Hirdetés
Hirdetés

Negyed századnyi stoner-történelem – Orange Goblin-interjú Ben Warddal

Hobbizenekarból néhány éve az Ozzfeszt nagyszínpadára jutottak, testközelből nézték végig a zeneipar átalakulását, és együtt játszhattak a legnagyobb kedvenceikkel. Ben Ward, az Orange Goblin frontembere ritkán ad interjút, ezúttal a júliusi, horvátországi Bear Stone Fesztivál-os fellépés kapcsán mégis sikerült elérni.

Az internet előtti őskorszakban gondoltad volna, hogy 2023-ban itt beszélgetünk majd arról, hogyan lett az Our Haunted Kingdom-ból Orange Goblin? Össze lehet egyáltalán foglalni röviden közel 30 év sztoriját?

1994-ben kezdtünk próbálni, és abszolút a klasszik haverokból-zenekar ügy, ugyanazt hallgattuk akkoriban, adta magát, hogy együtt kezdjünk zenélni. Az Our Haunted Kingdom death-doom vonalon indult, egy könyvről kapta a nevét, amiben az itteni [Egyesült Királyság – a szerk.] szellemjárta helyekről írtak. A The Eternal Dream demó után egyből el is kezdtünk koncertezni, először a környékünkön, aztán London központjában is, itt látott minket Lee Dorrian a Cathedral-ből, ő ajánlott lemezszerződést a saját kiadójánál, a Rise Above Records-nál. Ekkoriban még kerestük az a saját soundunkat, és tértünk át a death-doom vonalról a 70-es évek inspirálta stoner-doom irányba, ezért kerestünk valami ehhez jobban passzoló nevet. Az első lemezünk egy 7″ volt az Electric Wizard-dal közösen, a név pedig tőlem jött, mert minden kedvenc bandánknak volt valami szín a nevében; Deep Purple, Black Sabbath, Blue Cheer, Pink Floyd, stb. Imádtuk a Gyűrűk Urát, innen jött az Orange Goblin. Chris [Chris Turner dobos – a szerk.] ekkoriban csatlakozott, az első lemezünket már vele vettük fel. A felvételi metodika más volt, mint ma, rengeteget dolgoztunk szalaggal, a koncertjeinkre is mi magunk szórólapozgattunk, de ez elég sokat segített abban, hogy személyes kapcsolatokat alakítsunk ki. Nem nagyon gondolkoztunk a jövőnkön, csak játszani akartunk minél többet, meg felvenni még egy albumot. Most, 28 évvel később még mindig játszunk, és ez elképesztő. Iszonyúan hálásak vagyunk a rajongóinknak, akik azóta is velünk vannak és támogattak minket, hogy ma is itt legyünk.

Kikkel pörögtetek akkoriban, zenekari- és zenei szempontból, akikkel egyívásuaknak éreztétek magatokat? Milyenek voltak az első turnék?

A legnagyobb hatással olyanok voltak ránk, mint a Black Sabbath, a Trouble, Saint Vitus, The Obsessed, a Pentagram, a Cathedral, Danzig, Monster Magnet meg a Kyuss, de amúgy az akkori UK szcéna is nagyon erős volt. Sokat játszottunk az Electric Wizarddal, a Mournnal, a Solstice-szel, az Iron Monkey-val, az Acrimony-val, Sally-vel, Shallow-val, vagy a Hangnaillel. De ott volt még a Solstice, az Anathema, meg a Paradise Lost is.Elég szoros barátságok is lettek ebből. Nagyon jó idők voltak ezek. A színtéren talán a Cathedral volt, akik leginkább a szárnyaik alá vettek minket, vittek turnézni is, rengeteg jó tanácsot kaptunk tőlük. Meg ekkoriban született meg az ún. stoner rock, egyre több olyan banda jött Angliába játszani, mint a Fu Manchu, a Nebula, az Unida, a Goatsnake és a Monster Magnet. Az elsők között láttuk a Kyusst, a Sleepet, és életre szóló barátság lett belőle. Aztán egyik pillanatról a másikra együtt turnéztunk olyanokkal, mint Alice Cooper, a Queens of the Stone Age és a Danzig. Nagyon adtuk ezeket a turnékat!

Szóval simán félreraktad a professzionális foci karriert, hogy csak zenéljetek?

Abszolút. Kicsit már elég volt a foci-életstílusból, akkoriban fedeztük fel a heavy metált, magától szorult háttérbe a foci.

Az Orange Goblin első nagylemeze a Frequencies From Planet Ten most lett 25 éves, negyedszázados! Megosztanál néhány emléket arról, hogyan készült el a felvétel-előkészületektől a kiadásig? Hogy érzed, ma is megállja a helyét ez az album?

Már az nagy dolog volt, hogy egyáltalán lemezt írunk, de az, hogy ez az egyik hősünk, Lee Dorian kiadójánál jött ki, még különlegesebbé tette. Korábban sosem jártunk professzionális stúdióban, olyan volt ez, mintha gyerekként beszabadulnál egy édességboltba. A mai napig büszkék vagyunk erre az albumra. 1996 nyarán vettük fel egy távoli, vidéki stúdióban, hatalmasakat buliztunk közben, éjjel néztük a csillagokat, és csak a lemezzel kellett foglalkoznunk, más dolgunk nem volt. A felvételek után elég sokára jött ki, és addigra már jó néhány számot megírtunk a következő, Time Travelling Blues lemezre.

Te hogy látod, egy nagy kiadó mit tud hozzátenni egy zenekar karrierjéhez? Van még szükség manapság kiadókra, vagy mára a DIY járhatóbb út?

