2025-ben számos zenekar érkezik Magyarországra első alkalommal, köztük van az amerikai Shelter is, akik április 13-án lépnek színpadra az A38-on olyan zenekarokkal, mint a Speedway, Tisztán a Cél Felé és a Gear. A Shelter első budapesti fellépése kapcsán beszélgettünk a zenekar gitárosával, a hardcore punkban már csak a Youth of Today miatt is legendának számító John Porcellyvel többek között a krisnacore műfajáról, amit a zenekar elsőként indított útjára, spiritualitásról, meg természetesen a Mantra című lemezükről, aminek a harmincadik jubileumával indultak nemrég turnéra.
A magyarországi koncert amiatt került be a turnédátumaitok közé, mert a szervező cég kiszúrta, hogy van egy szabadnap a turnédátumaitok között. Gyakran előfordul ez veletek?
Igyekszünk minél több napot kitölteni, nagyon ritkák ebben a szabadnapok. Turné alatt annyi koncertet akarunk játszani, amennyit csak tudunk, és nagyon izgatottak vagyunk, hogy Budapesttel is sikerült kitölteni, mert még soha nem játszottunk ott.
Ezen a turnén tizenkét napon keresztül lesztek úton, és szünet nélkül minden nap koncerteztek. Mennyire kimerítő így turnézni, hogy nincsenek szabadnapok a fellépések között?
A zenekar is meg én is hozzászoktam már ehhez, hiszen egész életemben ezt csináltam. Amikor megjelent a Mantra album, akkor egy éven keresztül turnéztunk, nagyon kevés pihenőnappal, az volt a leghosszabb turnénk, még ünnepnapokon is tartott. Igazi kihívás volt, de egyben nagyon izgalmas is. Tizenkét nap az semmiség, teljesen rendben van nekem, semmilyen extra felkészülést nem igényel, jelenleg egyedül azzal készülünk, hogy az egész Mantra albumot végigpróbáljuk. Nagyon sok dal van, ami ritkán hangzik el a fellépéseinken, szóval a koncerteket megelőző időszakban ezeket a dalokat vettük át.
A Mantra album pedig még most is aktuális, hiszen ennek a lemeznek a 30 éves jubileumi turnéjával érkeztek többek között Magyarországra is. Hogyan értékeled ezt az albumot 30 évvel a megjelenése után?
Rengeteg lemezen dolgoztam már életem során, több zenekarban is játszottam, ahol sok dalt készítettem, viszont azt kell mondjam, hogy a Mantra lemezen nem változtatnék semmit. Sokszor érzi úgy az ember utólag, hogy bárcsak valamit máshogy csinált volna, esetleg jobb stúdióban vették volna fel, de a Mantrán semmin nem változtatnék. Szerintem ez egy nagyszerű lemez, imádom a dalokat, a gitárhangzást, egyike azoknak a lemezeknek, amelyeken játszottam, és úgy gondolom, hogy nagyon jól sikerült. Amikor időről-időre újra meghallgatom az albumot, még mindig úgy gondolom, hogy nagyszerűek a rajta szereplő dalok, kiállták az idő próbáját, szóval izgatottan várom, hogy játszhassam őket.
Mit gondolsz, miért volt fontos lemez 30 évvel ezelőtt, amikor megjelent, és miért fontos még ma is?
Az összes Shelter-lemez különbözik más zenekarok anyagaitól, különösen a Mantra, mert amikor ezt készítettük, mindannyian Krisna templomokban éltünk szerzetesekként, és nagyon komolyan vettük és még mai napig komolyan vesszük a spirituális élet gyakorlását. Nem sok zenekarban énekelnek a transzcendentális életről, és azt hiszem ez át is jön a lemezen, hogy nem csak énekelünk róla, hanem meg is éljük. Templomokban élünk, korán kelünk, naponta két órát meditálunk, annyit önkénteskedünk, amennyit csak tudunk, és ez a szemlélet egyedülálló volt, nem csak a lemezen, de a zenekar életében is.
A Shelter egy új műfajt is elindított ennek mentén krisnacore néven. Mennyire nehéz elsőnek lenni egy műfajban? Volt kezdetben fenntartásotok amiatt, hogy nem csinálta ezt még előttetek senki?
