2020-ban négy különböző zenei világból érkező szegedi srác azt gondolta, harminc felett is van értelme zenekart alapítani. Ennek az elgondolásnak a végeredménye a Carl zenekar. A legjobb döntésnek tűnhet egy világjárvány közepén összerakni egy projektet, hiszen van idő foglalkozni vele, alkotni, bezárkózni a próbaterembe és létrehozni egy nagylemezt. Így született meg Kicsit legyek egyedül, ami a zenekar első nagylemeze. Az első és a második lemez közötti időszakról, és a Nem figyel lemezről mesélt dalról dalra a zenekar.
„Az első lemezt követően rá kellett jönnünk, hogy jó lenne koncertezni, a fellépések energiáit pedig visszavezetni a dalokba. Az első lemezünk után a hangzásvilág elkezdett önmagától formálódni, egységesebbé válni. Zeneileg megtaláltuk a közös nevezőt, mint amikor a mellékfolyók ugyanabba a vízfolyásba érnek és a végén már egy folyónak tekintjük őket. Közben a mellékfolyók száma ötre nőtt és megszületett 2024-re a Nem figyel EP-nk.”
Visszanéztél
Kronológiai sorrendben haladva a Visszanéztél az, ami az új lemez munkálatait elindította. A dal első másodpercein dolgozva először „hű, ez kicsit Red Hot Chilis” érzésünk volt, aztán ahogy haladtunk tovább talán egyre kevesebb „Can’t stop” stílusjegy maradt meg. A dalszövegben a fesztiválélményeinkre emlékezünk vissza. Szegedi központú zenekarként leginkább az elmúlt közel húsz év SZIN emlékei voltak ránk hatással. Naplemente a Tisza-parton, pultnál várni, meglátni valakit és hagyni, hogy behúzzon a szétnyíló tömegbe.
Láttalak
Egy lassú dal könnyen szerethető, a gyors dalokban pedig csak feltekerjük a torzítót, odaverünk a tempónak, és már lehet is egymásnak feszülni a színpad előtt. Miután pár ilyen „kötelező kört” megcsinál egy zenekar, utána már nyugodtan mer kevésbé megúszós, elgondolkodtatóbb dalokat is írni. Mégis időrendben a második trackünk lassan építkezik, középtempós, az utolsó refrént pedig egy hosszabb, meditatívabb instrumentális rész vezeti fel. Ráadásul a szóló előtti/alatti torzított gitár nekünk már-már a Lazarvs-t juttatja eszünkbe. Ez a Miracle Soundos srácoknak köszönhető: Sóti Norbi addig mikrofonozta, tekergette a gitárládát, hogy végül ez a hangzás jött ki a jazzgitárból. Álom!
Pont így jó
Erre a számra kaptuk már meg azt, hogy itt-ott korai Arctic Monkeys. Nem Tudom, milyen szándékkal mondták ezt nekünk, de ez legyen a legrosszabb jelző, amivel egy dalunkat illetik. Emlékszem a fő riff születésére. Viktor (Pataki Viktor, szólógitár) hozott egy lapot, amit Attilával (Pipicz Attila, ének, gitár) elkezdtük faragni.
– Vixi, ez kurva jó, csak annyi, hogy legyen „nááá ná náná ná nááá…”
– Uhh, ja, ez így jó lesz!
Szummázva: egy kis Arctic riff, két punk verze, klasszik rock refrén. Pont így jó.
Nem figyel
A fentebb említett lassú, elgondolkodtató dal. Amikor Attila megírta a szöveg vázlatát, annyit mondott: „Nem gondoltam volna, hogy valaha írok dalszöveget, amiben Isten szerepel”. Erre rögtön úgy kezd az első sor: „Az Isten most már nem figyel…”
Általában „könnyedebb” témákról szólnak a szövegeink, leginkább a csajok, pia, rock and roll szentháromság körül forognak, ezt váltotta fel ebben a dalban az Isten, az élet és a hozzá kapcsolódó könnyebb vagy nehezebb sorsok. Persze a végén ezek is, mint annyi minden egy Kőbányaiban oldódnak fel.
Én leszek
A megszületése szempontjából is az utolsó és a lemezen is a záró darab. A versszakok szövege elsőre megszületett, a zenei alap viszont a kezdetekben eléggé szintipoposnak tűnt, pedig akkor még Fazekas Gábor, a zenekar billentyűse nem is volt benne a zenekarban. Ezért egy kicsit áthangszereltük, így az egész dal gitárhangsúlyosabb lett, és csak utólag öltött kicsit elektronikusabb formát a megjelenő billentyűsávval. A refrén szövegének a vázát Pataki Viktor hozta, ezután csak a dallamvezetést kellett formálgatni, és amikor Vigh Norbert (basszus, ének) elkezdte énekelni, már csak annyi maradt hátra, hogy a dal struktúráját kialakítsuk. Aztán csak játszottuk körbe-körbe.
