Hirdetés

„Nálam a sorrend ez: zene, közönség, én” – Palotai-interjú


Az a tény, hogy a legismertebb hazai underground dj májusban átlépi az ötödik ikszet, talán még az érintettet is meglepte. Hiszen az a Palotai Zsolt, akit mi a bulikból ismerünk és immár több mint húsz éve ugyanúgy szeretünk, egy percet sem öregszik. De hogyan lehetséges ez? Erről, na meg a jelen korszellemről, a nagy változásokról és a maradandóságról beszélgettünk Apuval. (Az interjú eredetileg a nyomtatott Lángoló Gitárok magazin második számában jelent meg. A Corvintető ezen a héten, több napon át ünnepli Palotai 50. születésnapját, a részletekért klikk ide.)

Hogyan éled meg, hogy ennyi idősen egy olyan közegben mozogsz, ami a fiatalságról szól?
Nem is az a súlyos, hogy 50 éves vagyok, hanem hogy 21 éve dj-zek. És az éjszaka kőkemény, főleg az utazás, a várakozás. Mert amikor játszom, az már felüdülés. A színpad gyógyít. És az sem számít, hány éves vagy, ott megszűnik az idő. Ami a fiatalokat illeti, hát igen, most ott tartok, hogy a barátaim gyerekeinek, meg a saját gyerekemnek játszom. Gyakran szóvá teszik az idősebbek, akik 50-10 éve jártak a bulijaimra, hogy miért nem nekik játszom, miért a fiataloknak. Basszus, azért, mert én mindig a fiataloknak játszom, csak közben ti megöregedtetek! Ők azt szeretnék, ha ott ragadtam volna, ahol ők 5-10 évvel ezelőtt. De ha ezzel a mentalitással csinálnám, már 20 évvel ezelőtt megöregedtem volna.

Nincs helye a nosztalgiázásnak?
Azoknak, akik azzal jönnek, hogy 5-10 éve milyen jó bulik voltak, ahhoz képest, ami most van, mindig azt mondom, hogy nem is akkor volt a legjobb, hanem húsz évvel ezelőtt. A Tilos az Á 89-től 92-ig, annál jobb időszak nem lesz, és ezt már akkor tudtam. Nem azért, mert jobb zenék, jobb bulik voltak, hanem mert az emberek mentalitása annyira pozitív volt, mindenki azt gondolta, hogy na, most végre jó lesz. Aztán kiderült, hogy más lesz ugyan, de nem jobb.

A dj-világban mi lett más, mik a legnagyobb változások az elmúlt húsz évben?
A legnagyobb változás 2000 óta van. Az már múlt századi történet, hogy a művész előad, a közönség pedig feltétel nélkül megpróbálja befogadni. A közönség átvette az irányítást és leszarja, hogy én mit akarok. Számtalanszor van, hogy lejátszom egy zenét és negyed óra múlva valaki kéri, mire hiába mondom neki, de hát most volt, rávágja, hogy nem baj, legyen még egyszer. Koncepcióval érkeznek a buliba, hogy az szóljon, amit ők akarnak hallani. Ezzel összefügg, hogy szórakoztatóipar lett a tánczenei is, aki elmegy bulizni, az kikapcsolódni akar, nem megfejteni. És én azoknak játszom, akik a táncparketten vannak, akik oldalt állnak és számlistát írnak a szettről, vagy fórumokon megmondják, azokkal nem tudok mit csinálni. És a buliban minden pillanatban ott kell lenni, olyan nincs, hogy bocs, ezt a negyed órát felejtsük el. A táncparkettet végig mozgásban kell tartani, ami ma sokkal nehezebb, mert annyira felgyorsult a zenefogyasztás, hogy jön egy szám, felismerik, örülnek neki, de a zene felénél már megunják. Folyamatosan kell figyelni, mire hogy reagálnak, és minden zenéből ki kell hozni a maximumot. Régen se tetszett minden zene mindenkinek, de volt annyi respekt, hogy megvárták, meghallgatták. Ma ilyen nincs: kimennek, ha nem tetszik nekik, vagy anyáznak, mutogatnak, megdobálnak. Ha nem az van, amit ők gondolnak, akkor véged van. Ráadásul nagyon gyorsan változik az ízlésük, egyik hónapról a másikra. Megbízhatatlan, te sem tudod, mi lesz.