A zenekar indulásakor sok ellenérzés volt a Shelterrel szemben, mert sok punk rocker úgy volt vele, hogy a hardcore nem fér össze Istennel, és emiatt értek minket kritikák. Persze, mint első zenekar ebben a műfajban, táplált minket a spirituális életünk, aztán egy idő után ezek az emberek már nem jöttek a koncertjeinkre, viszont voltak olyanok, akik elkezdték a dalok szövegeit is olvasni és értelmezni, és nagyon jónak tartották, hogy a mi szemléletünk egy pozitívabb módja annak, hogy hogyan tekintsünk a világra. A punk rockban bármit is érzel, vagy érint meg téged azt felviszed magaddal a színpadra, játszol három akkordot és énekelsz róla. Bármiről énekelhetsz, ami a szívedből jön, akkor miért ne tehetnénk mi is ezt? Amikor a krishnacore először megjelent, még nem volt neve a műfajnak. Először még eléggé negatív megítélése volt annak, amit csináltunk, de idővel mégis inkább pozitívvá vált, és megjelentek más zenekarok is, akiket Krishna inspirált, aminek eredményeként ez egy szcénává vált.
Hogyan találkozik nálad a punknak és a spiritualitásnak, azon belül is különösen a jógának a világa?
A jóga a spirituálisunk része. A jóga fizikai része nem választható el a spirituális résztől, ennek az összessége teszi ki magát a jógát: a mozgás, a meditáció, a rituálék, az éneklés, az isten iránti odaadás. Amerikában mégis csak a fizikai részével, a testmozgással foglalkozunk, holott a jóga filozófiája szerint nem csak egy test vagy, ami azt illeti, egyáltalán nem vagy test. A szellem és lélek vagy, amely megeleveníti a testet. Mint mikor a sofőr beül egy autóba, és elindítja, az életre kel. Ugyanez a helyzet a testtel is, amikor a szellem meg a lélek belép a testbe, a test életre kel, de csak a benne lévő szellem energiája miatt, és amikor pedig a test megöregszik és már nem képes megfelelően működni, akkor a szellem elhagyja, és ezt hívják halálnak, ami nem a szellem, csak a test halála. Amíg itt vagyunk, harmóniának kell lennie a test, az elme és a szellem között, és ezért gyakoroljuk a fizikai jógát, mert egészségesen tart bennünket, még akkor is, ha nem maga a test vagyunk. Benne utazunk és ezen keresztül érintkezünk a háromdimenziós világgal, ezért kell megőriznünk a testünk egészségét, és ezért lettem jógaoktató.
Ez nem csak a testmozgásról, meg arról szól, hogy valaki edz, hogy kockás hasa legyen, és vonzó legyen az ellenkező nem számára. A tested valójában egy jármű, amivel fontos munkát végzel, akárcsak egy autóval. Rengeteg fontos dolgunk van ebben a világban, amihez fontos karban tartanunk a járművet, ezért oktatom és gyakorlom is a jógázást, meg azért, hogy az elmét is karban tartsuk: meditálunk, légzőgyakorlatokat végzünk, pozitív életet élünk, nem élünk drogokkal, alkohollal meg olyan dolgokkal, amik negatív hatással vannak az elmére. Én például nem iszom, nem dohányzom, nem járok bárokba, kivéve, ha ott koncertezünk. Vegetáriánus vagyok, nem akarok felesleges fájdalmat okozni élőlényeknek, mikor húsmentes étrendet is követhetek, ami még egészségesebb is.
Ezt turné alatt mennyire tudod követni?
Ott is megpróbálunk a lehető legegészségesebb életmódot folytatni, ami elég nagy kihívás. Amikor otthon vagyunk, tudjuk kontrollálni, hogy miket együnk. Elmegyünk a boltba, bevásárolunk amire szükségünk van. Ez egy turnén nehezen kivitelezhető, de igyekszünk a legjobbat kihozni mindenből. A közeli barátaim is hasonlóan élnek. Nem cigiznek, nem isznak, nem kocsmáznak, de vannak olyan barátaim is, akik isznak alkoholt. Amikor viszont turnéra indulunk, ahol más zenekarokkal is körül vagyunk véve, akik közül már vannak, akik délelőtt 11-kor elkezdenek inni, akkor kicsit lesokkolódunk. Sokkal másabb, mint a turnén kívüli életem. Mindenkit tisztelek, de nekem személy szerint soha nem volt jó döntés, hogy reggel 11-kor elkezdjek inni, mert az nem lesz semmilyen pozitív hatással az életemre.
A spiritualitás és a jóga látható módon nem csak az életedben, hanem a zenédben is megmutatkozik. Ugyanez igaz visszafelé is? A spiritualitásodban is fellelhető a punk rock és a hardcore?
