Hirdetés

Nem csak egymás mellé hajigált metáldalok – Meghallgattuk az At The Gates új lemezét

Kevés olyan zenekar van a metálzene történetében, amelyik gyakorlatilag egyetlen lemezzel meghatározott egy egész stílusirányzatot. Lehet persze azt mondani, hogy nem csak az At The Gates volt az, akik nélkül nem lenne a komplett metalcore irányzat, de tény, hogy a mai napig léteznek olyan zenekarok, akik abból a riffkészletből gazdálkodnak, ami a túlzás nélkül zseniális, 1995-ben megjelent Slaughter Of The Soul dalaiban van. Gondoljunk csak bele, hogy akkor a zenekar tagjai huszonévesek voltak, és olyan monstrumot hoztak össze, amit azóta ők is csak megközelíteni tudtak.

A 2007-es újraszerveződésük óta már a harmadik lemezt írták meg, és biztos, hogy sokan ezeket elő sem veszik, mert akkora klasszikus a Slaughter Of The Soul. Való igaz, hogy ezek a lemezek ahhoz képest már nem bírnak akkora revelációval, de mint metálalbumok továbbra is a jók közé tartoznak. Az eddigi kettőnek külön-külön egyedi hangulata volt, és mindkettőn van nem kevés emlékezetes momentum vagy dal, bár hozzá kell tenni, hogy a legtöbbjük koncerten adja meg az igazi erejét.

Ehhez képest a most megjelent The Nightmare Of Being inkább csak abban követi elődeit, hogy szintén nagyon markáns hangulata van. És kezdjük is akkor itt!

A lemez a pesszimizmus témakörért járja körbe, és talán emiatt végtelenül fojtogató, nyugtalanító hangulata van. A zenében is erős ez az atmoszféra, de Tomas “Tompa” Lindberg vokálja még rátesz egy lapáttal. Míg korábban inkább a düh áradt a hangjából, most sokkal inkább a tehetetlenség és a szomorúság. Sokszor olyan kétségbeesett, mint egy csapdába esett vadállat. Szóval alapból nem kellemes hallgatnivaló ez a lemez, mégis annyira izgalmas, hogy érdemes újra meg újra elővenni.

Az izgalmat pedig az okozza, hogy a megszokott sablonjaik (a kalapálás, a rögtön megjegyezhető féldallamos riffek) mellett nagyon sok a billentyű, de olyan váratlan elemeket is elővettek, mint a szaxofon, a jazzszerű témák, de később van olyan dal is, aminek a fele valamiféle dark rockos, elektrós, furcsán lüktető dalkezdemény, amit teljesen gördülékenyen vezetnek át a zúzásba, sőt ez az egyik legsúlyosabb dal a lemezen. Szóval sokfelé elkanyarodtak, de a stílusidegennek mondható elemek mellett egyre nyilvánvalóbbak a blackes hatások is a zenéjükben, ahogy ez az előző két lemezen is egyértelmű volt.

A The Nightmare Of Being a sokrétűsége ellenére nagyon egységes, nagyon pontos mű, és ez a szóhasználat nem véletlen, mert tényleg olyan, amin ihletettség hallatszik és művészi szándéka van, nem csak egymás mellé lett pakolva több metáldal. A nem metálos elemek is szervesen épülnek a dalokba, és nem túlzás, hogy az At The Gates karakteres stílusa még azokon is érezhető. Nagyon más, mint a Slaughter Of The Soul, de mégis ugyanaz. Egy fejlődési igénnyel zenélő társaság kiváló lemeze.

Hirdetés

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
830FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Programok

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk