Október 18-én először koncertezik Budapesten Hamish Hawk, aki zenéjében az indie rock és a kamarapop elemeit ötvözi, dalszövegeiben pedig egyaránt találhatunk elgondolkodtató sorokat, fordulatokat, történelmi és kulturális utalásokat, de önreflexív, humoros elemeket is. A skót dalszerző-énekes februárban megjelent legutóbbi albuma, az Angel Numbers Európa-turnéján lép fel a Dürer Kertben, ennek apropóján készítettünk vele interjút, melyben szóba kerül az új lemez, a legfontosabb inspirációk, és hogy milyen szerepet tölt be a dalszerzés a saját identitásában.
Épp a napokban indult el a régóta várt Európa-turnéd, melynek során most először lépsz majd fel Budapesten. Milyen eddig a turné?
Mindent összevetve kivételesen jól alakul ez a körút. A turnézás olykor kimerítő lehet, és időbe telik, amíg az ember olyan lelkiállapotba kerül, ami alkalmassá teszi a rengeteg utazásra, és arra, hogy estéről estére kiálljon a közönség elé. De eddig mindannyian jól megvagyunk, bár el kell ismernem, egy ponton felütötte a fejét némi betegség, de ez gyakran együtt jár a turnézással, és mostanra már hozzá is szoktunk.
Milyen felállásban érkeztek majd a Dürer Kertbe október 18-án, kik alkotják az élő zenekart?
A budapesti koncerten ötös felállásban lépünk fel, a zenekar eredeti tagjaival: én énekelek, Andrew Pearson gitározik, Alex Duthie basszusgitározik, John Cashman játszik billentyűs hangszereken, Stefan Maurice dobol.
Február elején jelent meg legutóbbi albumod, az Angel Numbers, ami viszonylag rövid idő elteltével követte a 2021-es Heavy Elevatorst. A saját szempontodból hogy érzed, mi az ami a legfőbb előrelépést jelenti az új anyagon a korábbiakhoz képest akár dalszerzői, produkciós, vagy előadói tekintetben?
Hogy egyszerűen fogalmazzak, úgy érzem, az Angel Numbers újfajta önbizalmat hozott. a Heavy Elevator idején még mindig tanultuk a dolgok csínját-bínját, mind a stúdióban, mind a dalszerzéssel kapcsolatban. Az az album annyira jól sikerült, hogy mire eljött az ideje annak, hogy felvegyük a következőt, már tudtuk, jó irányba haladunk. Az Angel Numbers dalai merészebbek, színesebbek, de sok tekintetben lágyabbak és befelé fordulóbbak. Azt hiszem, határozottan érezhető a fejlődés.
Milyen körülmények között készültek a felvételek, kik folytak bele a dalszerzésbe rajtad kívül, voltak-e külső közreműködők?
Ahogy a Heavy Elevator esetében, most is Rod Jones, illetve a zenekar és én végeztük a produceri feladatokat. Az együttműködésünk mindig is gyümölcsöző volt, ezért úgy gondoltuk, nem kell változtatni azon, ami jól működik. Ami a dalszerzést illeti, Andrew és Stefan még a covid időszakában elkezdték küldözgetni nekem a demókat, én pedig megírtam rájuk a szövegeket, az énekdallamokat, felénekeltem őket, szóval ezúttal három irányból közelítettünk a munkához. Nem is beszélve arról, hogy Alex szerezte a Bridget St. John zenéjét, amit gond nélkül neveznék meg kedvenc dalomként a lemezről. A zenekar tagjainak közreműködésén kívül a lemezhez vonósokat, pedal steel gitárokat és kürtszólamokat, mindezen felül a Rest & Veeneers-ben a csodálatos Samantha Crain vendégvokálja is hallható.
Mire utal az album címe, az Angel Numbers?
Bár magamat szkeptikusnak tartom, a misztikusabb beállítottságú emberek gyakran úgy vélik, hogy egyes számok bizonyos jelentéseket hordoznak. Ha például egy digitális órán 11:11-et látunk, vannak, akik pozitív vagy negatív jelentést tulajdonítanak ennek. Ezeket nevezik úgymond „angyali számoknak”. Ami találó cím egy olyan album számára, ami olyan témákkal foglalkozik, mint a szerence, a siker, a jövővel kapcsolatos kérdések.
A lemezt jelölték a Scottish Album of the Year Awardra. Egy ilyen elismerés mindig lelkesítő. Milyen visszajelzéseket kaptál ezen kívül az új lemezre a szakma és a közönség részéről?
Ha abból indulok ki, ami hozzám eljutott, a lemez fogadtatása eddig egyöntetűen pozitív. Még mindig nagyon kellemes meglepetés számomra, hogy vannak, akik odafigyelnek arra, amit csinálok. A legértékesebb számomra azonban a közönség visszajelzése, hiszen valójában arról szól ez az egész, amikor lejövök a színpadról, és látom, hogy az emberek mosolyognak.
Mik azok a dolgok, akik dalírásra inspirálnak? Inkább belső folyamatok, személyes történések hatására veszel hangszert vagy tollat a kezedbe, vagy azért, hogy úgymond kívülről érkező élményeket – társadalmi folyamatok, a világ és a tágabb környezet történései – feldolgozz?