Közvetetten igen. Amikor gyerekkoromban megszerettem punk rockot – még jóval a Green Day, The Offspring és a Nirvana, meg azelőtt, hogy sok zenekar mainstream műfajjá emelte volna – a műfaj még nagyon underground volt, és még punk rockereknek öltözni is extrém furcsa volt, messze túlmutatott mindenen, amit egy normális ember csinálna. Gyerekként azzal a hajjal, amit viseltem meg a bőrdzsekimmel, az emberek azt hitték, hogy őrült vagyok, de engem ez nem érdekelt. Engem ez a nagyon energikus, vad zene érdekelt, ami másképp látta a világot, és boldog voltam. A punk rock nagyon egészséges szemléletet adott nekem, miszerint nem kell azon görcsölni, hogy mások mit gondolnak rólad, csak kövesd a szívedet, és ugyanez igaz a spirituális életre is. A világunk egésze materialista, az emberek kilencven százaléka igyekszik annyi pénzt keresni, amennyit csak tud, hogy dolgokat vásároljanak belőle, és abban az illúzióban élnek, hogy ez boldoggá teszi őket.
Az én boldogságom Istennel való kapcsolatomból és szeretetből jön. Ez az, ami igazán örömmel tölt el, nem a materiális dolgok, az Instagram-követők, meg szuper szép autók, amiről azt hiszed, hogy lenyűgöz másokat. Sok ember belekerül ebbe az anyagias versenybe, ami nem is teszi őket boldoggá. Sok embert, különösen a közösségi média korában, nagyon befolyásol, hogy mások hogyan néznek rájuk. A punk rock ennek az ellentéte. Nem érdekel, hogy az emberek mit gondolnak rólunk. A punk adta meg nekem azt a szabadságot, hogy csak a saját szívemet kövessem, és minden amit a punk rocker létből tanultam gyerekkoromban, felkészített arra, hogy szabadon élhessek spirituális életet még az anyagias kultúrában is.
Mit tartasz a legnehezebbnek a műfaj és a spirituális élet egyensúlyban tartásában?
Mindezek, amikről korábban meséltem nem tartoznak a nehéz részek közé, a legnehezebb az, hogy későn kerülök ágyba. Sokáig ébren maradni nagyon egészségtelen, teljesen felborítja a tested bioritmusát. A legjobb, ha akkor fekszel le, amikor a nap nyugszik, és azzal együtt is kelsz fel, így harmóniába kerülsz a Földdel is, de ezt elég nehéz megvalósítani egy turné során, mivel legtöbbször későn lépünk fel, ezért később is ébredünk. Nekem személy szerint ez nehezíti meg a legjobban a turnékat, hogy hajnal egy-két óra körül kerülök ágyba. Szeretek korán lefeküdni és kelni, hogy meditáljak és jógázzak, de amikor koncertezni megyünk, akkor felborul a megszokott rendszerem.
És mi az, amit a legjobban vársz a mostani turnétok során?
Számomra a legkiemelkedőbb pontja a turnéknak zene ereje és az, hogy milyen mágikus hatással van más emberekre. Fiatal koromban, amikor zenét hallgattam, Minor Threath- vagy Black Flag- meg Smiths-dalokat, akkor úgy éreztem, hogy a zene és főképp a szöveg kapcsolódik az én életemmel. Mint mikor hallgatsz egy dalt, és azt érzed, hogy olyan, mintha rólad és a te érzéseidről írták volna. Milyen király, hogy van egy ember, mérföldekkel távolabb, aki ül a szobájában, írja a saját zenéjét, és pontosan ugyanazok a gondolatok járnak a fejében, mint neked. Fantasztikus az a kapcsolódás, amit a zenén keresztül átélhetünk és megtapasztalhatunk.
Nagyon jó érzés, hogy amikor zenekarban játszol, dalokat írsz, amik a szívedből jönnek, aztán elmész turnézni, előadhatod őket, kifejezetten a punk és hard core szcénában, ahol az emberek fizikálisan is részesei tudnak lenni a zenének. Felmehetnek a színpadra, énekelhetik a dalokat, táncolhatnak, meg hasonlók. Ezt nem csak a zene teszi, hanem maga az üzenet is, amivel az emberek kapcsolódhatnak, és ösztönzi őket arra, hogy ellátogassanak egy punk koncertre. Zenészként számomra nincs annál jobb érzés, amikor felmehetek a színpadra, és részese lehetek annak, hogy az emberek szoros kapcsolatban állnak a zenémmel. Ezért is várom mindig a koncerteket és a turnékat, mert ez egy remek lehetőség arra, hogy igazi kapcsolatba kerüljünk a közönséggel a zenénken keresztül, és ami engem illet, számomra nincs ennél varázslatosabb.
A koncertre jegyek még kaphatók, részletek az A38 oldalán és a Facebook eseménynél érhetők el.