Tehát a sikeres dj ma már csak kiszolgál?
Inkább egyensúlyban kell tartani a kiszolgálást és az önmegvalósítást. Mert azért nem lehet csak olyan zenéket játszani, amik tutira működnek. Az a truváj, ha beleraksz a szettedbe olyat is, ami majd csak három hónap múlva érik be, de te már most megőrjíted vele a közönséget. Ezt ügyesen, akár 3-4 zenével elő kell készíteni, hogy robbanjon. Én egyébként azt bírom a legjobban, ha ezt olyan zenével csinálom meg, amit pedig utálnak: a buliban ahogy berakom, tombolnak rá, otthon pedig azt kérdezik, mi ez a szar.

De összességében azért mégis mindig alárendeled magad a bulinak, nem?
Az adott buliban semmit nem számít, hogy én ezt már 21 éve csinálom, mert minden buli nulláról indul. Sőt, nemcsak buliról bulira, de zenéről zenére bizonyítani kell, minden egyes zenével fokozni, na még, na még, na még. A bulit először meg kell csinálni, és ha ez sikerült, akkor onnantól azt csinálhatsz az emberekkel, amit akarsz. És ha működik a buli, engem igazából nem érdekel, mitől működik. Nálam a sorrend ez: zene, közönség, én. Az egóm soha nem írhatja felül a többit.

A mostani fiatal dj-knél mintha ez máshogy lenne.
Én abból a világból jövök, ahol nem volt pénz és nem volt ego, a mai világ viszont másról sem szól, mint erről a két dologról. Csak közben a zene sokkal fontosabb, mint én. A legnagyobb veszély ma a színpadon, ha a dj elhiszi, az egójától működik a buli. Persze, hogy számít, ki vagy, hogy átjöjjön a személyiséged, a mondanivalód. Ha ez nincs, akkor játszhatod a világ legjobb zenéit, üres lesz a produkciód. Azt látom, hogy a mai fiatalok nagyon tudnak nyomulni a hírverési csatornákon, meghekkelni a Facebookot, hogy minél többen elmenjenek, és ez, a marketing része sokkal fontosabb, mint maga a buli.

Úgy tűnik, pontosan ismered és érted a közeged mindenkori működését, ez a titka a tartós népszerűségednek?
Figyelni, mindig résen lenni, tudni, mi miért történik, szóval abszolút tudatos, ahogyan csinálom a dolgokat. Szerintem attól vagy kortárs, hogy mindig meghallod az idők szavát, felismered, éppen miről szól a világ. Hogy mi volt tegnap, az engem nem érdekel, az meg, hogy 5 éve mi volt, pláne nem. A folyamatos jelenlét a kulcs, ezért nem értem azokat, akik azzal jönnek, milyen sokat játszom. Hogy lenne ez sok? Nekem nincs két egyforma buli. Ezért sem gyakorlok otthon mixelni, zenéket összepárosítani, mert egész máshogy üt, amikor a buliban jövök rá, hogy ez a két zene egymás után mennyire jó, mintha előtte elpróbáltam volna. Elengedhetetlen, hogy a buliban meglepjem magamat is, ne legyen ez teljesen rutin. Tulajdonképpen a 21 év alatt végig improvizáltam, sosem gondoltam ki, mivel kezdek, mi lesz a következő szám.

A mindenkori mostnak alkotsz. Nem szoktál gondolkozni azon, mi marad utánad?
Ami a bulik maradandóságát illeti, nekem mindig úgy kell játszanom, hogy a mostról szóljon, de közben lehessen bármikor is. De konzerválni nem lehet a bulikat, ha felveszik, az nem ugyanaz, mert amikor az angyal elrepül feletted, az nincs rajta a felvételen. Ha meghallgatsz egy rögzített szettet, nem érted, hol van az őrület, ami a bulin volt. Hát sehol, a bulin ott kell lenni. Palotain is ott kell lenni. Úgyhogy ha 100 év múlva kérdezik majd, ki volt ez az ember, nem fogják megtudni.

Interjú: – funkula –
Kép: Nagyillés Szilárd

Hirdetés

Kommentek

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
872FeliratkozóFeliratkozás

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Audiópartnerünk

Friss Lángoló