Számomra ez mélyen személyes dolog. Tudom, hogy közhely, de a dalaim inkább naplóbejegyzések. Nehezen megtanult leckék, soha el nem küldött levelek. Fontos szerepet játszanak az érzelmi életemben, szóval sokkal kevésbé hivatás vagy munka ez, mint inkább kényszer. A dalszerzés elválaszthatatlanul kötődik az identitásomhoz. Amikor nem írok, úgy érzem, valami hiányzik.
Kik azok a szerzők, akiket tisztelsz, vagy akik hatottak rád akár a kezdeti időszakban, akár az új album írásakor?
Gyakran neveznek irodalmi dalszerzőnek, amit bóknak veszek, de úgy gondolom, sokkal inkább befolyásoltak és inspiráltak zenészek, mint írók. A zene életem minden napján felemelt, így inkább azt mondanám, egy-egy zenész hatása érhető tetten a dalaimban. Ez nem jelenti azt, hogy az irodalom nem játszik nagy szerepet az alkotói létemben, de nem is szeretném megjátszani magam. Szövegíróként olyanok hatottak rám, mint Bob Dylan, Dory Previn, Leonard Cohen, David Berman, Regina Spektor, vagy Stephin Merritt.
Még egy nem angol anyanyelvű olvasó számára is nyilvánvaló, hogy rengeteg munkát fektetsz a szövegeidbe, illetve sokszor használsz utalásokat, easter egg-eket. Fontos számodra, hogy a szórakoztatás mellett el is gondolkodtasd azokat, akik meghallgatják a dalaidat, esetleg arra késztesd őket, hogy ők maguk járjanak utána olyasmiknek, hogy például ki az a Christopher Wren?
Nehéz kérdés! Nem szeretném azt hinni, hogy kihívás elé állítom a hallgatóimat, inkább ez az írási mód, ami természetes számomra. Szellemi szempontból gyűjtögető beállítottságú vagyok, így bármilyen apróság, amit találok az életem során, könnyen egy dal részévé válhat. Próbálom hagyni, hogy ezek a dolgok maguktól megtörténjenek, anélkül, hogy túl sokat gondolkodnék rajtuk. A szövegekben fellelhető utalások igazából saját magamnak is szólnak, hogy értelmet adjanak annak a világnak, amit megpróbálok megteremteni. Ennek ellenére élvezek minden olyasmit, ami lehetővé teszi, hogy a hallgatók a saját egyedi módjukon kapcsolódjanak a dalokhoz, de nem szeretek túlmagyarázni semmit annyira, hogy az az élvezeti érték és a móka rovására menjen.
Christopher Wren egyébként egy 17. századi angol építész volt, aki a Szent Pál-székesegyházat tervezte. Meglepett, hogy még életében befejezhette a katedrálist, és az a gondolat, hogy valaki egy ilyen örökséget hagy maga után, a „The Mauritian Badminton Doubles Champion, 1973” című dal ihletforrása lett.
Az első albumod, az Aznavour még 2014-ben jelent meg, saját kiadásban. Utána, ha nem számítjuk a két időközben megjelent EP-t, hét évet kellett várni a folytatásra. Miért telt el ennyi idő, illetve miben változott a művészi és ember hozzáállásod ez alatt a hét év alatt?
Ez nem egészen így van, mert 2018-ban is kiadtam egy lemezt From Zero to One címmel! Ettől függetlenül a Heavy Elevator addigi karrierem messze legteljesebb albuma volt. Azt hiszem, a húszas éveiben mindenki sok mindenen keresztülmegy, és a magam részéről az időszak végére szerencsére megtanultam igazán komolyan venni a dalszerzést. Akkor már biztos voltam abban, hogy ez lesz a dolgom az életben.
Mi az első szó, ami eszedbe jut az eddigi albumaidról, és miért?
Aznavour (2014) – Kíváncsi.
Mull (EP, 2015) – Izgatott.
From Zero to One (2018) – Merész.
Laziest River (EP, 2019) – Nyugodt.
Heavy Elevator (2021) – Hangos.
Angel Numbers (2023) – Nagy.
Most először játszol majd Budapesten. Van-e bármilyen előzetes tapasztalatod az országról, a városról? Mire számítasz a koncert, a magyar közönség kapcsán?
Még soha nem jártam Magyarországon, úgyhogy nagyon izgatottan várom a koncertet. Csak a legjobb dolgokat hallottam eddig Budapestről és arról, hogy milyen gyönyörű a város. De bevallom, szeretem, ha marad egy kis titokzatosság is ilyenkor. Alig várom, hogy megérkezzünk, és felfedezzem a helyet!
Hogyan ajánlanád a koncertet valakinek, aki még nem hallotta a zenédet, és esetleg nem is tudja, hogy szívesen ott lenne a Dürer Kertben?
Egy nagyszabású, merész, színes előadásra készülünk, nagy refrénekkel, hatalmas energiával, szavakkal egyenesen Skóciából, egy nem evilági zenekarral!
A koncertre jegyek még kaphatók a Live Nation weboldalán!
