük netovábbja. Ennek ellenére egy percig sem keseregtek a maréknyi ember láttán, és két szám között kitartóan és szinte meghatóan próbáltak barátkozni a jelenlevőkkel, ami össze is jött. Másnap Ausztriában HF szülinapja volt, remélem azért több ember ünnepelt ott vele együtt.

Kommentek

A Deftones újragondolta a White Pony-t – Jön a Black Stallion

Olyanok remixelték a dalokat, mint DJ Shadow, Robert Smith vagy Mike Shinoda.

Csak a lényeg maradhat – 20 éves a U2 All That You Can’t Leave Behind című lemeze

Az All That You Can’t Leave Behind mindenképpen egy fontos U2-lemez és egyike a legjobbjaiknak.
35,017KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
695FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés

Programok

Lemezkritikák

Színtiszta művészet – Meghallgattuk az új Enslaved-lemezt

Minden Enslaved lemez a legnemesebb értelemben vett művészetről szól, ez is.

Popmetálos kataklizma, kis földtörténeti tanulmánnyal – Meghallgattunk négy metállemezt

Megkritizáltuk gyorsan a Heathen, az Amaranthe (képünkön), a The Ocean és a Kataklysm lemezeit.

Mindent akar – Greg Puciato szólólemezéről

Alapos elemzés a Dillinger Escape Plan volt frontemberének szólólemezéről.

Több a gitár – Meghallgattuk az új Deftones-lemezt

A Deftones az alter metál szent tehene. Fanatikus rajongótáboruk van, akik prüszkölnek, ha bántják a kedvencüket, illetve ha más bántja. Mert ugye tényszerűen igaz,...

Bátor is vagyok, meg nem is – Meghallgattuk a Pain Of Salvation új lemezét

A Pain Of Salvation a teljes prog rock/metal mezőny legkiszámíthatatlanabb zenekara. Vannak persze olyanok rajtuk kívül, akik váltottak a zenei irányukon, de ők általában...

Beszámolók

Zenés tábor a hegyen – Ilyen volt a vírus szülte Fekete Zaj Fesztivál

  Baromi jól indult ez az év vagy legalábbis elég jónak nézett ki koncertfelhozatalban. Még februárban is azon lamentáltunk Fekő kollégával, hogy milyen durva lesz...

Egy hallásplasztikai sebész naplója – Ilyen volt a Swansról szóló dokumentumfilm

Ha már dokumentumfilmről van szó, hadd kezdjem két személyes élménnyel. 1986-87 körül találkoztam először a Swans-szal, egy agyonmásolt kazettán, amit egy régi cimborám mutatott meg...

Mély férfibánat a magas elefántcsonttoronyból – Leprous, Klone @ Dürer Kert, 2020.II.19.

A Leprous-szel a tavalyi Pitfalls lemez miatt ismerkedtem meg közelebbről. Tudtam róluk azelőtt is persze, de a kiállás, a műfajmegjelölés, a kritikai visszhang és...

Ria-Ria-Eufória – Five Finger Death Punch, Megadeth @ Papp László Sportaréna

  Az avokádó (Persea americana) a babérfélék (Lauraceae) családjába tartozó, örökzöld, alacsonyan elágazó, terebélyes ágrendszerű, 10–20 méter magas fa. Fehérjében és olajokban dús termése 2016-ban a Kárpát-medencében önkéntelenül...
Audiópartnerünk

A Deftones újragondolta a White Pony-t – Jön a Black Stallion

Olyanok remixelték a dalokat, mint DJ Shadow, Robert Smith vagy Mike Shinoda.

Csak a lényeg maradhat – 20 éves a U2 All That You Can’t Leave Behind című lemeze

Az All That You Can’t Leave Behind mindenképpen egy fontos U2-lemez és egyike a legjobbjaiknak.

“A depresszió nem divat, hanem betegség” – Premieren az ICENAP új videója

A Dispirit a legelső dal volt, melyen a zenekar dolgozni kezdett a tavalyi megalakulás után.

Színtiszta művészet – Meghallgattuk az új Enslaved-lemezt

Minden Enslaved lemez a legnemesebb értelemben vett művészetről szól, ez is.

Rögtön két játékban indul a magyar e-sport csapat

Ilyenre még világszinten sem volt példa.