Azóta szerettem volna megnézni élőben a Coldplayt, mióta kollégám 2008-ban elment a Papp László Sportarénába, és teljesen lelkendezve jött ki onnan olyanokat mondva, hogy tök szórakoztató volt a buli, szimpatikus a zenekar, hol itt, hol ott bukkantak fel a nézőtéren, és úgy egészében nagyon jól érezte magát. Mindezt úgy, hogy amúgy nem igazán hallgatott intenzíven Coldplayt. Ez mondjuk nem azt jelenti, hogy nagyon kalimpáltam volna értük, 2008 óta már eltelt 16 év, és nem mentem értük külföldre sem, de ha már újra eljöttek Magyarországra, akkor evidens volt, hogy itt az alkalom.
Coldplayt amúgy én sem hallgatok intenzíven. Sőt, mostanában direktben egyáltalán nem, de mivel olyan sok slágerük van, így nem igazán kerül el az a zenekar, amit régen amolyan szegény ember Radioheadeként, vagy lakossági Radioheadként írtak le sokan. Mondjuk ez tényleg jó régen volt, mert valójában ezt legutóbb a 2008-ban megjelent Viva la Vida or Death and All His Friends című lemezüknél lehetett rájuk sütni, azóta ugyanis leginkább az EDM, meg a még nagyobb bombasztikusság irányába mentek el, és nem is álltak le vele azóta sem. Ezek miatt persze elég sok helyen szólnak háttérzeneként is, szóval nem nagyon lepődtem meg, hogy a 23 dalos budapesti fellépésen szinte minden számot ismertem. Ráadásul volt egy, amit rendes közönségben nem csak én, hanem még senki nem hallott, ugyanis a hamarosan megjelenő feelslikeimfallinginlove című új dalukat itt adták elő először normál koncerten.
Rettenetesen környezetbarát ez a Coldplay-turné
Nade vissza oda, hogy a Coldplay szimpatikus. Ezt most is el lehetett mondani. Azt persze nehéz eldönteni, hogy Chris Martin frontember tényleg ennyire kedves, és ennyire jól érezte magát, vagy csak színészkedés az egész, de nekem inkább az előbbinek tűnik, szóval elfogadtam, hogy ő tényleg ilyen őszinte „béke veled”, meg „szeressük egymást gyerekek” csávó. Ráadásul a koncertnek van egy pontja, ahol rajongókat hív a színpadra, és zongorázva énekel nekik, itt pedig először előadott az egyik lánynak egy Coldplay-dalt, majd a másik kívánságot is teljesítette, ami viszont a Don’t Look Back in Anger című Oasis-sláger volt. Ezen Martin el is szórakozott, hogy a lány jó koncertre jött-e, majd hezitált kicsit, hogy ezt még zongorán soha nem adta elő, de végül hiba nélkül lehozta az egészet a közönség nagy örömére. Emiatt persze felmerülhet, hogy az egész megbeszélt volt, de végül is mindegy, a lényeg, hogy jól sült el.
És ha már Martin. Valójában az egész koncert amolyan Chris Martin és barátai show volt, és ez csak ráerősített arra, hogy az énekesen kívül a három másik tag annyira szürke, hogy lehet az utcán is elmennék mellettük. Tényleg amolyan kísérőzenekarként funkcionáltak, Martin pedig sokszor egyedül szórakoztatta a közönséget, mint például a The Jumbotron Song alatt is, ahol különböző emberekre ment a kamera, akiket Martin meg is énekelt. Szegény nagy szakállas csávó kapta a legjobban, aki a frontember dalszövege szerint csak a nőjét kísérte el a bulira, de amúgy elég menő arc. Később még egyszer visszatért az általa csak ZZ Top csávónak titulált emberre egy konferálás alatt, szóval eléggé megragadt benne.
Látványilag pedig az van, hogy más eszközökkel ugyan, de a Coldplay hozta azt a szintet, amit a Rammstein. Kevesebb volt a tűz, kevesebb volt a fény, de ezekkel a mindenkinek kiosztott karkötőkkel olyan vizuált csináltak, hogy amikor ment, végig lekötötték az embert. Ráadásul valami nagyon durva helymeghatározás lehetett bennük, mert konkrét formákat rajzoltak vele a stadion közönségébe, így gyakorlatilag én lettem a Coldplay egyik ledlámpája, akit ők úgy kapcsolgattak ki-be, ahogy akartak. A színpad meg ezzel a félgömbbel, és a két nagy, kerek kivetítővel olyan volt, mintha Mickey egér homlokán zenélnének, de legalább ez is elég szokatlan volt.
A végén amúgy ők sem titkolták, hogy a show-nak volt rendezője, és egy stáblista is lepörgött a záró tűzijáték után, de ezen már meg sem lepődtünk. Kevés spontaneitás férhet egy ilyen gigakoncertbe, de amit lehetett, azt a Coldplay beletette. Emiatt aztán én is úgy jöttem ki a buliról, hogy egy kedves, látványos, szórakoztató koncert volt. És most már velük kapcsolatban hiányérzetem sincs többé.
