Hirdetés
Hirdetés

Nihil nélkül, de azért borongósan – Meghallgattuk a Lake of Tears új nagylemezét

A Lake Of Tears nem tartozik a legnépszerűbb metálzenekarok közé. Persze ehhez következetes és aktív működés is kéne, de náluk olyan nincs. Az utóbbi 10 év kihagyásának van egy szomorú oka is, mégpedig az, hogy a zenekar főnökénél krónikus leukémiát diagnosztizáltak, és azzal küzd(ött). Daniel Brennare tulajdonképpen egy személyben a Lake of Tears, mindent az ő gondolatai, érzései határoznak meg, és a derült égből megjelenő Ominoust ennek megfelelően nem túl pozitív hangulat jellemzi. Ennek ellenére vagy éppen ezért kiemelkedően jó lemez született.

 

A formáció korai anyagai még teljesen egyértelműen a goth metal kategóriába kerültek, sőt a Headstones maga a gót metál stílusgyakorlat, harangkongással, mázsás doom riffekkel és borongós dallamokkal. Azóta Brennare sokfelé elkalandozott, de mindig jellemző volt rá egy egyedi látásmód, és az is, hogy nem nagyon foglalkozott a lemezek hangzásával, ezért mindegyik kicsit furcsa, kicsit torz, de mindig különleges.

Amúgy talán pont az Ominous szól a legjobban, legalábbis ez a hangzás nagyon jól kiszolgálja a mostani zenét. Természetesen most is borongós dalokról van szó, de érdekes módon a nihil nem hatalmasodik el rajtuk. Egyértelműen szükség van egy befogadó hangulatra, hogy ez ember elmélyedjen benne. Az már eddig is világos volt, hogy a goth zenéken kívül Brennare nagyon szereti a Pink Floydot is, de a nagy mesemondók (például Tom Waits vagy Leonard Cohen) hatása most került elő erősebben. Ez még akkor is így van, ha a dark country In Gloom tulajdonképpen bónusz, de egyáltalán nem lóg ki a lemezről, főleg, hogy a country dolgok a lemez több dalában megjelennek. Ezt senki ne úgy képzelje el, hogy Brennare mosolyogva énekel a vadnyugatról, hanem mondjuk úgy, ahogy a 16 Horsepower vagy még inkább a Wovenhand csinálja (vagy csinálta?). Az In Wait And In Worries például akár David Eugene Edwards gitárjából is születhetett volna.

Azonban nem lehet dalonként elemezni az Ominoust, ez egy egységes egész a Sisters Of Mercy-áthallásos At The Destination-től az említett In Gloomig. Nem gondolom, hogy bármikor elő lehet kapni, hogy elmerüljünk benne, de amikor sikerül, akkor nagyon-nagyon különleges pillanatokkal ajándékoz meg ez a zene.

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

38,925KedvelőTetszik
3,060KövetőKövetés
3,520FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók