A No Age hétfői fellépése azon esetek közé tartozik, amikor az idő és a hely is megfelelő. Az idő azon túl, hogy április 18 azért, mert az amerikai lo-fi duó tényleg a lehető legaktuálisabb, a hely pedig azért, mert végre nem kell Bécsig utazni egy ilyen koncertért. Manapság már nem olyan meglepő, ha egy zenekar mindössze két tagból áll, de az épp harmadik lemezét turnéztató No Age ehhez képest is letaglózóan jól szól. Kicsit azért megdobja a dolgot, hogy a megszokottól eltérően nem a gitárosként üzemelő Randy Randall, hanem a dobok mögött ülő Dean Spunt látja el az énekesi feladatokat. A képlet annyira nem is bonyolult, voltaképpen tipikus Sonic Youth környékéről azonosítható amerikai alternatív rockdalokat játszanak el sok liternyi savval leöntve.
Ennyi is elég volt, hogy a 2008-as Nouns című lemezükkel az épp akkor csúcsra járatott lo-fi színtér legnagyobb zenekarai közé lépjenek, és a szar akusztikájú garázsból kiszabadulva bemutatkozhassanak például David Lettermannél is. A zenekart egyből keblére ölelte a Pitchfork, aminek hatására gyorsan ez lett a világ hipstereinek egyik első számú kedvenc fiatal zenekara. A tavaly kiadott Everything in Betweennel a duó rá is szolgált a státuszra, finomítván a stílusukon, aminek épp olyan fontos részei az ambientes kiállások, mint a punkos zajáradat. A No Age lényege többek szerint is csak koncerten jön ki igazán, úgyhogy ha valakit érdekel, mit hallgatnak manapság a tengerentúli egyetemisták, akkor hétfőn a hajón a helye. A zenekart két magyar produkció, a Failotron folytatásának tekinthető chiptune-os popzenében utazó Kanagawa, és az EZ Basicből ismert Szarvas Árpád zajpop projektje, az Evil Man Have No Songs vezeti fel.