A zeneipar nagyon megváltozott mióta mi elindultunk, ez biztos, és a digitális éra, ahol otthon fel tudsz venni szinte bármit és egyből ki is tudod tenni olyan platformokon, mint a Bandcamp vagy a Soundcloud nagyban segegít, hogy globálisan eljuttasd a zenédet az emberekhez. Így a zenekarok már jóval kevésbé függenek a kiadóktól, a legtöbb dolgot maguk is meg tudják oldani, de anno nekünk fontos volt, hogy legyen egy csapat, aki segíti a munkánkat, akik promótálják, amit csinálunk, és leszervezik a koncertjeinket.

Hogyan változott az Orange Goblin hangzása, zeneírási metódusa, jelenléte az évek során? Érzitek még azt a régi tüzet, ami akkor elindított titeket?

Még mindig szenvedéllyel csináljuk az egészet, és bár szép sikereink voltak, még mindig kvázi hobbiként tekintünk rá és van polgári foglalkozásunk. Megegyeztünk abban, hogy csak addig csináljuk, amíg jól érezzük magunkat benne, amíg nem kényszer, amíg ide tudunk menekülni a hétköznapokból, és nem kell kompromisszumokat kötnünk művészileg. A hangzás persze változott, ahogy mi is változtunk, és fog is, ahogy újabb és újabb hatások érnek minket, de alapjaiban azért egységes maradt.

Mi volt a kedvenc Ozzfest-pillanatod 2017-ben?

A nagyszínpadot nyitni önmagában nagyon megtisztelő volt, és mi voltunk az egyetlen brit zenekar abba az évben. Nagyon profi, hatalmas fesztivál, iszonyú jó fellépőkkel. Csak a fesztiválra érkeztünk, úgyhogy elég rövid kiruccanás volt, de életünk végéig emlékezetes marad.

Gratulálok a döntésedhez, hogy már 9 hónapja teljesen tiszta, egészséges életet élsz! Tudatos döntés volt, vagy elérted azt a pontot, hogy már fizikailag nem bírod a rock and rollt? Hogyan hat ez az életedre és a zenére?

Köszönöm! Szerintem ez mindenkinek saját döntése, és ahogy lassan 50 leszek, és közel 30 éve nyomom a rockbizniszt, muszáj volt váltanom. Mindent megcsináltam és kipróbáltam, amit lehetett, és ez egy idő után könnyen kicsúszik az ember kezéből. Saját vállalkozásom van, férj és apa vagyok, felelősséget kell vállalnom magamért és a környezetemért. Igazából már nem élveztem a bebaszásokat, másnapokat, elvesztegetett napokat, úgyhogy úgy döntöttem, tisztán folytatom. 9 hónap alatt egyáltalán nem is hiányzott a pia. Fittebbnek, erősebbnek érzem magam, és ez nagyon jó. Azon aggódtam, hogy vajon a színpadi kiállásra ez hogy fog hatni, de sokkal energikusabb lettem ott is, és a természetes adrenalin is jobban hat, mint két üveg whisky fellépés előtt.

Te vagy a Rout One Booking Agency feje, hogy megy a ügynökség? Mi alapján választjátok ki, kivel szeretnétek dolgozni? Vannak most nálatok olyan zenekarok, akikre feltétlenül figyelni kéne?

2013-ban mindannyian feladtuk a polgári állásunkat a zenélésért, ami nagy lépés volt, de végül nem jött ki igazán jól. Nehéz volt így normális pénzt keresni, pedig évi 8-9 hónapot turnéztunk, alig láttuk a családunkat, úgyhogy visszatértünk a korábbi állapothoz. Én mindig is a zeneiparban dolgoztam, főként turnémenedzserként, úgyhogy 2015-ben felajánlották, hogy legyek booking agent a The Agency Group-nál [ma United Talent Agency – a szerk.]. sokat tanultam öt év alatt, majd jött a pandémia, nem volt munkánk, és ekkor döntöttem el, hogy saját ügynökséget alapítok. Szerencsés voltam, mert sokan velem maradtak a Rout One Booking-nál, és a cég szépen folyamatosan erősödik. Egyfős cég vagyok, jelenleg nagyjából 30 ügyféllel, nem unatkozom, ezért nagyon megválogatom, hogy kikkel dolgozom. Fontos, hogy nekem is legalább annyira megérje a közös munka, mint a zenekaroknak. Az ügyfeleim pedig értékelik, hogy sok év zenekari múlt van mögöttem, pontosan tudom, milyen egy turné, milyen egy fesztiválon játszani.

A 2023-as Bear Stone Fesztivál headlinerei lesztek. Voltatok már Horvátországban, ha jól tudom, akkor Zágrábban játszottatok. Emlékeztek még erre a fellépésre? Ha igen, mi volt benne a különleges?

Sajnos ennyi év távlatából már összefolynak a turnék, valószínűleg ittunk is, de rémlik, hogy hogy a horvát vendégszeretet kiemelkedő volt, és a koncert is nagyon jól sikerült. Horvátország gyönyörű, és nagyon örülök, hogy visszamehetünk egy ilyen különleges helyre játszani!

Az interjú a Bear Stone fesztivál számára készült Stjepan “Steps” Kolobarić, a fesztivál sajtófőnöke által. Fordította: Décsy Eszter

Bear Stone Fesztivál – Slunj, Horvátország, 2023.07.07-08.

Jegyek, infó: bearstonefestival.com

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

37,506KedvelőTetszik
2,930KövetőKövetés
1,220FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók